CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Önmagában már az is jellegzetes, hogy rendkívüli ügynek minősíthető, és erre most mindjárt példa is adódik, két dolog, és mind a kettő a sajtóval kapcsolatos. Az előbb hallottak a sajtó torzításai és hazudozásai, illetve egyes sajtótermékek torzításai és hazudozásai medrében jelentek meg.
Amiről itt most beszélni szeretnék, az egy igaz hír és annak a körülményei. Az igaz hír a Financial Timesban jelent meg szeptember 15-én az ugyan igazmondásáról egyáltalán nem híres Nicholas Denton úr tollából, akivel már másnak is meggyűlt a baja. Ezúttal igazat ír. Azt írja, hogy a magyar kereskedelmi bankok, különösen a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank technikailag fizetésképtelen, és önmagában már semmiképpen nem tud a lábán megállni. Úgy van. Adatokkal is alátámasztja. Számoszlopokat közöl, amelyek minden kétséget kizáróan ennek az állításnak az alátámasztására szolgálnak.
Azonban van a dolognak egy súlyos és számunkra is komor szépséghibája. Az adatait a CREDIT Suisse First Boston című cégtől szerzi, és erre hivatkozik is. Ez a cég viszont a magyar Kormány, az ÁV Rt. és a bankok, a Nemzeti Bank vagy a Bankszövetség legfőbb privatizációs tanácsadó cége, amelynek a magyar állammal szerződése van a legbizalmasabb pénzügyi műveletek elvégzésére, illetve az azokkal kapcsolatos tanácsadásra, így ennek a két említett banknak az átvilágítására és egyebekre.
Felötlik a kérdés, semmiképpen nem lehet elhárítani: hogyan lehetséges ez, milyen szerződése van a magyar államnak ezzel a világméretű bankkal? Hogyan engedhető meg az, hogy egy cég, amelyik itt a magyar gazdasági életet — és különösen a pénzügyi életet —, a bankvilágot ennyire átlátja, minden további nélkül és minden következmény nélkül kiszivárogtathasson ilyen híreket a világba és a világ legnagyobb és talán legtekintélyesebb pénzügyi lapjába, közvetlenül azelőtt, mielőtt ezeknek a magyar bankoknak a megmentése, talpraállítása elkezdődhetne. A bankprivatizáció idején egy ilyen hír milliárdos károkat okoz az egész magyar pénzügyi életnek.
És ez, függetlenül attól, hogy ezt Nicholas Denton úr jegyzi, visszautal nemcsak az említett nagy bank, hanem a magyar állami szervek felelősségére is. Hogyan lehetséges ez? — kell feltennünk a kérdést. Milyen célokat szolgál az, hogy mindez lehetséges? Mert vagy önhatalmúlag adta ki ezeket az adatokat ez a bank, vagy pedig bírja netán az állam, vagy az állam egyik részének a hozzájárulását mindehhez? És milyen szankciók következnek? Következnek-e egyáltalán szankciók ennek következtében? Mert mindez a nemzeti érdeket súlyosan sérti.
Azért tettük fel ezt a kérdést itt most az Országgyűlés nyilvánossága előtt, mert úgy éreztük, hogy ennek az elhallgatása súlyosabb károkat okoz, mint az itt való megpendítése. Mindezekre a kérdésekre válaszolni kell, és tájékoztatni kell a magyar közvéleményt, mert még nem történt meg a bankok privatizációja, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nemzetközi légkörben történik meg mindez. A Kormány erőfeszítései ilyenformán, vagy a Kormány egyik részének az erőfeszítései mind kárba vesznek akkor, ha nem tudja uralni ezt a helyzetet. Ezt szerettem volna az Országgyűlés nyilvánossága elé tárni. Köszönöm. (Taps.)
