CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend előtt rendkívüli ügyben illik szót kérni. Nos, egyes sajtóorgánumok az utóbbi napokban rendkívüli módon megsértették a sajtóetikát, és ezért kértem szót. Miért éppen én szólok ezért? Azért, mert a torzítások rendkívül méltánytalanul és ízléstelenül a katolikus egyházat és a Kereszténydemokrata Néppártot érintették.
A katolikus püspöki karnak az Új Ember október 3-i számában megjelent nyilatkozata az erkölcsi értékek jelentőségéről szól a politikai életben. Erről a Kurír október 11-i, tegnapi számában "Támad a püspöki kar" címmel olyan írás jelent meg, mely szerint a püspöki kar vezetői kivárták Antall József miniszterelnök úr gyógykezelésre történt távozását, és ekkor álltak elő felhívásukkal, mely a cikkíró szerint nem egyéb, mint a kereszténydemokraták választási kampányindító akciója.
Mindez a szalagcímben úgy jelenik meg, hogy a kormányfő állapotának romlására spekulálnak a kereszténydemokraták. (Sic!)
S alatta: "A katolikus püspöki kar felhívásban támadja Antall József intézkedéseit."
Remélem, egyetértenek velem, hogy ez oly mértékű torzítás, melyet itt, ezen a helyen a Parlament, az ország nyilvánossága előtt a leghatározottabban viszsza kell utasítani.
Mindenki előtt közismert, hogy miniszterelnök úr a múlt hét szerdáján, október 6-án ment el gyógykezelésre, ez a nyilatkozat tehát már előbb megjelent, s ehhez, hogy a miniszterelnök úr gyógykezelésre távozott, egy lesben álló püspöki kar és mögötte még egy lesben álló KDNP képét felfesteni, ez enyhén szólva orcátlanság.
Kiszámították, hogy a miniszterelnök úr távozása után 72 órával történt a rádióban ennek a nyilatkozatnak a közlése, de az már teljesen közömbös, hiszen nyilvánvaló, hogy korábban született meg a püspöki kar állásfoglalása. De ha már orcátlanság, akkor egy kicsit nézzünk mögéje, hogy talán mégis van valamiféle orcája ennek és hogy milyen orcája.
Elsősorban, ha már valaki időzített, akkor a Kurír időzített arra az időpontra, amikor a katolikus püspöki kar vezetői az országtól távol tartózkodnak. A nyilatkozatban az erkölcsi válság jeleként szerepel egy felsorolás, s ebből ragadták ki, nem az egyházi iskolák igazságtalan támadását, az erőszak terjesztését, a becsületesség és a szavahihetőség romlását, hanem — és ezek is fontos dolgok — a tisztességtelen meggazdagodást, az elszegényedést és a korrupciót, azokat, melyekből valamiképpen azt az érvet lehet kovácsolni, hogy a püspöki kar szembefordult a Kormánnyal.
Arra nem gondol a cikkíró, hogy a mások kárára történő gazdagodás társadalmi jelenség, és egy erkölcsi alap nélküli társadalomban, sajnos, ebben az átmeneti korszakban ennek bőven vagyunk tanúi. S ez is hatással van nyilvánvaló módon az elszegényedésre, amely valóban komoly probléma, s mindannyiunknak össze kell fogni, hogy azt megállítsuk és megfordítsuk.
A püspöki kar nyilatkozatában ezek együtt szerepelnek mint az erkölcsi válság tünetei. Ebben az országban valóban van tisztességtelen gazdagodás és elszegényedés, de ezek és a többi tünet is annak az erkölcsi válságnak és gazdasági örökségnek a következményei, melynek felszámolásában valóban óriási a tennivaló.
A kiragadás viszont leleplezi a kiragadót, s ebben már sokan ismerhetnek magukra. A választási kampány részeként egyesek ideológiai szembenállást provokálnak, le akarják járatni az egyházakat, a keresztény értékrend alapján álló Kereszténydemokrata Néppártot, szembe akarják fordítani az egyházat a Kormánnyal, a KDNP-t koalíciós partnereivel, s mindezt egy olyan szociális demagógiával teszik, mely nem veszi figyelembe a tényeket és a lehetőségeket.
Egy másik torzítás: a Somogyi Néplap arról adott hírt, hogy Balás Béla kaposvári megyés püspök részt vett az MSZP hívő tagozatának kaposvári rendezvényén. Ezt tényként közli, holott csak részt vett volna — tehát nem volt ott —, ha a rendezők betartják a részvétel előzetesen megbeszélt feltételeit. Emögött vajon mi van? Megindul talán valamiféle versengés, hogy ki bírja rá az egyházi vezetőket, hogy a rendezvényükön vegyen részt? S ha nincs ott, akkor is tényként lehet közölni? Az ilyen sajtóvétség, azt hiszem, egészen ritka, és megérdemli azt, hogy rendkívüli módon szóljunk róla.
(9.10)
A választási kampány küszöbén erről a helyről is rá szeretnék mutatni, hogy az egyházak — küldetésük szerint — a politikai porond felett állnak, s méltánytalan őket ebbe bármilyen módon belevonni.
Ha az egyház erkölcsi összefüggésekre felhívja a figyelmet, akkor inkább ki-ki szembesüljön korábbi múltjával, s főleg jelenével, hogy megtesz-e mindent a bajok orvoslására. Mi örömmel üdvözlünk minden kezdeményezést, mely a szociális problémákat a reális tények és lehetőségek alapján vizsgálja, és keresi a megoldásukat. Magunk is ezt kívánjuk tenni.
Ezek az esetek, úgy vélem, felhívják a figyelmet arra, mennyire fontos a sajtó számára is az etika, a torzításmentes hírközlés, hisz a sajtó az egész választási kampány egyik főszereplője. Mi nem szeretnénk, ha a választási kampány valamiféle ideológiai törésvonal mentén húzódna. Az egyházak által hirdetett erkölcsiség — és itt már nemcsak a cikkekben szereplő katolikus egyházra gondolok —, ez az erkölcsiség viszont olyan alapvető princípium, amelyet valamennyi politikai erőnek és a sajtónak is tiszteletben kell tartani. Köszönöm figyelmüket. (Közbeszólás: Jól beszélt! — Taps.)
