VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés ma kezdte meg azoknak a törvényjavaslatoknak a vitáját, amelyek döntő módon befolyásolni fogják a '94-es költségvetés bevételi oldalát, és az első törvényjavaslat tárgyalása mindjárt egy olyan kérdést érint, amely alapvetően befolyásolja az állampolgárok mindennapi életét.
Csak hogy a nagyságrendeket érzékeltessem, szeretném elmondani, hogy a '92-es zárszámadási törvényjavaslat szerint 1992-ben a lakossági befizetések az államháztartásban mintegy 403 milliárd forintot tettek ki, és ez a legstabilabb, legpontosabb, legjobban tervezhető bevételi forrás volt. Az szja-ból több mint 206 milliárd forint folyt be. Csak hogy a nagyságrendeket érzékelni tudjuk, a társasági adóból 64 milliárd forint körül van a '92-es bevétel. Nem mindegy tehát, hogy az Országgyűlés milyen módon fogja ezt a törvényjavaslatot módosítani, milyen irányban fog maga az szja változni.
Elöljáróban hadd tegyem mindjárt hozzá, nagyon nehéz úgy vitatkozni az Országgyűlés plénuma előtt is, hogy érvek gyakorlatilag csak az egyik oldalról hangzanak el, és a Kormány részéről az összevont expozéban mintegy felületesen volt csak érintve az adótörvények módosítása. Nagyon nehéz így vitatkozni, hiszen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem tudnak minket arról meggyőzni, hogy ennek az adómódosításnak minden pontja szükséges, egyáltalán szükség van ezekre az előterjesztésekre.
Nagyon sok dolog elhangzott már abból, amit jómagam is el kívántam mondani. Ezt az adótörvény-módosítást tizenegy helyen, tizenegy témakörben kívánja módosítani a Kormány, és véleményem szerint nem azzal van a legnagyobb probléma, hogy nem a magyar nyelv megfelelő szabályait alkalmazták… (Derültség.) … a törvény módosításakor — mint ahogy a költségvetési bizottság előadója ezt elmondta —; persze ez is egy gond, de ezt véleményem szerint más úton is lehet orvosolni.
A tizenegy témakörből én is hadd emeljek ki néhány fontosabbat; s az apróbbakról majd további hozzászólásokat tennénk. Tehát most csak azokról beszélnék, amelyekkel egyetértünk vagy támogatni tudunk; tehát például a külföldről származó nyugdíj adómentességének megszüntetéséről az összevonás esetében vagy a felsőoktatásban megjelenő tandíj adókedvezményéről nem kívánnék beszélni.
(12.30)
Mindjárt az első, ami a fontosabb témakörök közé tartozik, az alapítványi adókötelezettségek, az alapítványi levonások kérdése. Erről az előttem szólók bővebben beszéltek. Valóban két út közül kell dönteni, és két szempontot kell mérlegelni ennek a módosításnak a megtételekor. Az egyik az adózási szempont és a költségvetés bevételi szempontja, amely mindenképpen méltányolható, a másik viszont az a társadalmi cél, amit az alapítványokkal kapcsolatban elvárhatunk.
Véleményünk szerint ennél a kérdésnél rövid távú és hosszú távú szempontokat is mérlegelnie kell az Országgyűlésnek. Hosszú távú szempontjainknál azt kell eldönteni, hogy szükség van-e azokra a társadalmi szerepvállalásokra, azokra az alapítványi finanszírozási módokra, amelyeket ma az alapítványok ellátnak; szükség van-e valóban egy többcsatornás finanszírozási rendszerre, amelyben az állam szerepvállalása csak az egyik eleme az alapítványi finanszírozásoknak, és hogy mellette milyen teret tudunk engedni a magánkezdeményezéseknek, a magánfizetéseknek.
A költségvetési vitában és korábban is többször elhangzott, hogy az alapítványok finanszírozásával milyen problémák merülnek fel, és itt nemcsak az egyéni magánalapítványokról van szó, hanem a közalapítványok támogatásáról és finanszírozási rendszeréről is.
