ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annyira fontosnak tartom azt a kérdést, amelyet most kénytelen leszek fölvetni, hogy egy egyébként számomra nagyon kellemes nemzetközi kötelezettséget szakítottam félbe azért, hogy ezt a kérdést a miniszter úrnak feltegyem, ezt az interpellációt a Kormánnyal szemben beterjesszem, és a Házat is megismertessem ennek az egész kérdésnek a főbb vonásaival.
Ma már fölösleges azon vitatkozni, hogy a kárpótlás (Zaj. — Az elnök a mikrofon kocogtatásával int csendre.) egész kérdése politikailag helyes volt-e, indokolt volt-e. Én azt hiszem, hogy mindazok az emberek — azok a százezrek, akiket súlyos méltánytalanság ért az előző rendszerben, akik a saját életük nyomorúságán tapasztalták meg azt, hogy a jogtalanság, a törvénytelenség milyen súlyos következményekkel jár — igenis kárpótlást érdemelnek. Ezeket az embereket ugyan pénzzel és kárpótlással nem lehet mentesíteni a múlt szenvedései alól, nem lehet számukra az egyéni sors tragédiáját visszaforgatni, de valamiféle — ha úgy teszik — jelképes elismerést kell számukra nyújtani. Egyrészt azért, hogy az a sokak által és általam is kívánt társadalmi megbékélés egyáltalán létrejöhessen, másrészt pedig azért, hogy valamilyen módon mégis próbáljunk bizonyos fajta elégtételt nyújtani számukra.
A kárpótlási törvények — az én egyéni megítélésem szerint — olyan csekély jóvátételt nyújtottak, olyan minimális — tényleg szinte jelképszerű, nem valóságos — kárpótlásban részesítették ezeket az embereket, hogy meg kell mondanom, szégyenkeztem, amikor ezeket a törvényeket a Parlament meghozta, és én is megszavaztam őket azon az alapon, hogy a semminél még mindig jobb. De ez csak egy töredékét képviseli azoknak az értékeknek, amelyektől ezeket az embereket megfosztották, csak egy töredéke azoknak a hátrányoknak, amelyeket kénytelenek voltak elszenvedni. Ezért én is úgy gondoltam, hogy amikor majd a Kormány gondoskodni fog a kárpótlásról, akkor legalább ezt a minimális, jelképszerű pénzbeli összeget biztosítani fogja a számukra.
Mi történt ezzel szemben? Ezzel szemben az történt, hogy a kárpótlási jegyek értéke a tőzsdén meg általában a forgalomban 50% körülire (Az elnök kopogtatással jelzi az idő múlását.) , felére esett vissza, tehát még a jelképnek is csak a felét kapják meg azok az emberek, akik ezért éveken, esetleg évtizedeken keresztül szenvedtek, és szenvedtek el hátrányos megkülönböztetést. (Az elnök a mikrofon kopogtatásával figyelmezteti a képviselőt az idő múlására.)
Hogy a kárpótlásnak mekkora az összege — szégyenletesen alacsony, de ez a Parlament elfogadta —, ez törvényszerű, ez kötelező. Hogy a tőzsdei árfolyamon ezeknek a kárpótlásoknak az összege a felére csökkent (Az elnök ismét kopogtatással jelez.) ez viszont már nem törvényszerű, ezért a felelősséget igenis a Kormánynak kell viselnie, mert még ettől a kis összegtől is megfosztották ezen az úton ezeket az embereket, legalábbis annak az összegnek a felétől, amelyre mi itt őket jogosultnak ítéltük meg. (Folytonos zaj. — Az elnök kopogtatással jelzi az idő múlását. — A képviselő Szűrös Mátyás)
(Kopogtató jelezés után) Képviselő úr, a kérdést szíveskedjék feltenni. (Derültség.)
