GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Volt egy államszocialista modell, amely modernizációs zsákutcát jelentett, kódolva volt bele a válság. Sok szenvedés, taktikázás árán ebből a válsággazdaságból a hatvanas években rendszeridegen elemként virágzásnak indult a mezőgazdaság. Tudjuk, milyen áron, milyen mellékhatásokkal, de mégis óriási értékek halmozódtak fel. Épült a falu. El akarták kaszálni a fejlett szocializmus nevében a hetvenes években. Gyanús volt a paraszt, gyanús volt az agrárértelmiségi. Nem sikerült, tovább tartott a táboron belüli helyi virágkor.
A nyolcvanas években a kibontakozó adósságválság keretében nőttek az elvonások, romlottak a piaci feltételek. Elkezdődött a mezőgazdaság nyílt válsága. Vagy ahogy egy kecskeméti üveges kisiparos ismerősöm mondta, lehet, hogy a rendszerváltás idejére a magyar mezőgazdaság a szakadék szélén volt, de hogy azt követően beletaszítódott a szakadékba, az biztos. Erre mondta az államszocializmus végóráiban, '88 áprilisában Kádár János, hogy nincs válság. Sajnos, a miniszterelnök úr ezt az állítást többször megismételte '90—91-ben.
Amikor '91-ben azt mondottam itt a Parlamentben, hogy ismerjük el a válság tényét, hisz helyes diagnózis nélkül nem lehet jó terápia, Bogárdi Zoltán képviselőtársam keresetlen szavakkal kampányhuhogónak nevezett.
Nem akarok kormányzati feszültséget kelteni, de végre az idén Medgyasszay államtitkár úr elismerte a válság tényét, sőt válságkezelő programot hirdetett, ezt követően a programot elősegítő érdekegyeztetés is megindult. Nem sokáig tartott az örömöm, mert Szabó János miniszter úr néhány hétre rá megkontrázta az államtitkár úr kijelentését, s többször kijelentette, hogy nincs válság a magyar mezőgazdaságban.
Tényeket nem kívánok hosszan sorolni. Önök nem hitték el a magyar szakembereknek, érdekképviseleteknek a válságjelzéseket. Nyugati szabad átvilágítók mutatták ki, általuk nyújtott kölcsönök visszafizetése fejében, magyar tudósokkal végeztetett négermunkával, hogy a magyar mezőgazdaság 1990-ben 10% támogatásban részesült, '92-ben mínusz 27% volt a nem támogatás, hanem a kivonás.
Forgótőkehiány, adósságválság, és az élelmiszeriparról se feledkezzünk meg, amelynek a válsága voltaképpen a termelést is céltalanná teszi. Nincs meg még az új integrációs szisztéma. Termelés-visszaesés, állatállomány-csökkenés, vagyonfelélés, vagyonvesztés, ezekről, ön is tudja — sőt, jobban, mint én, mert jobban állnak adatok rendelkezésére —, részletes adatsorok is tanúskodnak.
Bevallom őszintén, miniszter úr, nem annyira kérdezni kívánok én, inkább szeretném önt kérni, hogy ismerjék már el végre a mezőgazdaságban a válság tényét, hogy elkezdődhessen egy nemzeti válságkezelő és agrárgazdaság-fejlesztő program, hiszen az ország nem fogja kibírni, ha a választásokig még mindig ezeknél az ideologikus vitáknál ragadunk le.
Várom miniszter úr válaszát, és még egyszer kérem tehát, hogy engedje magát meggyőzni, vagy próbáljon engem meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
