SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten nagy visszhangot váltott ki egy 92 milliós bankrablás és egy 60 millió forint összegű végkielégítésnek nevezett ügy a társadalom minden rétegében és szférájában. Egyesek a két eseményt hajlamosak közel hasonló kategóriába sorolni, hisz az utóbbi esetben egy teljes egészében állami tulajdont, azaz közvagyont kezelő, 100%-os állami tulajdonban lévő egyszemélyes részvénytársaság házatáján történtekről van szó.
Bár az ügyben érintett intézmény, az ÁV Rt. vezetője a felbolydult közvéleményt igyekezett azzal megnyugtatni, hogy ami történt, az szabályos, mert magánjogi szerződésekben foglaltaknak megfelelően történt minden, mégis ez a magyarázat a felmerült kétségeket kevéssé volt alkalmas eloszlatni. Felvetődik ugyanis, hogy amennyiben a végkielégítések kifizetése jogszerű volt, mennyire lehet politikailag és etikailag elfogadható maga az a koncepció, amibe az ÁV Rt. igazgatósága beleágyazza az egyes magánjogi szerződéseket.
Felvetődik továbbá, hogy amennyiben az érintett vezetők azonnali, mondhatni puccsszerű eltávolítását munkájuk minősége indokolta, úgy miért nem rendkívüli felmondással, azaz végkielégítés nélkül kellett őket eltávolítani? Ha viszont nem erről van szó, akkor mi indokolja ezt az igen drága villámakciót?
Felvetődik továbbá, hogy tulajdonképpen hány havi fizetéssel egyenértékű végkielégítésről van szó? Felvetődik végül az is, hogy az ÁV Rt. felügyeletével megbízott tisztelt miniszter úr tudomásával, vagy tudomásán kívül történtek-e, s történnek ma is az események az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság berkein, igazgatóságán belül.
(15.30)
Az ugyanis, hogy a jelenlegi kormánykoalíció a saját maga által pozícióba helyezett vezetők, de még inkább az általa és az ellenzék leghatározottabb tiltakozása mellett létrehozott szervezet etikátlan lépéseivel együtt saját, már úgyis erősen megrongált hitelét tovább rontja, szóval mindez kevésbé zavar. De az, hogy a hasonló jellegű történések nehezen kivívott demokráciánk ellen keltenek kétséget, nos ez már nemcsak zavaró, hanem egyenesen kétségbeejtő.
Kérdezem ezért a miniszter urat, hogy a magánjogi szerződés sarkalatos feltételei eltérhetnek-e ilyen látványos módon a vonatkozó törvénytől, a végkielégítés kritériumait magába foglaló jogszabálytól, csak azért, mert az ÁV Rt.-ről van szó?
Kérdezem továbbá, hogy az esetleges jogszerűség igazolhatja-e a történteket?
Kérdezem továbbá, hogy amennyiben ön sem tartaná elfogadhatónak, tisztelt miniszter úr, a történteket, kíván-e az ügyben vizsgálatot indítani?
Kérdezem továbbá, hogy megelőzhetőnek tartja-e, tisztelt miniszter úr, hogy hasonlóan durván etikátlan dolgok a jövőben előforduljanak?
S végül, de nem utolsósorban kérdezem, tisztelt miniszter úr, hogy érez-e személyes felelősséget a történtekért? Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
