REMPORT KATALIN, DR. (MDF)
REMPORT KATALIN, DR. (MDF)
REMPORT KATALIN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés tárgyalásakor minden évben a Parlament napirendjére kerül az adójogszabályok módosítása is. Erre nem egyszerűen azért van szükség, mert a kulcsokat emelni kell, illetve több bevétel kell, hanem nagyon sok esetben épp azért, mert a törvény szabályozása folytán olyan űrök keletkeznek, amelyet egyesek kihasználnak, és nagyon sokan nem fizetnek adót annak ellenére, hogy van jelentős bevételük.
Nem vethető az állampolgárok és más jogalanyok szemére, hogyha kiskapu marad a törvényben, és azt megtalálják, élnek a "törvény adta" lehetőségekkel. A törvényhozás feladata, hogy ezeket a lehetőségeket minél inkább szűkítse és megszüntesse. A Kormány az előterjesztés szerint fő célként azt tűzte ki, hogy elsősorban az alacsony jövedelemsávokban a lakosság adóterhelése mérséklődjék és átlagban se növekedjék. Kedvezményben kívánja részesíteni a munkahelyteremtést, a tandíjfizetést és a lakásszerzést. Az adóalap szélesítése érdekében szigorítja a költségelszámolást, szűkíti a kedvezmények körét. Jogosan irritálja a lakosságot, hogy míg a bérből és fizetésből élők minden megkeresett fillérjük után adóznak, addig egyesek — kihasználva a törvény hibájából eredő lehetőségeket — szinte teljes mértékben kivonják magukat a közterhek viselése alól. Minden ember életformájából lehet következtetni annak jövedelmére. A kimutatott keresetek, illetve a bevallott adóalapok sok esetben lényegesen eltérnek a valóstól, így fordulhat elő, hogy sokan látványos költekezés mellett sem fizetnek adót.
Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a természetbeni juttatások egy részét igen sokan az adó- és közterhek kikerülésének eszközeként használják. Nem arra gondolok itt, amikor a munkahely az étkeztetéshez járul hozzá, vagy amikor munkaruhát biztosít, vagy a vállalat termékeiből kedvezményesen juttat bizonyos javakat a dolgozóinak. Sokkal inkább arra, amikor gépkocsikat lízingelnek vezetőiknek, jobb jövedelmű dolgozóiknak, amit azok később kedvezményesen megvásárolhatnak. Vagy arra, amikor nyugati utazásra fizetnek be ezen a címen dolgozókat. Mindezek kifizetése után nagy hányadban veszteséget jelentenek a társaságok, és a fenti jövedelmek után nem keletkezik adófizetés. Így összességében a társadalom egészét is megkárosítják, ugyanakkor a dolgozót is félrevezetik, hiszen ezután nincs semmiféle társadalombiztosítás, tehát sem nyugdíjjárulék, sem betegségi járulék nem jár ez után. Ezért tartom nagyon jónak, hogy az új tervezet szerint a természetbeni juttatás után a kifizető fizet — maximális kulcs alapján — személyi jövedelemadót már a kifizetéskor. A természetbeni juttatás és az azt terhelő közterhek azonban a társasági adóalapot csökkentő tényezők, tehát elszámolhatók.
Mindamellett megmarad a havi 1200 Ft-os étkezési hozzájárulás, a klasszikus munkaruha adómentessége, és néhány törvényi mentességet is fenntart a törvény.
Több munkahely munkabérelőleg kifizetésével, munkáltatói kölcsön nyújtásával juttatja kedvezőbb helyzetbe kivételezettjeit. Ezt követően vagy nem tudja visszafizetni a hitelt, a kölcsönt az abban részesülő, vagy a munkáltató egyetlen döntésében elengedte a kölcsönt, majd veszteségre hivatkozva a társaság a kamatkülönbözetre jutó adót nem fizette meg. Ezzel szintén jelentős mértékben csökkentették az adóalapot. Ezért vált szükségessé ilyen esetekben is a kamatkülönbözetre előírt maximális mértékű forrásadó megfizettetése. Kivételt azonban itt is lehetővé tesz a törvényjavaslat, a méltányolható lakásigényhez nyújtott hitel és a szociálisan méltányolható munkabérelőleg mentességét biztosítja a javaslat.