Úgy véljük, a FIDESZ-frakció véleménye ebben a kérdésben az, hogy amíg nem alakulnak ki azok a mechanizmusok, amelyek az alapítványok finanszírozását és elsősorban az alapítványi feladatvállalásokat megfelelő módon el tudják látni, addig nagyon kétséges annak a szempontnak az előtérbe helyezése, ami a biztos adóbevételt tekinti szempontnak, és ami adókikerülést, az adócsalásokat tekinti súlyosabb következménynek. Annál is inkább, mert a jelenlegi hatályos adótörvény szerint is csak az APEH által jóváhagyott alapítványoknál lehet adómentességet adni, adólevonást eszközölni, és egy sor szigorítás nyilvánvalóan elsősorban az egészségügyi, az oktatási, a szociális szférában levő alapítványok finanszírozását teszi kétségessé. És kérdés az is, amit a javaslat indoklásában olvashattunk, hogy annak az egymilliárd forintnak, amit ennek révén esetleg be tudnak hajtani vagy szedni az egyik oldalon, milyen társadalmi hatásai vannak. Tehát javasolnánk, hogy ezt a módosítást a Kormány fontolja meg, és esetleg halassza egy későbbi időpontra.
A következő fontosabb módosítás — ami nyilvánvalóan az szja középpontjában van —, az adótábla módosítása. Az első pillantásra amikor ránéz az ember erre a táblára, mindjárt szembeötlik, hogy 44%-os lesz a legfelső kulcs. Ez ellentétes azzal az adózási szemponttal, amit a Kormány egy korábbi — azt hiszem, tavalyi vagy tavalyelőtti — adómódosításkor megfogalmazott, hogy lehetőleg közelítsük egymáshoz a különböző jövedelemadó-kulcsokat, közelítsük egymáshoz a társasági adó és a személyi jövedelemadó kulcsait. Ez a módosítás, amit most megfogalmazott a Kormány, lényegében ellenkező irányba hat, ugyanis a társasági adó kulcsát 36%-ra kívánja módosítani, míg az szja-táblázat legfelső kulcsa 44%. Nyilvánvalóan ez eltér ettől a koncepciótól, és nem teszi éppen feleslegessé annak eldöntését, hogy egy vállalkozó melyik adórendszerben kívánja a vállalkozását üzemeltetni.
A másik, ami elsősorban meglepő dolog, hogy a 220000 forint fölötti adókulcshoz az inflációs gazdaság körülményei között is egy alacsonyabb jövedelemadó-határ fog tartozni a következő évben. Az ebből, valamint az alkalmazotti kedvezmény megszüntetéséből fakadó adótöbbletet is kompenzálja állítólag, hogy a már befizetett nyugdíj- és egészségügyi járulékkal csökkenthető az adóalap. Véleményünk szerint azonban ez csak akkor lehet igaz, ha az adóalany majdnem összes jövedelme főállásból származik, hiszen e járulékokat csak ezután fizetik be a költségvetésnek. Az egyéb forrásból származó jövedelmek esetében az új kedvezmény véleményünk szerint indifferens, így nem is ellensúlyozhatja a remélt mértékben a jelentősen megnövekvő adóterhelést.
Nyilvánvaló, hogy az új adótáblánál leginkább a jövedelmeik nagy részét eltitkolni nem képes rétegek fognak bizonyos mértékű hátrányokat szenvedni, ez elsősorban a középalkalmazotti és a középosztálybeli alkalmazottakat sújtja.
A költségvetés szempontjából ez nagyon kényelmes álláspont, mert egy viszonylag széles réteget kényszerít a 32—37%-os adóterhelés melletti adózásra. Ráadásul ezt a réteget érinti legérzékenyebben a természetbeni juttatások megadóztatása, mert idáig ők kapták azok legváltozatosabb, adózást elkerülő formáit. Ez kétségtelen.
