CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka:
CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka:
CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1994. évi költségvetés vitájában és szavazásában a Magyar Igazság és Élet Pártja olyan formában vesz részt, ahogy a békefenntartó csapatok vesznek részt a boszniai harcokban. (Derültség.) Vagyis, ha kell, segítséget nyújtunk, elsősegélyt, élelmiszert szállítunk, de tulajdonképpen a harcokba nem fogunk beleavatkozni.
Miért? Mert nem világos előttünk, hogy mi folyik most itt a költségvetés ürügye címén. Véres háború vagy valami paktumos násztánc (Derültség.) azok között, akik holnap összeborulnak egy nagykoalícióban. Boross Péternek, akinek a neve szóba került a tegnapi vitán is, igaza van. Ez a költségvetés, elfogadása vagy el nem fogadása, mikor elfogadása, és mikor el nem fogadása valójában választási kérdés, ezzel — mint más esetben is a költségvetések alkalmával — meg lehet buktatni a Kormányt, s tekintettel arra, hogy amúgy is választások előtt állunk, előre lehet hozni a választásokat.
(9.10)
Nem tudjuk tehát, hogy tulajdonképpen melyiket választja akár az ellenzék, akár a kormányzó koalíció.
Mindazonáltal érdekes jelenség ez a mostani költségvetés. Mondhatnám úgy is, hogy epilógus költségvetés. Az eddig, az Antall-kormány által benyújtott költségvetések közül nekem ez a legszimpatikusabb. Talán azért, mert ilyen elégikus.
Mi a szimpatikus benne? (Zaj. — Dr. Bíró Ferenc: Az, hogy az utolsó!) A felsőoktatás támogatása példának okáért, de itt mindjárt felvetődik, hogy hogyan fog ez a már meghozott felsőoktatási törvénnyel egybevágni és hogyan nem fog az akadémiai törvénynyel egybevágni? Ami még természetesen nincs meghozva, de nem is tudom, hogy meglesz-e. Mindenesetre a három dolog összehangolása nagyon nehezen fog sikerülni.
A törvényjavaslatban van adócsökkentés, de van szigorítás is. Amit mi a legnagyobb hiányának tartunk ebben a vonatkozásban, hogy nincs benne a családi adózás rendszere, amely pedig a rendszerváltozáshoz elengedhetetlenül szükséges volna. Van egy halvány kísérlet az államháztartás reformjára, de halvány a kísérlet.
Át akarja vállalni a társadalombiztosítás negyven-egynéhány milliárdját a költségvetés, kérdés, hogy sikerül-e.
Ami a másik oldalon áll: ellenszenves az, hogy ennek a költségvetésnek sincs — mint az előzőeknek — gerince, mert nincs mögötte a Kormány gazdaságpolitikai, tulajdonpolitikai irányelveinek fedezete.
Erről az Állami Számvevőszék elnöke is szólott tegnap, súlyos törvényi hiányosságként említve ezt. Ez fennáll, egyáltalán kérdésessé teszi a költségvetés komolyságát, de hát nem először. Nem fordult még elő, hogy ez a két dolog: a Kormány gazdaságpolitikai irányelvei megelőzték volna a költségvetést, hogy annak alapján lehetett volna dönteni, hogy a képviselők láthatták volna, hogy valójában mire törekszik a Kormány, többek között a költségvetéssel is.
Ilyenformán tehát a legnagyobb ellenvetés ezzel a költségvetéssel az, hogy komolytalan, nem lesz betartva. Ezért a MIÉP általában tartózkodik a módosításoktól, attól való féltében, hogy elfogadják. Csupán felhívja a figyelmet néhány képtelenségre, és az ilyen irányú módosításokra abban az esetben, ha más beadja, támogatjuk, ha pedig senki, akkor ezeket kénytelenek leszünk beadni.
