BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A helyzet nem is olyan rossz, mint ahogy gondoljuk. A társadalombiztosítás az első félévet, legalábbis a nyugdíj-biztosítási alap tekintetében, illetve, ha hozzáveszem az egészségbiztosítási alapot, akkor pozitív szaldóval zárta.
Közel 10 milliárd forint többlete van a társadalombiztosításnak összességében, a nyugdíj-biztosítási alap bevételi és kiadási szaldója, egyenlege több mint 16 milliárd forint többletet mutat föl. Tehát ez azt jelenti, hogy azok a sirámok, amelyek az elmúlt évek során különböző erők szájaiból elhangzottak, nem igazak. Hiszen ezt a féléves statisztikai adatok eleve cáfolják. Tehát akkor miért sírnak? Miért mondják, hogy a megoldás kulcsa csak a társadalombiztosítás vagyonhoz való juttatása, amikor ezt törvény tiltja. Nem engedi meg, tehát tiltja a törvény, hogy a társadalombiztosítás önkormányzatai vagyonhoz jussanak. Tudniillik csak birtokba adásról lehet szó a társadalombiztosítás esetében, akár a nyugdíjbiztosítást nézem, akár pedig az egészségbiztosítást. Ez ugyanolyan, mint ha valaki az értéktárgyát valamelyik széfben leadja, természetesen így kerül a társadalombiztosítás tulajdonába is az a "vagyontárgy", amit nagyon követelnek.
Tehát én azt tudom mondani, hogy a társadalombiztosítás a jelenlegi statisztikai kimutatások szerint vagyon nélkül is pozitív szaldóval zárta a félévet.
A másik, amit nagyon fontosnak tartok kiemelni, hogy szinte érződik a retorikai fordulat különböző pártok esetében most, hogy a szakszervezetek kerültek az önkormányzatok élére. Megváltozott, mintha már nem is olyan rossz bárány lenne a társadalombiztosítás igazgatása. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, de sejtem.
Ugyancsak fontosnak tartom kiemelni ezzel kapcsolatban, hogy miért pont most kerül sor erre a nyugdíjemelésre. Egyértelműen politikai döntés véleményem szerint, hogy most kerül rá sor, hiszen a szakszervezetek megígérték még az első félévben, hogy nyugdíjat fognak emelni. Tehát ha ők már akkor tudták, hogy a nyugdíjemelésre meglesz a forrás, akkor én továbbra is csak retorikai fordulatnak tartom, politikai retorikának tartom azokat az elmarasztaló megjegyzéseket, amelyek az év elején vagy a tb-költségvetéssel kapcsolatban elhangzottak.
Abban az esetben tehát, ha az év végéig hasonló tendenciát mutat a bérkiáramlás, illetve a jövedelemkiáramlás, akkor a társadalombiztosítás hiánya nem lesz meg, legalábbis, amit az Országgyűlés a társadalombiztosítás, nyugdíj-biztosítási, illetve egészségbiztosítási feladatkörébe utalt ezen a téren.
Itt kapcsolódnék a független képviselőtársam által mondottakhoz. Mi a különbség a bér és a kereset között? Ha valaki ezt nem tudja megkülönböztetni, akkor fölhívnám rá a figyelmet, hogy a bér szűkebb fogalom, mint a kereset. Éppen ezért, amikor az Országgyűlés elfogadta, a nettóbér- vagy jövedelemkiáramlással, lényegében a keresetnövekedést vette figyelembe, és a keresetbe viszont nemcsak a bér és a konkrét bérhez tartozó kifizetések tartoznak bele. És emiatt történhet az meg, hogy ilyen eltérések vannak. És ilyen szempontból igazat kell, hogy adjak a kormány-előterjesztésnek, hogy valójában nem 18, hanem 13 és fél vagy 14% körüli lesz a nyugdíjak növekedése.
Egy dolgot még figyelembe kell venni, hogy a tb adósságszolgálata létrejön, illetve növekedni fog. Ezt a társadalombiztosításnak, ha tetszik, ha nem, ki kell gazdálkodnia. De ne élősdien, élősdi módon, mert jelen pillanatban élősdi. Mint ahogy egy fél év alatt tisztába került a társadalombiztosítás, rögtön kiderült, hogy nincs is hiánya. Ez azt jelenti, hogy valamilyen formában mintha a társadalombiztosítás a profiltisztítás keretében egy élősdi intézménnyé válna. Mert lényegében azokat az ellátásokat nem fogja finanszírozni, amelyeket a reprodukció során feltétlenül kell, hogy támogasson. 7,1% körüli ellátások kerülnek át a költségvetésbe. Ezek a családi ellátások. A társadalombiztosítás az élősdiség címén családellenessé válik. Nincs érdeke a családi utánpótlásban, szétválik a nyugdíjaskor, illetve a gyermekkor. Holott ezeknek a szétválasztása olyan óriási hiba, amit nem lehet megbocsátani.
(10.50)
És ez vonatkozik a jelenlegi önkormányzatokra is, főként rájuk, hogy ezt vegyék figyelembe. Nem szabad megengedni, hogy a társadalombiztosítás egy élősdi intézménnyé, hogy így mondjam, mindenkire rátelepülő bürokratikus intézménnyé váljék, amelyik sakkban tartja a Kormányt, a kormányzati kiadásokat, sakkban tartja a biztosítottakat. Nagyon veszélyes irányban haladnánk ezen a téren.
