MARKÓ ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
MARKÓ ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
MARKÓ ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretném ismertetni az szja-törvény módosítására, 12838-as számon új változatban benyújtott törvényjavaslat vitáját, ami a bizottságban elhangzott. Ez a módosítás a ma érvényben lévő szja-törvénynek több mint a felét érinti. Emiatt irányult a bizottság fokozott figyelme ezen módosításra.
A bizottsági ülésen megjelenő kormánytisztviselők és a képviselők egyöntetű véleménye az volt, hogy ezzel a módosítással az szja-törvény elérkezett arra a pontra, amely után további módosítások elvégzése már lehetetlen. Elhangzott az is, hogy ezen problémával több fejlett nyugat-európai ország hasonló törvényei küszködnek, ezért többek között Németországban — az ottani személyi jövedelemadó-törvény tovább már nem módosíthatósága miatt — egy új adóreform bevezetésén gondolkodnak.
Remélem, reméljük — ez a bizottsági vélemény is —, hogy ez nálunk sem halasztható tovább, és a következő költségvetés előkészítése már ezen alapulhat, nevezetesen egy új koncepciójú, megreformált szja-törvényen.
A beterjesztő kodifikátor elmondta azt is — ami a törvényjavaslatból kitűnik —, hogy az előbb említett foldozgatások-toldozgatások miatt a beterjesztés megszövegezése magyar nyelven szinte lehetetlen volt, rengeteg magyartalan megállapítás van a törvénytervezetben. Ragokkal, jelzőkkel próbálták kiigazítani ezen magyartalanságokat, de, sajnos, így is jó adag maradt benne.
Konkrétabban a kritikákat illetően:
A vitában jelentős kritika hangzott el az úgynevezett minimáladó bevezetését illetően. A képviselők megfogalmazták, hogy ezen adófajta — amely ugyan Brazíliában, Argentínában bevezetésre került — nem illeszkedik a magyar adófilozófiai rendszerbe. A kormány-tisztségviselő el is mondta, hogy a minimáladó eltér a jövedelemadózás klasszikus eseteitől, mert nem jövedelmet, hanem vélelmezett jövedelmet adóztat. Ezt, ha úgy tetszik, nevezhetjük kvázi átalányadónak is. Ez az átalányadót feléleszteni kívánó kereskedők, kisvállalkozók régi kívánsága. Természetesen, ők nem ilyenfajta átalányadóra gondolnak. Amikor annak bevezetését forszírozó kérdéseik azzal az indokkal utasíttatnak el, hogy az átalányadó nem illik a jelenlegi adótörvények filozófiájához, mert rendszeridegen, akkor egy most feltett újabb kérdésre vajon mi lesz a válasz?
Mert értem én azt, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében mindent ki kell használni ahhoz, hogy a bevételi oldal növekedjék, node, tisztelt uraim, az adófilozófia nem sérülhet. Most pedig, úgy gondolom, úgy gondoljuk többen, jelentős mértékben sérült.
Nagy vita bontakozott ki az alapítványi adakozás korlátozása miatt is. A bizottság tagjainak majdnem egyöntetű véleménye szerint ez a drasztikus mértékű korlátozás jelentősen megzavarhatja induló demokráciánkban az üdvözlendően felgyorsuló civil szerveződések stabilizálódását és számának növekedését.
A Kormány érvei: a Kormánynak — akinek a javaslatot meg kellett tennie a költségvetés helyzetének rendbehozatalára — a legkisebb szálat is meg kell ragadnia, ami elvezet az egyensúly javulásához, a hiány mérsékléséhez. Egy ilyen helyzetben lévő költségvetésnél, amilyenben a magyar költségvetés van, és amit a beterjesztés egyértelműen tükröz, még a kevésnél is meg kell gondolni, hogy a Kormány az egyén döntésére bízza-e azt, hogy hová irányul az adótartalom.
Idetartozó lényeges gondolat még — ami a beterjesztőt motiválta, és amit a törvényjavaslat szemlélete egyértelműen sugall —, hogy valaki próbáljon meg előbb valamilyen mértékben adót fizetni és azután adakozzék. Ez tiszta beszéd, mondhatnánk, és erre illik reagálni. Természetesen a bizottsági ülésen a képviselők erre megfelelőképpen reagáltak is. Az egyik legmarkánsabb gondolat lényege a következőképpen szól: ha egy kicsit ellenőrzik az alapítványi adakozás felhasználását, akkor már nem indokolt az adakozás ilyen jellegű korlátozása.
(11.20)
Nagyon szerencsétlen dolog, ha a jelenlegi rendszert megváltoztatjuk és az állam kultúrafinanszírozó és más finanszírozó szerepét növeljük azzal, hogy az egyén csak minimális mértékben adakozzon. Ehelyett fizessen magasabb mértékű adót, és ebből az adóból majd az állam nyújt jótékony támogatást.
Ezt a szemléletet magam sem osztom, és az ülésen elhangzott képviselői kritikák egyértelműsítik, hogy a bizottság tagjainak nagy része nem osztja.
Ezzel kapcsolatban elhangzott még, hogy folyik a nonprofit törvény előkészítése, amely ezt a kérdéskört újragondolhatóvá, újraszabályozhatóvá teszi.
Végül a költségvetési bizottság vitája szavazással zárult, amelynek eredményeképpen a törvényjavaslatot 8 igen, 3 nem és 2 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak minősítette. Köszönöm szépen. (Taps.)
