SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Géczi Képviselőtársam! Fordítva haladok, mint a rák. (Derültség.)
Nem tudom, boldoggá teszi-e önt az a kijelentés, hogy valaki elismerte, ebben az ágazatban válság van. Szerintem ennek a kérdésnek a feltétele, már megbocsásson, de azon a haszontalanságon kívül semmire sem jó, hogy egy tárca politikai államtitkára és minisztere közé esetleg próbáljon valami ellentétet becsempészni vagy éket verni, hogy az amúgy is nehéz munkákban esetleg ne tudjunk együtt lépni. Erről ennyit.
Ami a válság kérdését illeti, még nem dolgozta fel a közgazdasági szakirodalom azt, hogy a szocializmus utáni gazdaság időszaka minek nevezhető annak összes nyűgével és bajával. Az értelmező szótárhoz vagyok kénytelen fordulni, amelyik azt mondja, hogy kétféle értelme van ennek a szónak, hogy válság. Az egyik az, amire ön gondol, az úgynevezett túltermelési válság, ami a kapitalizmus velejárója. Ahol tehát túltermelés van, infláció van, munkanélküliség van, tőzsdekrach van, és még sorolhatnám, hogy mi minden.
De megbocsásson, ha ön teszi fel nekem ezt a kérdést, akkor én is felteszek önnek egy kérdést. Kinek vagy mely rendszernek a válsága ez a válság? Vajon ennek a rendszernek-e, amelyik három éven keresztül heroikus munkát kénytelen végezni annak érdekében, hogy valahogy ebből a válságból kilábaljunk (Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Is, is!) , miközben kapjuk öntől és az elvbarátaitól a minél bölcsebb tanácsokat, hogy amit önök 40 év alatt nem tudtak megvalósítani, azt most nekünk hogyan kellene három év alatt megvalósítani. (Zaj és mozgás. — Taps a kormánypártok padsoraiban. — Közbeszólás jobbról: Úgy van!)
Ha itt válságról van szó, uram, akkor arról van szó, hogy elkezdődött 40 évvel ezelőtt a kuláküldözésekkel, a padláslesöpréssel, a gumibotos szocializmus, illetve a kolhozok megépítésével, azonkívül a 22 milliárd adósság felvételével, amit még az unokáink is fognak nyögni. Hát ez válság! De éppen ön teszi fel nekem ezt a kérdést? Hiszen ez az ön elvbarátainak a válsága (Derültség, mozgás, zaj. — Taps a kormánypártok padsoraiban.) — erről ennyit —, akik most természetesen szakembernek tüntetik föl magukat, bocsánatot kérek.
De ha a válság másik értelmét vizsgálom, amelyik azt mondja, hogy egy döntő fordulat, akkor azt mondom, hogy most egy döntő fordulat időszakában vagyunk. De szeretném mondani önnek, hogy a döntő fordulat nem azt jelenti, hogy nincs kiút, hanem az ellenkezőjét, azt, hogy van. A magyar mezőgazdaságnak van sansza, van kiútja. Agrárpolitikánk sommásan megfogalmazva azt jelenti, hogy egy magántulajdonon alapuló, versenyképes, exportorientált mezőgazdaságot szeretnénk. Hát mit csinálunk, ha nem azt? Hiszen a magántulajdon kérdését rendezzük, mindenféle támogatásokkal próbáljuk az ágazatot olyan helyzetbe hozni, hogy a likviditási gondjai megszűnjenek.
Szeretném mondani, utalt a pénzügyminiszter úr arra, hogy a vidéki bankhálózat intézményét most fogadta el a Kormány. Szeretnék utalni arra, hogy most fogadta el az adóskonszolidációról szóló határozatát, amelyiknek pontosan az a lényege, hogy akár állami, akár magánvállalkozás — ha arra édemes, akkor azt meg kell menteni, és valamilyen módon be kell állítani a termelésbe, vagy pedig visszaállítani a termelésbe. (Az elnök poharának megkocogtatásával figyelmezteti a minisztert az idő múlására.) Köszönöm, elnök úr, mindjárt befejezem.
Ilyen értelemben lehet, hogy szellemi kielégülés az, ha én azt mondom, hogy ez válság. De e válságnak a lényege az, hogy itt valami olyant építünk, ami eddig nem volt (Zaj és derültség.) , és ennek előbb vagy utóbb sikerének kell lenni, mert Magyarország a mezőgazdaságban hatalom, és azt hiszem, méltó helyére fog előbb vagy utóbb kerülni, de ehhez — megítélésem szerint — nem az a mód, hogy ilyen kérdést teszünk fel, hanem az, hogy aki az ágazatért felelősséget érez, az lehetőség szerint együtt gondolkodik és együtt lép a kormányzattal. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