A lakásberuházások esetében a tervezet segíteni kívánja a lakásszerzést azzal, hogy aki új lakást vesz vagy építkezik, és ahhoz hitelt vesz fel, a hitel törlesztőrészletét maximum évi 50 000 forint összegig levonhatja a jövedelméből, ezzel csökkentve adóalapját. Mindezt én alacsony határnak tartom, és kérem a kormányzatot, hogy vizsgálja felül, emelheti-e ezt a határt, hogy minél inkább elérjük azt a célt, amit ezzel szándékozni kívánt a Kormány.
A közoktatási és felsőoktatási törvény 1994 őszétől bevezette a tandíj-kötelezettséget. A személyijövedelemadó-tervezet lehetővé teszi a tanulónak, illetve közeli hozzátartozójának, hogy a tandíjat levonja a személyijövedelemadó-alapjából. Közismert azonban, hogy egyre több magánintézmény foglalkozik oktatással, és ezek igen jelentős tandíjat állapítanak meg. Ezek számára a törvényjavaslat a kormányrendelet szerint legmagasabb összegű tandíj mértékéig engedi az adólevonást.
Évek óta vitatott téma a devizabetétek adóztatása, kell vagy sem. Vitatott, hiszen egy részről ösztönözni kell, hogy a devizák hazánkban bankban történő megtakarítása megvalósuljon, másrészt azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy minden ország vigyázzon a saját valutájára, és azonos elbánásban részesítse a különböző valutákat.
(11.30)
Nem lehet egyelőre azonos szintre hozni, hiszen a forint kamatadójának 10%-ra való csökkentése olyan mértékű kiesést jelentene a költségvetésből, amelyet máshonnan nem lehetne pótolni, ugyanakkor nyilván a devizák kamatját sem lehet ilyen mértékben megadóztatni, ezért a kormányzat és a Pénzügyminisztérium a devizákra 10%-os forrásadót vezet be a következő évtől, míg a forintra 1995-től már előírja, hogy 18%-ra csökkenjen a kamatadó.
1993-tól a személyi jövedelemadó a devizaellátmányokat is — kivételes esetektől eltekintve — megadóztatja. Erre azért került sor, mert nagyon sok cég úgy fizetett devizában dolgozójának, hogy az a dolgozó el sem hagyta adott esetben az országot.
Az 1992-es szja-bevallások rendelkezésre állnak már, és ebből látható hogy az állítólagosan külföldön foglalkoztatottak személyenként 743000 forint adómentes jövedelemre tettek szert. Ilyen kedvezményt egyetlen ország nem engedhet meg magának, még egy gazdagabb sem, nemhogy egy ilyen szegény állam, mint amilyen, sajnos, mi vagyunk.
A számlával igazolt külföldi utazás- és szállásköltségek természetesen elszámolhatók. Természetes, hogy többe kerül a kinti életforma azoknak, akiket kiküldenek, de ezt valamilyen formában jobban kell szabályozni.
Sok vita van az országban a szövetkezeti átalakulási törvény alkalmazásából eredően arról, hogy mit lehet kezdeni a szövetkezeti üzletrészekkel. A Kormány elő szeretné segíteni az üzletrészek magasabb forgalmát, szabadabb mozgását, ezért ezeket ellenérték fejében szerzett értékpapírnak minősíti, tehát értékesítésük esetén csak ha a névértéken felül kel el, a különbözet után kell adót fizetni. Kívánom, hogy legyen ilyen, mert egyelőre még, sajnos, nagyon-nagyon névérték alatt kel el nagyon sok üzletrész. A vásárló részére pedig befektetési kedvezményt biztosít a saját szövetkezete üzletrészének 1994 végéig történő megvásárlására, tehát azt adóalapjából levonhatja.
A mezőgazdasági kistermelésből származó bevétel 850000 forintig lesz adómentes 1994-től.
Elterjedt az a gyakorlat is az adómentes jövedelem szerzése céljából, hogy alapítványokba fizettek be, és onnan adómentesen juttattak vissza jövedelmeket. Éppen ezért kellett valóban hozzányúlni a kormányzatnak az alapítványi hozzájárulásokhoz, és úgy határozta meg a Kormány, hogy az előző évi adó 5%-ában maximálja az alapítványokba juttatható pénzösszeget. Én azt hiszem, hogy ez a szabály azért nagyon szigorú, és itt talán valami enyhítésen vagy a mérték korlátozásán kellene gondolkodni, hiszen több alapítvány nagyon nehéz helyzetbe kerül ezzel a szabállyal.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az összjövedelemből történő levonhatóság mértékét úgy korlátozza ez a tervezet, hogy alapítványi közérdekű célú befizetés és befektetési kedvezmény együttes érvényesítése esetén is az összjövedelem csökkentése legfeljebb annak 50%-áig terjedhet.