És ezt felgyorsítandó lenne szükség — és én javaslom — a nyugdíjtörvény minél előbbi Parlament elé hozására. Nagy Sándoréktól — mikor a szociális bizottság meghallgatta — megkérdeztem, mikor jönnek elő a nyugdíjtörvénnyel. Nyeltek egy nagyot, azt mondta: talán 1995—96-ban. 1995—96-ig a régi nyugdíjtörvény alapján kell dolgozni. Ez magyarul azt jelenti, hogy addig teljes egészében belterjes gazdálkodásként működhet a társadalombiztosítás, és nem biztosítóként, nyugdíjbiztosítóként, hanem lényegében despotaként a nyugdíjbiztosítottak fölött.
Mert alapvetően ezt jelentené — különösen egy harmadik téma, ami szintén ehhez kapcsolódik, az állami garancia kérdése mind a nyugdíjbiztosításban, mind pedig az egészségbiztosításban. Ez lényegében a kiadások fedezeti vonulatához tartozik. Úgy tűnik, mintha nagyon eltértem volna a tárgytól, pedig nem tértem el. Most lényegében mindenki azt akarja, hogy legyen meg az állami garancia, csak épp azt nem tisztázzák, hogy mi a garancia terjedelme. A társadalombiztosításnak — mint ahogy mondtam —, legalábbis a nyugdíj-biztosítási alapnak a szaldója pozitív az év első felében. Ebben az esetben, hogyha pozitív, akkor az állami garanciát miért kéri annyira? Nagyon valószínű, hogy itt más svindlik is vannak, amire nem akarok rátérni. Egyértelmű, hogy még az idén meg kell határozni az állami garancia terjedelmét, illetve konkretizálni kell törvényi szinten. Nagyon remélem, hogy a Kormány október 31-ig — ígéretéhez híven — be fogja terjeszteni a társadalombiztosítás befektetésére és vagyonkezelésére vonatkozó törvényjavaslatot, mégpedig úgy, hogy az állami garancia terjedelmét is szabályozza benne. Mert csak ezáltal tudja elkerülni azokat a nem kívánatos politikai afférokat, amik már idáig is érték a társadalombiztosítást.
A másik nagy témakör, ami elhangzott itt, hogy 1980-tól a társadalombiztosítás nyugdíjemelése terén 20%-pontos lemaradás mutatkozik. Ez nem a '91-től terjedő időszakban — '91—'92—'93-ban — keletkezett, hanem az azt megelőző időszakban. Tehát lényegében a politikai rendszerváltozás előtt. '90-ben volt még egy bizonyosfajta elcsúszás, azt úgy-ahogy be tudom ilyen kettős fuldoklásunknak, amikor ismerkedtünk az anyagokkal, de már '92—'93-ban ilyesmiről nem beszélhettünk. Ezt egyértelműen kimutatták különben az MSZOSZ szakértőinek a szakanyagában is. Tehát én nem a saját számításaimat veszem figyelembe, hanem az MSZOSZ számításait. Tehát a másik nagy probléma, ami indokolja, hogy nem ezt a fajta nyugdíj-preferálási, illetve nyugdíjemelési indexálási rendet kell használni, hogy minél korábban ment valaki nyugdíjba, annál alacsonyabb lesz a nyugdíja. Tehát hogy mikor ment valaki nyugdíjba, az nagyon befolyásolja a nyugdíja nagyságát.
Ugyancsak problémát jelent a jelenlegi nyugdíjrendszer alapján — és itt a "tól—ig" határ bizonyos értelemben utal rá —, hogy a nyugdíjak összeszűkülnek. Lényegében mind jobban közelednek az alsó decilis felé a fölső decilisbe tartozó nyugdíjak. Hiába fizet 75000 forint után nyugdíjjárulékot az illető, mikor nyugdíjba megy, garantálja a jelenlegi társadalombiztosítási, illetve nyugdíj-biztosítási rendszer, hogy egy pár év múlva az az 50000 forintos nyugdíja nem fog érni többet egy olyan 25000—30000 forintnál. Természetesen egy vagy két ember van ilyen, akinek most 50000 forint körüli a nyugdíja. De csak hogy a nagyságot éreztessem, azért mondtam ezt a két számot.
Végezetül harmadik megoldásként, harmadik pontként a megoldásokra hívnám fel a figyelmet, amiket részben az előzőkben már említettem, elmondtam: egyértelműen szükségesnek tartom 1995-től egy alternatív nyugdíjrendszer bevezetését, új nyugdíjtörvényt, és ezt legrosszabb esetben, ha nem tudjuk ezeket a nyugdíjakat felbruttósítani, akik most nyugdíjjal rendelkeznek, ezt ugyanúgy, mint ahogy nyugaton is általában szokás, kihalási formában fent kell tartani. De a '95 után nyugdíjba menők egy teljesen elkülönített nyugdíj-biztosítási alappal indulhassanak, amelyik nyugodtan tudja akkumulálni, felgyűjteni azokat a szükséges pénzeszközöket, amelyek a későbbiek során kiadásra kell, hogy kerüljenek. Éppen ezért én bizonyos kétkedéssel fogadom — tekintettel arra, hogy nem egészen olyan irányt vettünk mi fel, amelyik valóban a nyugdíjak reálértékének a megőrzését szolgálná —, most a minimum és a maximum nyugdíjemeléseket. Ugyanakkor mivel nincs valóságos alternatívája a jelenlegi nyugdíjrendszerben, nem hadakozva ellene, én is el tudom fogadni ezt a megoldási módozatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)
