TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor, amikor az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénnyel kapcsolatos parlamenti vitához hozzászólván, a Független Kisgazdapárt álláspontját kifejtem, legyen szabad mindezek előtt megjegyeznem, hogy egy törvényt nem úgy kell megítélni mindenekelőtt, hogy az mennyire tetszik az országgyűlési képviselőknek és mennyire nem tetszik. Hiszen talán az egyetlen Magyar Bálint képviselő úr kivételével, soroztosan hangzott el ennek a választójogi törvénynek minden oldalról való dicsérete.
Úgy gondolom, hogy alapvetően a választópolgárok oldaláról kell ezt a kérdést megközelíteni. A választópolgárok pedig ezt a választójogi törvényt, legyen az a parlamenti képviselők szemében bármilyen szép is, nem fogadják el, rossz törvénynek tartják, megváltoztatandó törvénynek tartják.
Engedjék meg képviselőtársaim, hogy utaljak arra, hogy mi, férfiak, hiába tartjuk magunkat a világ legkitűnőbb férfijainak, ha a nők nem ugyanezt gondolják rólunk… (Derültség.) …, tehát valahogy így kell lennünk a választójogi törvénnyel is. Tehát ha egyszer a választópolgárok megítélése ennyire negatív, akkor nyilvánvaló, hogy alapjaiban kell ehhez a törvényhez hozzányúlni.
Igen ám, de a következő kérdésként rögtön felmerül, hogy hozzá lehet-e nyúlni alapjaiban ehhez a választójogi törvényhez, van-e még ahhoz kellő idő vagy nincs idő? Mert abban teljes mértékben egyetértek a törvénymódosítást előterjesztő belügyminiszteri expozéval, hogy hónapokkal az új választások előtt alapjaiban egy törvényt megváltoztatni nem lehet.
A kérdés tehát az, hogy mennyi idő van az új választásokig, mert csak ennek függvényében lehet megválaszolni a kérdést, hogy milyen mélységig lehet ezt a törvényt megváltoztatni. Itt már nem tudok szót fogadni a belügyminiszter úrnak, mert ő hiába intett minket attól, hogy ebben a kérdésben a választójogi törvénnyel kapcsolatban vitát nyissunk, mert az ő álláspontja szerint ez a kérdés az Alkotmány alapján egyértelműen eldönthető. A gond számomra csak az, hogy ezt nem a belügyminiszter jogosult az Alkotmány nevében megtenni, hanem jogosult sok mindenki, de semmiképpen sem a belügyminiszter.
A belügyminiszternek legfeljebb mi mondhatjuk meg, hogy mi az alkotmányos és mi nem, és nem fordítva. Tehát a belügyminiszter úr akkor, amikor azt mondotta, hogy csak május 2-a utáni időpont lehet alkotmányos időpontja az új választásoknak, akkor azt kell hogy mondjam: a belügyminiszter úr alapjaiban nem ismeri a mi Alkotmányunkat, hiszen az Alkotmány 20. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az Országgyűlést négy évi időtartamra választják, amint mindenfajta funkciót fix időpontra választ a magyar Országgyűlés. Elég, ha arra utalok, hogy a Köztársaság elnökét öt évi időtartamra, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyész urat hat évi időtartamra. Itt jegyzem meg, hogy érdekes alkotmányjogi megközelítés lenne, ha mondjuk a legfőbb ügyész úr a MIÉP felszólítása kapcsán — hogy a legfőbb ügyész úr visszahívásáról döntsünk — azzal érvelt volna, hogy "kérem, én úgy értelmezem az Alkotmányt, hogy én 12 évig maradhatok legfőbb ügyész, mert a lényegét tekintve Boross belügyminiszter úr is ilyen nagyvonalúan értékelte a Magyar Köztársaság Alkotmányát."
(18.10)
Tehát én azt hiszem, miután az Alkotmány a legkülönbözőbb funkciókra fix időpontokat jelöl meg, hogy még egy-kettőt említsek közülük: az alkotmánybírákat hét évi időtartamra választja, a Számvevőszék tagjait kilenc évre, a Számvevőszék elnökét 12 évre, tehát sehol nem mondja azt, amit mondjuk a belügyminiszteri expozéból lehetne kikövetkeztetni, hogy mondjuk az országgyűlési képviselők ciklusa négy év négy hónapra szól.
