SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyszer már előfordult az a kellemetlen helyzet, hogy az Országgyűlés egy törvény megszavazása során olyan határozatot hozott, amely Magyarországot és a magyar fuvarozókat rendkívül kényelmetlen helyzetbe hozta, és nagyon jól emlékszünk arra, hogy Görögországban blokádot szerveztek a magyar fuvarozók ellen, mivel Magyarország drasztikusan módosította az áthaladási tranzitengedélyekkel kapcsolatos eljárásokat. Ebben az összeütközésben, amely a Kormány szándéka ellenére keletkezett, elsősorban a magyar fuvarozók voltak kárvallottak, másodsorban az ország tekintélye.
A görög—magyar szállítási összeütközésből vesztesként került ki Magyarország, tekintettel arra, hogy a görögök átruházták tárgyalási pozíciójukat az Európai Közösségre, és az Európai Közösség kapuján kopogtató Magyarország és a kérést vonakodva mérlegelő Európai Közösség között az erőviszonyok — finoman szólva — nem kiegyensúlyozottak. Tehát minden esetben, amikor mi arról beszélünk, hogy milyen módon engedélyezzük a tranzitszállításokat EK-tagállamoknak Magyarországon, tessék figyelembe venni azt, hogy bizonyos erőegyenlőtlenség áll fönn. Éppen ezért kényszerhelyzetben vagyunk, és kényszerhelyzetünket megpróbáljuk a legjobban kihasználni. A tárgyalásokon elértük azt, hogy az évről évre növekvő áruforgalom ellenére 1993-ban pontosan annyi görög kamionnak adtunk áthaladási engedélyt Magyarországon, mint az elmúlt évben — tehát Pap János úr, ha megfigyelte volna, semmi módon nem növekedett a görög kamionok áthaladása Magyarországon.
Ami a tárgyi tévedésen túlmenően fölmerül, hogy a kiadott és előrehozott 4000 darab fuvarengedély — ahogyan tavaly is 4000 ilyen előrehozott fuvarengedély volt — nem ingyenes engedély, hanem az úgynevezett mérsékelt tarifájú fuvarengedély, amelynek bevétele mintegy 120-140 millió forintot jelent az ország költségvetésében.
Abban a kérdésben, hogy ez milyen környezetvédelmi károkat okoz, nincs köztünk alapvető vita. Számszerűsíteni nehéz a károkat, de a károk megléte valóban nem vitatható. Itt szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét arra, hogy a kombinált szállításra vonatkozó erőfeszítéseink és az, hogy ebben az évben 260 millió forintot fordított — nagyon nehéz anyagi helyzete mellett — a MÁV ennek a szállítási módnak a kifejlesztésére és elterjesztésére, nem jelenti azt, hogy kötelezhetjük a Magyarországon átmenő fuvarozókat ennek a módnak az igénybevételére, csupán ösztönözni tudjuk őket meggyőzéssel, kedvezményekkel, tarifapolitikával a vasúti szállítás igénybevételére.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra — mind a képviselő úrét, mind az Országgyűlését —, hogy azzal kell számolni Magyarország tranzitjellegéből fakadóan, hogy hosszú távon állandóan növekvő tranzitszállítási igények jelennek meg az országgal szemben. Ezeket tiltással, drasztikus elutasításokkal nem tudjuk kezelni, csupán megfelelő autópálya-hálózat kiépítésével, a vasúton való szállítások részarányának megőrzésével és esetleg azzal a reménnyel, hogy ha a volt Jugoszláviában elcsendesedik a polgárháború, akkor a tranzitutak egy része áttevődik Magyarországról máshová.
Magyarország az európai szállítási vérkeringésben nem lehet egy vérrög, nem lehet egy akadály, nem lehet egy szűk keresztmetszet. Nekünk ugyanúgy be kell kapcsolódni ebbe és teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyek az ország földrajzi helyzetéből mindenképpen ránk hárulnak. Kérem képviselőtársaimat, ennek megfelelően kezeljék a választ. (Taps.)