Szigorúbbá teszi a javaslat a költségelszámolásokat és költségtérítéseket is. Így, hogy csak egy példát említsek: a személygépkocsik esetében csak a magántaxisokra hagyja meg a 8 forintos normát, egyéb esetekben 3 forintra szállítja le ezt, azzal, hogy számlával igazolt költségek elszámolhatók.
Megváltozik a személyijövedelemadó-tábla is. Legjellemzőbb, hogy megemelkedik a nullkulcsos sáv felső határa, kisebb, 20%-os lesz az első adókulcs, míg a maximális kulcs 44%-ra nő. Ez a 44%-os maximális kulcs az ára annak, hogy az alacsonyabb jövedelműek adóterhein enyhíthessünk, hogy valamit segítsünk a rosszabb helyzetben élők helyzetén.
Megszűnik ugyan az alkalmazotti kedvezmény, azonban kedvezőbb a szabályozás, hiszen a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék után nem kell adózni, és az önként fizetett társadalombiztosítási járulék is költségként elszámolható.
Mindezekre tekintettel az alacsony jövedelműek adóterhe mérséklődik, gyakorlatilag 124000 forintig nem kell adót fizetni, az átlagos jövedelműek szintén kedvezőbb helyzetbe kerülnek, hiszen bár esetlegesen magasabb az adókulcs, de a már általam ismertetett és a javaslatban szereplő egyéb kedvezmények hatásaként még mindig alacsonyabb adót kell fizetniük azonos jövedelem mellett, mint az előző évben, és körülbelül 1 millió—1 millió 400 ezer forint körül kezdődik, lesz az a határ, amikortól magasabb adót kell fizetniük az ilyen jövedelemben részesülőknek. Én remélem, hogy egyre többen esnek ebbe a sávba, és a jövedelmek a jövő évben is emelkedni fognak.
A beruházások ösztönzését kívánja elősegíteni a javaslat, amikor a társasági adó mértékét 36%-ra csökkenti. Ezzel azok körében, akik társasági adót fizetnek, 8-10 milliárd forrástöbblet keletkezik beruházásra, fejlesztésre, osztalékra.
A társaságok és egyéni vállalkozások esetében úgy kívánja mindkét javaslat elősegíteni a munkanélküliek foglalkoztatását, hogy amennyiben a munkáltató az átlagos létszámot megtartja és emellett munkanélkülit alkalmaz, akkor a munkanélküli után járó társadalombiztosítás 70%-át szintén elszámolhatja és levonhatja az adóalapjából. Szakmunkástanulók, csökkent munkaképességűek alkalmazásánál pedig havi 1500 forint számolható el.
Megjegyzem még, hogy a társasági adó és a személyi jövedelemadó közötti szabad választást a jövőben is lehetővé teszi ez a javaslat.
Valóban vitatott pontja a törvényjavaslatoknak a minimális adó bevezetése. A minimális hozamkövetelmény megfogalmazására azért került sor, mert igen sajátos Magyarországon az a helyzet, hogy a vállalatok éveken keresztül veszteségesen működnek. Erre nyilván azért kerülhet sor, mert üzemeltetőik mindent költségként elszámolnak, nagyon sok esetben pont ők azok, akik látványosan költekeznek, ugyanakkor adót nem fizetnek, és nem jelent igazán nehézséget számukra a veszteség kimutatása. Éppen ezért javasolta azt a törvényjavaslat, hogy a korrigált nettó árbevétel 2%-át mint adóalapot határozza meg.
Megjegyzem azonban, hogy ezzel szemben is érvényesíthetők a törvényben felsorolt kedvezmények.
Mindamellett a közszolgáltató és közüzemi vállalatok körében mentesít a jogszabály, és a Kormány számára lehetővé teszi, hogy elemi csapás, valamint a gazdaságot teljesen ellehetetlenítő objektív körülmény esetén a Kormány mentesíthesse az adóalanyt ez alól a minimális adó alól is.
Összességében én mindkét javaslatot támogatom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