Egyértelmű tehát, hogy az Alkotmánynak a négy éves időtartam-meghatározásra a 20. § (1) bekezdése szerint kötelező. Ennek következtében a választások időpontját úgy kell kitűzni, hogy az 1994. május 3-án már a szabadon választott második parlament hivatalba lépésének napja lehessen. Ha később tűzik ki a választást, akkor egyértelmű, hogy lábbal tiporják az Alkotmányt. Sajnos úgy, ahogy azt a hatalomtól az utóbbi időben szinte most már minden kérdéskörben megszoktunk, legyen az hatpárti egyeztetésnek hazudott ötpárti, kulisszák mögötti megállapodás, vagy bármilyen egyéb hatalmi machináció.
Tehát én igen fontosnak tartom ennek következtében rögzíteni, hogy miután a választások időpontját lényegesen korábban kell kitűzni, mint ahogy azt Boross belügyminiszter úr feltételezte, ennek következtében a változtatás lehetősége sem olyan nagy, mint azt gondoljuk. A változtatás lehetőségének korlátjaként ott áll még az én megítélésem szerint az a körülmény is, hogy a Magyar Bálint által felvetett megállapodási lehetőség, hogy a kétharmados törvény meghozhatósága érdekében az MDF és az SZDSZ jusson valamiféle kompromisszumra, ez a Parlamentből kirekedt erőket és a nép széles tömegeit végképp az Országgyűlés ellen hangolná, hiszen a Nemzeti Kerekasztal kompromisszumos megoldási lehetőségét lényegét tekintve nyolc éves ciklusra tolná ki, ami a többpárti demokrácia gyakorlati elvetését jelentené.
Ezért tehát bármennyire fájdalmas, ehhez a választójogi törvényhez alapjaiban hozzányúlni nem lehet. Noha tényként le kell rögzítenem, hogy 386 országgyűlési képviselő ehhez a kis országhoz képest aránytalanul sok, nyilvánvaló, hogy a módosításnak az az elképzelése, hogy emeljük fel 399-re az országgyűlési képviselők számát, ez még inkább elfogadhatatlan. Nem is szólván arról, hogy korporatív elemeket behozni a választójogi törvényünktől teljesen idegen lenne. És ezen túlmenően legyen szabad utalnom arra, hogy olyan elképesztő kollíziókhoz is vezetne egy ilyen megoldás, hogy nem tudom, mi lenne akkor az uralkodó párt házszabály-elképzelési lehetőségeivel, mert hiszen akkor már eleve egy olyan kisebbségi, 13 fős csoportot hozna létre, amelytől ugyanakkor megtagadná a frakció elnevezésnek még a jogát is. Arról már nem is beszélvén, hogy mi lenne akkor a kapcsolt listák sorsa, mert hiszen a kisebbségeknél nem kívánja meg az 5%-os, illetőleg a 7%-os küszöböt, annak a meglétét, ami nyilvánvalóan mérhetetlen visszaélések tömkelegére adna lehetőséget, mert miféle dolog az, kérem, az egyik oldalról a küszöböt megkívánni, a másik oldalról meg lehetővé tenni, hogy ebben az esetben nem kell nézni az 5, illetőleg 7%-os küszöb meglétét. Nem lehet állampolgárokra külön-külön választójogi törvényt hozni. Tehát egyértelmű, hogy ilyen megoldások elvetendők, ezek komolyan szóba sem jöhetnek.
Legyen szabad rámutatnom még arra, hogy tulajdonképpen az összes egyéb kérdést annak a függvényében kell elbírálni, a 4%-ot, a 7%-ot, a külföldön élő magyarok választójogát, hogy hajlandóság mutatkozna-e a Parlamentben arra, hogy egy igen fontos kérdésben egy olyan, mindenki által elfogadott álláspontot elfogadjon, ami lehetővé tenné a választójogi törvénynek alapjaiban való megváltoztatását most, röviddel a választások előtt is.
