ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Némely aggályomat már említette Kulin Sándor bizottsági előadó úr és Székelyhidi László is. Következtetéseink azonban némiképp eltérnek.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy augusztus 30-án, napirend előtti felszólalásomban egyebek között a nyugdíjak karbantartásának három fogyatékosságát tettem szóvá.
1. A tervezett nyugdíjemelés mértéke nem éri el az aktív dolgozók éves nettó keresetének növekedési ütemét.
2. Az egyszeri segélyként kifizetett kompenzáció nem minősülhet nyugdíjemelésnek és így nem képezheti a jövő évi emelések alapját.
3. Augusztustól a megváltozott forgalmiadó-kulcsok és a drágulások kellőképp nem ellentételezett áremelkedést okoznak.
Nem értettem akkor, s mint utólag kiderült, több tízezer nyugdíjas sem, azt a számtani logikát, amivel Szabó Iván pénzügyminiszter úr 18%-os nyugdíjemelést hozott ki, ahelyett, ami a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége szerint a valóságban 13,2%.
Tisztelt Országgyűlés! A jelen határozati javaslat (1) bekezdésének azon megállapítása, miszerint a nyugdíjemelési javaslat összhangban van az 1975. évi II. törvény 44. §-ának (6) bekezdésével, erősen vitatható, mert a nyugdíjemelés mértéke nincs összhangban a várható éves nettó átlagkeresetek növekedésével.
Amikor a jelenlegi 4%-os emelésről tárgyaltak az illetékesek, még májust írtak, s akkor a prognosztizált nettóbér-kiáramlást 18%-ra becsülték. Ezt megerősítette pénzügyminiszter úr itt, a Parlamentben augusztus 30-án és a nyugdíj-biztosítási főigazgató úr is egy júliusi nyilatkozatában.
Május óta azonban — tisztelt képviselőtársaim — csaknem fél év telt el, s azóta bizony a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az I. félévi nettóbér-kiáramlás 19,6%, az első nyolc hónapé pedig 20%. A várható éves bérkiáramlás pedig — a legjobb szakemberek szerint is — eléri vagy meghaladja majd a 22%-ot.
Az idézett törvényhely tehát arra kötelezi, kötelezheti a Parlamentet, hogy ma, október 13-án ne a múltról, hanem az idei várhatóról tárgyaljon és döntsön. Ami pedig a határozati javaslat indoklását illeti, változatlanul elfogadhatatlan a (2) bekezdésben szereplő 2,8 milliárd forint egyszeri segélyként juttatott kompenzációs összeg úgy, mint kifizetett nyugdíj. Ez ellentétes a 111/93. augusztus 30-án hozott kormányrendeletben foglaltakkal. Eszerint ugyanis mind a kisnyugdíjasok, mind a nem nyugdíjasok az áfa-kompenzációt az állami költségvetés terhére kapták.
Szeretnék továbbá emlékeztetni az Alkotmánybíróság azon állásfoglalására, mely szerint az egyszeri nyugdíjként vagy egyszeri segélyként történő kifizetések nem minősülnek nyugdíjemelésnek, és nem is terhelhetik a tárgyidőszak nyugdíjtömegét.
Mindezek alapján talán nyilvánvaló, hogy miért nem 12 hónapra visszamenőleg történik a nyugdíjemelés. Amennyiben az áfa-kompenzációt nem itt számolják el, úgy természetesen megnyílik a 12 hónapos emelés lehetősége.
Reális lenne tehát, ha az illetékes bizottság gyorsan újratárgyalná a határozati javaslatot, és a valós helyzetnek, a várható éves nettóbér-kiáramlásnak megfelelően 6%-os nyugdíjemelést javasolna 12 hónapra visszamenőleg, melynek 1/12 része épüljön be az 1994. január 1-jével kezdődő nyugdíjalapba.
Ezt indokolná az is, hogy az év hátralévő részében jelentősen és nem várt módon emelkednek a nyugdíjasok megélhetési költségei az energiahordozók, a villanyáram, a fűtés és más rezsiköltségek árának növekedésével.
Tekintettel arra, hogy a 2700000 nyugdíjas csaknem 70%-a a létminimum alatt él, egyre növekvő számban lesznek képtelenek a megnövekedett szolgáltatási számlák és díjtartozások kiegyenlítésére. Kérem képviselőtársaimat, számoljanak mindezzel és vegyék fontolóra a határozati javaslat gyors újratárgyalását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
