MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Én is csatlakozhatnék a nagycsaládosok problémájához, hiszen nem is probléma az, hanem egyszerűen lehetetlen helyzet, de most nem erről szeretnék beszélni, bár szükséges volna, hogy arról is beszéljünk sokkal többet, sokkal többet foglalkozzunk a gyermekes családok sorsával, hanem az alapítványokat érő súlyos sérelemről és arról a merényletről, amit a Pénzügyminisztérium tervezete egy rendkívül fontos és nagyon távoli jövőbe mutató mozgalommal szemben vét és véteni kíván.
Tudjuk jól, hogy csapnivalóan rossz az adómorál. Ennek a morális problémának a gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, hiszen ismert az az adat, hogy szinte csak a bérből és fizetésből élőknek a jövedelméből lehet az adót levonni, a vállalkozók elképesztően alacsony éves jövedelem után adóznak. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik oldala az, hogy pontosan azokat, akik nemes célok érdekében lemondanak a jövedelmük egy részéről, és közvetlenül mecénásai akarnak lenni jó dolgoknak, és közhasznú célokat akarnak megvalósítani, azokat pedig sújtani igyekszik ez az adótörvény-tervezet. Hiszen az elmúlt évtizedekben az úgynevezett létező szocializmusnak a rendszere éppen egy nagy központi elvonási rendszert működtetett és egy nagy hosszú visszaosztó láncolatot, amely rendkívül veszteséges volt, ahol nem oda mentek az értékes forintok, ahova kellett volna, és ahol egy-egy forintnak a visszaosztása bizony az 50-60%-os veszteséget is elérte. Az alapítványi rendszer éppen ennek a redisztribúciós láncnak a radikális lerövidítését, csökkentését jelenti és a mecenatúrának a feltámadását. Azt jelenti, hogy az, aki pénzt keres és létrehoz, az az általa jónak tartott társadalmi cél érdekében közvetlenül oda fordítja az általa megtermelt értéktöbbletet — bár ez nem egy jó szó manapság. Tehát ez rendkívül fontos dolog, hogy egy nagy redisztribúciós állami, államosított rendszer helyett rengeteg kis rövid hatótávú, sokkal hatékonyabb, sokkal mozgékonyabb, sokkal eredményesebb rendszer legyen, ráadásul személyesebbé válik, ráadásul javítja furcsa módon az adómorált, hiszen akkor, amikor valaki tudja, hogy az ő pénze mire fordítódik, ha tudja, hogy az őáltala megtermelt javak, az őáltala hasznosnak tartott és közvetlenül szeme előtt lévő célra valósítódik meg, akkor ez mindenki számára hasznos. Én nem azt javaslom, hogy vezessük vissza a virilista intézményt, de azért volt abban valami, hogy egy faluban a legtöbbet adózónak volt a legnagyobb tekintélye, hiszen ő termelte meg, ő hozta létre a közösség fenntartásának az alapjait, joggal követelhette a nagyobb tiszteletet és a nagyobb társadalmi megbecsülést.
Nálunk az adóügyekben az a szemlélet, hogy rengeteg zsivány és gazember van, aki el akar bújni, ki akar bújni az adóhivatalnak a prése alól, általában okosabbak, ügyesebbek és jobb ügyvédekkel rendelkeznek, jobb jogi szakértőkkel, mint az adóhivatal. Ez a szemlélet, tehát meg kell fogni őket.
Itt, ebben az alapítványi dologban is az a szemlélet, hogy nyilván adócsalások halmaza van, amibe a magas hivatal nem tud belelátni, amit nem tud kontrollálni, ergo a nagykalapáccsal üssünk oda, és csökkentsük le minimális mértékre, az előző évi adó 5%-ára. Ez az alapítványi szférát gyakorlatilag agyonveri, tönkreteszi. Ez egy visszaállamosítást jelent, ez bizony az úgynevezett létező szocializmus módszereinek a visszavezetését, a szemléletének a visszavezetését jelenti.
Ezek kemény szavak, de ki kell valakinek mondania, és én vállalkozom erre. De a mi távlati célunk az, hogy létrehozzuk a civil társadalmat, az önszerveződő, önrendeződő, önmagát fenntartó és irányító civil társadalmat, hiszen az elmúlt időszak legnagyobb bűne az volt, hogy szétverte a civil társadalomnak azokat a részeit, amelyek megvoltak, de azzal sem voltunk vagy voltak eleink annak idején megelégedve. Tehát új közösségeknek az ezrei, tízezrei kellenek, amelyek önmagukat működtetik. Az alapítványi szféra épp ehhez segít hozzá, és ez a törvénytervezet pedig épp ezzel szemben szól. Hiszen az SZDSZ-nek olyan tervei vannak, és úgy tudom, másoknak is, hogy legyen lehetőség a jövőben arra, hogy az adóíven preferáljon az ember célokat. Vagy például úgy kívánjuk megoldani az egyházaknak és különböző nagy művelődési intézményeknek a finanszírozását, hogy az adó egy része fölött az adózó rendelkezhessen, és beírhassa az adó beadásakor, hogy hogy rendelkezik, hiszen az egész adózásban van egy nagy injúria, hogy a rendelkezési jog elszakad az adótól. Attól az adótól, amit én termeltem meg, az én tevékenységem hozott létre, amit elvon, elvesz, elsajátít tőlem az állam, és ezt a saját kénye-kedve szerint osztja vissza, és többnyire nem jól osztja vissza, rosszul osztja vissza.
Tudjuk, hogy az állam az egyik legrosszabb gazdálkodó, a legrosszabb visszaosztó, amelyiknek rengeteg vesztesége, hibája van, és amely államot a szükséges mértékre csökkenteni akarjuk.
Tehát úgy gondolom, hogy ezekkel a törekvésekkel szemben az egész Házban konszenzus van, hiszen senki sem akarja visszaállítani a régi rendszernek a nagyon erős államát, amely minden felett uralkodott, és amelynek kénye-kedvének volt alávetve az atomizált állampolgár. Fontos lenne, hogy továbbfejlesszük az alapítványi világot, továbbfejlesszük a mecenatúrát, és bevonjuk az embereket abba, hogy az általuk létrehozott javak fölött rendelkezzenek. A közvetlen demokráciának a problémája ez, a részvétel a közügyekben problémája ez. Csalások mindig voltak és lehetségesek. Ezzel szemben védekezni kell, de nem azzal, hogy a nagykalapáccsal összezsugorítjuk 5%-ra ennek a hozzájárulásnak a mértékét, hanem tessék szigorúbban venni az alapítványok ellenőrzését, hiszen csak akkor vonható le most is az adóalapból a közhasznú alapítványokra adott összeg, hogyha az adóhivatalból, az APEH-től igazolást kap az alapítvány, hogy valóban közhasznú. Ezt kell alaposabban megvizsgálni. Ellenőrizni kell az alapítványokat. Ez egy másik dolog. De nem megfojtani őket, nem összezsugorítani őket, nem lehetetlenné tenni őket.
Úgy gondolom, hogy az szja-törvénymódosításnak ez a rendelkezése öncélú, ez a fiskus szemszögéből van, annak a kényelméből van, hogy egész egyszerűen ne kelljen foglalkozni ezzel a problémával.
(13.00)
Öt százalék veszteséget odadobnak, nem törődnek vele, valójában tönkreteszik az egész alapítványi szférát, és ezzel a civil társadalom kialakulását nehezítik meg. Én ezt rendkívül retrográdnak tartom, és kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a rendelkezését a törvénynek semmilyen körülmények között se, semmilyen kompromisszum keretében se szavazzák meg. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