Ezt a lehetőséget szeretném mindenekelőtt a tisztelt Ház elé tárni azzal, hogy ha ma be is fejezné elnök úr esetleg az általános vitát, miután most előterjesztem, jegyzőkönyvbe mondom az indítványomat, szíveskedjék megengedni, hogy azt holnap délelőtt. (Dr. Salamon László: Nem zárják le.) Nem zárják le, Salamon főnök úr jelezte, köszönöm tisztelettel. (Derültség.) Nem tudtam, hogy időközben elnök úr helyett kinevezték a Ház elnökének, de köszönettel veszem a tájékoztatását.
Tehát én úgy gondolom, ha nem zárják le, akkor annál inkább lehetőségem lesz a holnapi nap folyamán ezt az indítványt előterjeszteni.
Tehát az én meglátásom szerint mindazok a változtatások, amelyek itt különböző oldalról, egyébként nagyon józanul felmerültek, hadd legyen szabad mondanom, hogy abban az esetben nem sértik a kívülálló kisebbség jogait, és nem jelentenek veszélyt a magyar demokráciára, ha egyetlenegy választásra, a '94-es országgyűlési választásokra kötelezővé tennénk az állampolgároknak az országgyűlési képviselői választásokon való részvételt. Konkrétan arról van szó, hogy mindenki elismeri: nem szabad a Parlamentet atomizálni, ezért emelni kell a küszöböt. Nem szabad a kapcsolt listát a jelenlegi szinten hagyni, emelni kell, be kell hozni a külföldi magyarokat a választójogi törvénybe, de ez veszélyeket rejt magában. Igen ám, de ezek a veszélyek rögtön annullálhatók lennének azzal, hogy egy sokkal nagyobb létszámú választópolgár jelenne meg egyetlenegy alkalommal, hangsúlyozom, 1994-ben, és miután 1990-ben a választópolgároknak nem volt meg a tényleges lehetősége arra, hogy valóban válasszanak, hiszen nem ismerték sem a pártokat, sem a pártok nevében jelentkező személyeket, ezért most nyílna meg első ízben a valóságos lehetősége a magyar állampolgárnak arra, hogy a választói akaratát érvényesítse. A népszuverenitás elve így érvényesülhetne, ha minden magyar állampolgárnak kötelező lenne valamiféle álláspontot nyilvánítania a választások kapcsán. És ebben az esetben én úgy hiszem, a Parlamentből kívül rekedt erőknek sem lehetne sérelmes az, hogyha felemelnénk a bejutási küszöböt 4%-ról 5%-ra, illetőleg a kapcsolt lista esetében felemelnénk azt 5%-ról 7%-ra.
(18.20)
Ha közben Kutrucz Katalint megkérhetném arra, hogy ne unisono tartsuk az előadásunkat, akkor azt nagyon megköszönném.
Tehát én úgy gondolom, hogy itt természetesen rögtön fel kell merülnie a következő kérdésnek, hogy egyáltalán az 5%-ról 7%-ra emelése a küszöbnek, hogy az egyáltalán… bocsánatot kérek, a kapcsolt listának 7%-ra való emelése ténylegesen emelésnek tekinthető-e a 4%-hoz képest. Azért vagyok kénytelen így felvetni a kérdést, mert a törvényjavaslat előterjesztése számomra értelmezhetetlen. Mást mond ugyanis egyrészt a választójogi törvény 8. §-a helyébe léptetendő rendelkezések kapcsán, ahol is — ha jól emlékszem — az új előterjesztés 6. §-a alatt sorolja fel a teljes előterjesztést, és ennek értelmében egészen mások a listakapcsolás feltételei, mint az általános indokolásnál. És külön felhívnám arra a figyelmet, hogy a részletes indokolásnál megint vált a törvény előterjesztője a szövegen, tehát profi jogászt is zavarba ejt, hogy tulajdonképpen most melyik rendelkezést kell irányadónak tekinteni.
Miután általában a rendelkező rész az irányadó, ezért hiába mond ellenkezőt az indokolási rész, nyilvánvaló, hogy a rendelkezési rész alapján dönt majd a Legfelsőbb Bíróság adott esetben a kérdésben. De miután — és erre hívnám fel igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét — hiába hozunk itt mi bármilyen törvényt, mert azt később a Legfelsőbb Bíróság lesz jogosult autentikusan értelmezni, és ha a Legfelsőbb Bíróság másként értelmezi a törvényt, mint ahogy azt mi gondoljuk, akkor is nekünk, mint törvénytisztelő állampolgároknak a legfelsőbb bírósági értelmezés lesz az irányadó.
