FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A historizálással kezdve a történetet: az év elejei nyugdíjemelés kapcsán az Országgyűlés elfogadott egy javaslatot, miszerint év közben felül kell vizsgálni a további nyugdíjemelés lehetőségét.
(10.30)
Ezután nem sokkal, mindenféle szirénhangok reppentek fel arról, hogy évente egyszerre, lehetőleg év elején egy összegben kellene a nyugdíjemelést letudni.
Most ez az emelés példa arra, hogyha esetleg rosszul tervez az ember — és ebben az országban ez, mondhatnánk, mindennapos gyakorlat —, egy ilyen törvényes megoldással nincs mód az évközi korrekcióra. Hogy ezt a későbbiekben is figyelemmel kell tartani, ezt majd a leendő nyugdíjemelési rendszer elvénél még ki fogom fejteni.
Sajnos, ez az emelés nem az az emelés, amit az ember az év elején gondolt. Nem az történt ugyanis, hogy valami roppant kedvező helyzetbe került volna a társadalombiztosítási alap, hanem az történt, hogy a számított gazdasági folyamatok élesen eltértek az év elején prognosztizáltaktól. Emelkedett az infláció és ezzel valamelyest lépést tartva növekedett a tervezetthez képest a bérkiáramlás.
Magyarán: ez az emelés nem fog igazán reálértékbeli növekedést okozni a nyugdíjasok számára az eredetileg tervezett emelési mértékhez képest, sőt, ha az utolsó negyedévben az infláció növekedési üteme tartja azt, amit az első három negyedévben tett, akkor az is lehet, hogy ezzel az emeléssel sem sikerül az év elején tervezett reálértékű emelést végrehajtani.
Itt minden előadó foglalkozott azzal, hogy meg kellene változtatni a nyugdíjkorrekció rendszerét, miszerint esetleg egy követő nyugdíjrendszerre kellene áttérni.
Nekünk is az a véleményünk, hogy a jelenlegi, folyamatos, évközi, ilyen megelőlegező jellegű nyugdíjemelés minden hibáját most már három éve nyögjük és ismerjük. Igen nagyfokú bizonytalansággal dolgozik, és állandó viták forrása lesz, hiszen ebben az országban ahány gazdaságkutató, annyi prognózis készül bármely gazdasági mutatóra.
Amire most fel szeretném hívni a figyelmet, az a követő rendszer egyik hibája. Igazából egy stabil, kiszámítható gazdaságpolitika és gazdaság mellett egyébként mindkét módszer közmegelégedésre funkcionálhatna. A követő rendszer hibája ott található meg, hogy egy hirtelen meginduló infláció esetén nem képes arra, hogy a nyugdíjak adott évben létező reálértékvesztését prompt korrigálja, és ha az infláció folyamatos, akkor évekig rendszeresen, egyéves lemaradásban lesznek a nyugdíjak az árnövekedésekhez képest.
Ezekből az látszik, hogy rossz gazdaságpolitika mellett nincs olyan nyugdíjemelési módszer, amivel jó nyugdíjemelést lehetne elérni. Itt elhangzott egy felvetés arra, hogy mire elég ez a pénz. Feltehetőleg erre a mértékre elég, de csak finom megszorításokkal. A likviditási tartalék felhasználása ugyanis messze nem tartozik abba a körbe, amit jobb helyen bevonnak egy nyugdíjemelés körébe, a likviditási tartalékot a törvény nem erre tartalékolja. Ugyanis, ha esetleg mégis van pénz, akkor ez a likviditási tartalék sürgős feltöltését teszi szükségessé majd az év hátralévő részében, mert egyébként a hitelezési veszteségeket meg kell fizetniük a nyugdíjasoknak, ami a likviditási alap hiányából származik.
Utolsó megjegyzésként: úgy látszik, a tb-önkormányzat kezdi átvenni a kormányzatnak azt a jó szokását, hogy különféle kiadásokat a költségvetési törvény módosítása előtt próbál elfogadtatni a Házzal, és esetleg utólagos módosítások kapcsán kerül sor a költségvetési törvény korrekciójára. Hogy ezt eltanulta vagy ez egy általánosan bevett gyakorlat ebben az országban, ezt jelenleg még nem lehet eldönteni róluk, de szeretnénk, ha ez nem ismétlődne.
Mindezen megjegyzésekkel együtt, mindenesetre a frakcióm támogatja ezt a nyugdíjemelést, és ismervén az átfutási sebességét, mi is a mielőbbi elfogadása mellett foglalunk állást. (Taps a bal oldalon.)