Ilyenek: nem lehet elfogadni, elhinni, hogy a dologi automatizmusok kiiktatása valóban megtörténhet. Ez annyi intézményt küldhet padlóra — bocsánat a kifejezésért —, hogy ezt nyilvánvalóan majd év közben meg kell változtatni, ha így fogadná el az Országgyűlés.
Elfogadhatatlan, hogy a Rádió és a Televízió nem kap állami támogatást, és arra lesznek kényszerítve, hogy a felemelt díjakból éljenek meg, amelyeket azonban beszedni senki sem garantálhat. A Duna Televíziónak is, mint az egész nemzet szolgálatában álló televíziónak is, sokkal nagyobb támogatást tartunk kívánatosnak.
Végezetül kell néhány szót szólni ennek a költségvetésnek és általában a gazdasági helyzetnek, a gazdasági politikának évek óta, '90 óta húzódó összefüggéseiről. Nekem az egész olyannak tűnik fel, hogy ez a Kormány most halmazati büntetésül kapja ennek a költségvetésnek minden terhét, magának az elkészítésnek a terhét azért, mert a maga idejében elmulasztotta megtenni azokat a gazdasági lépéseket, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy most, '93-ban '94-re vonatkozólag ne ilyen súlyos költségvetést kelljen neki beterjeszteni.
De ugyanígy az ellenzék is ugyanebben a hajóban utazik. Most úgy látszik, a költségvetést illető támadásai nem annyira hevesek, mint az előző időkben voltak. Mit hallottunk például tegnap a FIDESZ vezérszónokától? Azt hallottuk, hogy javasolni fogják, kilátásba helyezték a nagyobb állami támogatást. Nem akarják, hogy az állam kivonuljon sok területről, és elképzelhetőnek tartják, hogy a gazdasági növekedést az állam is serkentse. Nos, ez nagyon érdekes.
Ezzel fennen hirdetett liberalizmusukat tapossák agyagba, természetes, hogy mi, akik ezt kívülről szemléljük, annyira vesszük komolyan, mint a kommunisták egykori agyagba döngölésének ígéretét. Abban a pillanatban, hogyha odakerülnek, nyilván más politikát fognak folytatni. Mert ez rokonszenves vonás volna, és ha az MDF-kormány vagy pontosabban az Antall-kormány kezdettől fogva hajlandó lett volna ilyen alapállását, egykor eredeti alapállását a gazdasági életben, a gazdasági politikában megvalósítani, akkor ez mind nem került volna ma így elő. Most a jövendőbeli menyasszony vagy vőlegény áll elő ezzel a tervvel, és ezzel bombázza azt a kormányt, amelyikkel esetleg majd '94-ben, amikor ezt a költségvetést meg kellene valósítani, már együtt fog kormányozni. Ki tudja? Reméljük persze, hogy nem így lesz.
Az Antall-kormány egy percre sem tudott saját, új gazdaságpolitikát felmutatni, Faluvégi Lajos óta csak a pénzügyminiszterek váltották egymást, de a restrikció maradt, és ennek a nemzeti össztermék végzetes összezsugorodása lett a következménye. Ez pedig elvezetett vagy visszavezetett a teljes hitelfelvételi kényszerhez, kiszolgáltatottsághoz. Így az eredeti terv is kútba esett, hogy a privatizáció bevételeiből fizessék vissza az államadósságot, mert a restriktív politika eleve leértékelte a magyar vagyont, a magyar munkát, és a restrikció—hitelfelvétel—adósságszolgálat körforgásban érdekelt háttérhatalom csak így tudja fenntartani korábbi korlátlan hatalmát, ha ebből a bűvös körből nem vágja ki magát a magyar gazdasági és pénzügyi politika, egyáltalán a magyar gazdaság.
(9.20)
A MIÉP tehát figyeli az eseményeket, az újabb költségvetési csata kibontakozását, és tartózkodni fog attól, hogy az ellenzék helyett megbuktassa a Kormányt. De persze attól is, hogy az új paktumnászon tartsa a gyertyát. Érdekes dolog ez. Figyeljük! Köszönöm szépen. (Taps.)