Na most, hogy konkrétan mire célzok. Egyértelmű, hogy a '90-es választások során már egy ilyen konkrét kérdés elbírálásának a szükségszerűsége felmerült. Mégpedig a Vállalkozók Pártja és a Magyar Néppárt kapcsolt listája során épp a listakapcsolás feltételeinek az elbírálását a Legfelsőbb Bíróság — és itt engedjék meg, hogy bizony azt kell mondjam, a törvényalkotó elgondolásával szemben, sőt a Bogdán—Tóth Zoltán-féle választójogi törvény magyarázatában írtakkal szemben — eleve úgy határozta meg, hogy ahány párt kapcsolja a listáját, annyiszor lesz szükség 4%-ra.
Na most, tehát ha adott esetben három kis képződmény kapcsolja a listáját, az már — a legfelsőbb bírósági álláspont szerint — 12% jelenlétét kívánja meg. Ehhez képest a 7% hiába hangzik el egyes képviselőtársaim szájából akként, hogy az emelés, az a valóságban csökkentése, könnyítése a jelenlegi törvénynek. Tehát én úgy gondolom, hogy végül is a törvény szövegét úgy kellene előterjeszteni, hogy az értelmezhető legyen az országgyűlési képviselők számára. Mert engedjék meg, hogy én itt konkrétan arra utaljak, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya által 12248-as szám alatt előterjesztett törvényjavaslat 6. oldalának az 5. pontja második részével kapcsolatban utaljak arra, hogy az előterjesztés szerint a közös és kapcsolt listát indító pártok nem kapnak mandátumot, ha az országosan összesített érvényes szavazatoknak több mint 7%-át nem érték el. Ha a párt két vagy több egyéni, illetőleg területi választókerületben más-más párttal indított közös jelöltet, illetőleg közös vagy kapcsolt listát, a töredék szavazatok összesítésénél és a 7%-os határ megállapításánál, továbbá a mandátumok kiosztásánál önálló pártként kell a szavazatokat számításba venni. Ha azonban önálló pártként kell figyelembe venni, akkor újabb 7% szükségessége merülhet fel, és hiába fogunk mi most elsiklani a kérdés felett, a Legfelsőbb Bíróság majd össze fog ülni a konkrét esetet eldöntendő, és azt fogja mondani, hogy kérem, nem úgy van, ahogy ezt egyes országgyűlési képviselők gondolták.
Na most, hogy teljes legyen az ezzel kapcsolatos káosz, hadd utaljak arra, hogy ugyanakkor az általános indokolás ennek homlokegyenest az ellenkezőjét mondja az általános indokolás 2. rész (3) bekezdésének utolsó mondatában. A következőket állítja: ha két vagy több párt közös, illetve kapcsolt listát indít, akkor a százalékos határ 7%. Tehát így több pártnál konkrétan azt mondja, hogy 7% a határ. És ezek után kimondja, hogy a kisebbségekre sem az 5%-os, sem a 7%-os határ nem vonatkozik.
De ha tovább megyünk és a részletes indokolást megvizsgáljuk, akkor a részletes indokolásnak a 6. és 9. §-okhoz írt résszel kapcsolatban — itt hangsúlyozom, a 6. §-t érintő részeket ismertettem én — ennek az utolsó mondata, utolsó fordulata azt mondja: a 7%-os határ megállapításánál, továbbá a mandátumok kiosztásánál önálló pártként kell a szavazatokat számításba venni. Tehát itt megint fordít egyet, és megint mást mond, mint az általános indokolási résznél. Tehát teljes jogi káoszt keletkeztet a kapcsolt listára vonatkozó miniszteri előterjesztés.
Na most legyen szabad arra utalnom, hogy én a magam részéről természetesen a 7%-ot nem tartanám soknak, de úgy gondolom, hogy akkor ebben olyan álláspontot kellene kialakítani, ami kétségtelenné tenné a dolgokat. Mert ha a végén egy olyan megoldás születik, hogy mi jogbizonytalanságban hagyjuk a választópolgárokat, akkor beláthatatlan előnyhöz juttatjuk — megbocsássanak! — az új állampártot, mert az új állampárt a bíróságon keresztül már előre tudhatja, hogy ezt a kérdést miként lehetséges eldönteni, miként nem.
