PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A KHVM 1993. július 23-án sajtóközleményében adta hírül, hogy a magyar—EK társulási megállapodásnak a görög parlament részéről történt ratifikálását követően tárgyalásra került sor az illetékes miniszterek között. Ennek során Magyarország a rendkívüli helyzetre tekintettel az 1994-re előirányzott kontingens terhére 4000 darab engedély átadását előrehozza, és így 1993-ban ugyanennyi közúti fuvarozási engedélyt bocsátanak a görög fuvarozók rendelkezésére, mint az elmúlt évben. Megegyeztek továbbá abban, hogy elősegítik a Magyarországon áthaladó görög kamionok környezetkímélő, kombinált fuvarozással történő továbbítását.
A bejelentésnek egy jó és egy rossz oldala van. A jó, hogy elősegítik a kombinált fuvarozás elterjedését, a rossz viszont az, hogy 4000 ingyen engedélyt adtak ki az 1994-es keretből. Így a két állítás üti egymást és csak rossz hír marad.
Mindez azért érdekes, mert szépen tudunk ismét szónokolni, de a tények makacsul mást mutatnak. Mint tudjuk, 1981 és 1992 között tízszeresére nőtt a közúti tranzit teherforgalom Magyarországon. Egy tonna árunak a szállításához négyszer több energiára van szükség, ha azt vonat helyett tehergépkocsival szállítják. Egy kilométer kétvágányú vasút építése átlagosan 80 millió forint, egy kilométer 2x3 sávos autópályáé 30 millió forint. 1980 és 1990 között a vasúti szállítás árutonna-kilométer teljesítménye egyharmaddal csökkent, ami tragédia.
Tisztelt miniszter úr! Mindezek után az alábbi kérdésekre kérem szíves válaszát.
1. Elfogadva a görögök kényszerhelyzetét, miért nem az általunk is támogatandó kombinált szállítással teljesítettük kérésüket?
2. Ha már tranzit kamionforgalomra adtunk engedélyt, az miért adómentes?
3. Amennyiben nem ingyenes az engedély, az mekkora bevételt jelent a költségvetésnek, és milyen arányban van az okozott kárral? Vannak-e erre vonatkozóan számításaink?
4. Milyen összegű beruházással, támogatással lehetne növelni a vasúti egészkamionos konténerszállítást, és a tranzitdíjakból nem lehet-e elkülöníteni erre egy jelentős tételt, más szavakkal élve: az átmenő forgalom piacosítása révén nem nyerhet-e a lakosság, a MÁV és a költségvetés is?
5. Mit jelent megfogható módon, amit a közleményben említ, hogy elősegítik a kombinált fuvarozást? A tranzitforgalomnak mekkora hányada haladna át vasúton, milyen azok nemzetiségi százalékos megoszlása?
És végül: ki kárpótolja — ha kárpótolhatók egyáltalán — azokat a településeket, amelyeket a legjobban sújt az egyre növekvő átmenő forgalom? Megoldást jelentenek-e a valóban szükséges körgyűrűk, lehetséges-e minden település elkerülése? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)
(15.40)
Cesare Golfari, az olasz szenátus környezetvédelmi bizottságának elnöke és kísérete köszöntése