A legszegényebbek és kis jövedelműek adóterhelése alacsonyabb lesz, mint az idén, a leggazdagabbak pedig elsősorban nem személyi jövedelemként, hanem egyéb csatornákon, például tőkejövedelemként jutnak hozzá továbbra is a főleg vállalkozásokból származó jövedelmeikhez.
További probléma ezzel az adótáblával — ami szintén ellene szól annak a módosításnak, amely már két évvel ezelőtt elkezdődött —, hogy az adókulcsok száma nem csökken, hanem a Kormány minden egyes módosításakor nő. Jelenleg hat adókulcs van, ami bonyolultabbá teszi a rendszert, a módosítása pedig annak irányába hatna, hogy ma külön adószakértőt kell alkalmaznia egy egyénijövedelemadó-bevallást benyújtó polgárnak ahhoz, hogy értelmezni tudja a módosításokat.
A másik kérdés, amiről már szintén több szó elhangzott, a devizabetétek 10%-os forrásadójának kérdése. Úgy hiszem, onnan kell kezdenem, hogy a FIDESZ álláspontja általában a forrásadó kérdésében már ismert volt, hiszen a tavalyi adótörvények vitájában elmondtuk, hogy ennek az adófajtának a bevezetését, fenntartását nem támogatjuk. Nem támogatjuk, és nemcsak a devizabetétek kamataira tekintettel, hanem a forintbetétek kamataira tekintettel sem. Nyilvánvaló, hogy milyen szempontok szólnak, véleményünk szerint, ennek az adófajtának az eltörlése mellett. Csökkenteni tudnánk a kamatszinteket, ami nemcsak amiatt az általában vállalkozásokra gyakorolt hatása miatt volna helyes, a mit mindenki ismer, hanem a költségvetés kiadási oldalára is tekintettel volna, hiszen 1991 óta a költségvetés hitelfelvételének nagy része piaci kamatozással történik, és ha a kamatszintek csökkennek, az nyilvánvalóan ezt is kedvező mértékben fogja befolyásolni.
Bővebben szóltak már előttem a minimumadó kérdéséről. Ez mind a társasági adóban, mind a személyijövedelemadó-rendszerben megjelenik. Erről előljáróban nem kívánok most többet elmondani. Erős fenntartásaink vannak ezen adófajta bevezetésével kapcsolatban. Meg merem kockáztatni, hogy vállalkozásellenes ennek az adótípusnak a bevezetése, teljesen szokatlan az európai adórendszerekben, igazából nincs rá példa. Nyilvánvaló, hogy egyetlenegy komoly szempont indokolta ennek a megjelenését az 1994-es módosításokban, ez a költségvetés bevételi oldalára való hivatkozás és szempont. Véleményünk szerint a piacgazdaság alapjait megteremtő törvények meghozatalakor egy ilyen intézkedés a Kormány részéről korántsem nevezhető vállalkozásbarátnak. Ez teljes mértékben vállalkozásellenes, és jómagam is valószínűnek tartom, hogy alkotmányossági problémákat is felvet.
Szó sincs tehát arról, hogy ez hasonlatos lenne az átalányadózáshoz, egészen másfajta dologról van szó. Erről tehát majd később, a társasági adótörvény tervezeténél szeretnék beszélni.
Úgy hiszem, hogy a 11 fontosabb módosítási kör közül érintettem azokat, amelyek vélhetően nagyobb vitát fognak kiváltani az Országgyűlésben. Úgy vélem, hogy ezek a fontosabb kérdések azok, amelyekben a Kormány módosítását nem lehet az Országgyűlés részéről támogatni. Ezért amennyiben ezekben a kérdésekben nem sikerül valamilyen számunkra is elfogadható kompromisszumosabb álláspontot elfogadni, akkor a FIDESZ-frakció részéről nem tudjuk támogatni az szja jelenlegi módosítását. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