Ami a külföldi magyarok részvételét illeti. Kétségtelen az, hogy Magyarországon vannak olyan aggodalmak, amelyek felmerültek a külföldön élő magyarok szavazati jogát illetően. Én azonban arra kérem ezeket a teljes joggal bizony aggályokat felvető honpolgártársainkat, vegyék figyelembe, hogy Magyarország egy egészen kivételes helyzetben van most, amikor a teljes gazdasága leromlott, az erkölcsi nihilizmus minden szinten eluralkodott, tehát egy olyan váltásra van szükség, amelyből a mi határainkon kívül élő magyar testvéreink nem hagyhatók ki. Kérem, a határainkon kívül élő magyarság Magyarország egyetlen igazi és kimeríthetetlen aranytartaléka. Azt se titkoljuk el, hogy miért van félelem a magyarság szavazataival kapcsolatban.
(18.30)
Ugyanazért van félelem, mint volt bennünk félelem az 1990-es választás megejtése előtt, a jelenleg hatályban lévő törvény szövegének elfogadása előtt, amikor is egymás között felvetettük, hogy nem lehet engedélyezni a hazánk határain kívül élő magyarok szavazati jogát, egész egyszerűen azért nem, mert mi lesz akkor, ha mondjuk Kárpátalján az akkor még ereje teljében lévő Szovjetunió elrendeli, hogy a magyarok menjenek szavazni, és kinek az érdekében szavazzanak. Tehát nyilvánvaló, hogy a szavazás végeredményét meghamisíthatják. Erről van szó konkrétan. És miután a Demokrata Fórum egész egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a többpárti demokrácia csak úgy tud működni a valóságban, ha a politikai váltógazdálkodás teljes struktúráját kiépíti, tehát a külügyi területet nem sajátítja ki önmagának, miután ezt nem ismerte fel, nem volt hajlandó így kialakítani a politikáját, teljes joggal félnek a többi pártok attól, hogy a Demokrata Fórumnak lehetősége lesz ebben a körben a választási eredményt meghamisítani. Mondjuk ki őszintén, ez a tényleges, valóságos félelem áll valamennyi párt aggálya mögött!
Ez nyilvánvalóan nem védhető ki akkor, ha a választás egész technikáját a Fórum által vezényelt Belügyminisztérium fogja lebonyolítani. De szerintem ha erre az egyetlenegy választásra előírnánk, hogy minden magyar állampolgár szavazatát le kell adni — tehát hogy kötelező a szavazás ebben az esetben —, akkor ez az 50 000 vagy 100 000 szavazat elenyészően csekély veszélyt jelentene a magyar társadalomra nézve. Tehát ilyen módon kiküszöbölhető volna az a veszély, amely jelenleg még ténylegesen létező veszély.
Itt kell felvetnem, hogy az adatok meghamisításának veszélye nemcsak a hazánk határain kívül élő magyarság szavazatainál áll fenn, hanem a jelenlegi választási technika erre — sajnos, ezt kell mondjam — kiváló lehetőségeket nyújt. Tehát ha mi el kívánjuk kerülni a választás eredményének meghamisításából fakadó valóságos veszélyeket, akkor ezen a választójogi törvényen mindenképpen lényegesen változtatnunk kell. Ez pedig az én megítélésem szerint az említett technikával lenne megoldható, tehát hogy most ebben az esetben mindenki menjen el szavazni, annál is inkább, miután a rendszerváltás megtörténtét kell most már ennek a szavazásnak előkészítenie, a rendszerváltoztatás lényegi kérdéseit illetően az egész magyarságnak állást kell foglalnia. Itt nem lehet egyetlen egy olyan megoldást sem elfogadni, amely az állampolgárok egy tekintélyes hányadát kirekesztené a választás végeredményéből.
Ezért én arra kérem a tisztelt Házat, hogy az előterjesztett változtatásokat attól a feltételtől függően fogadja el, hogy az 1994-es választásokon való részvételt kötelezővé kell tenni, és ebben az esetben az összes társult aggályos kérdést megoldottnak lehet nyilvánítani. Köszönöm a türelmüket, és elnézést, hogy az időn túlszaladtam. (Taps.)
