HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint ennek a törvényjavaslatnak az a lényege, hogy egyfelől biztosítani kívánja a rendőrség működésének jogszerű kereteit, másfelől pedig olyan jogi eszközöket kíván adni a rendőrségnek, a rendőrnek, hogy hatékonyan tudjon fellépni a bűnözéssel szemben.
A mi megítélésünk szerint a rendőri szakma szempontjából ez a törvényjavaslat megfelelő, és a célnak megfelelő eredményt fog hozni, hogyha ezt így, változatlan formában fogadná el az Országgyűlés. Ettől persze nem kell tartani, nyilván nagyon sok módosító javaslat fog beépülni a törvénybe. De most szeretnék inkább arra a felére rávilágítani ennek a törvényjavaslatnak, ami a mi megítélésünk szerint gyengébben sikerült, vagyis az állampolgár és a rendőrség kapcsolatára, különös tekintettel az állampolgárok érdekeire a rendőrökkel történő érintkezés és kapcsolatfelvétel során.
(18.50)
Összesen hét témakört szeretnék érinteni, viszonylag röviden.
A 19. § (1) bekezdésében arról van szó, hogy mindenki köteles magát a rendőr utasításának alávetni, hacsak nemzetközi megállapodás vagy törvény másképp nem rendelkezik. Erről nekünk az a véleményünk, hogy ez túlzottan általános felhatalmazás a rendőr számára, ezért mi az ilyenfajta — túlzottan általános — felhatalmazással nem érthetünk egyet. Ezt csak akkor tudnánk elfogadni, hogyha a rendőr az utasításait valamilyen konkrét cél érdekében hozza, például a közlekedés folyamatosságának fenntartása érdekében adja ki. Ebben az esetben van értelme a rendőri utasítás jogának, s akár szankcióval is megkövetelhető. De egy általános utasítási jog, ahogyan ez most szerepel a törvényben, már csak azért is értelmetlen, mert szankciók híján mi történik akkor, hogy ezt az utasítást az állampolgár nem hajtja végre, vagyis nem engedelmeskedik a rendőrnek.
A következő eset: a 31. § szerint a rendőr bárkit kikérdezhet, ha alaposan feltehető, hogy az illető olyan közlést tehet, amely rendőri feladatok teljesítéséhez szükséges. A kikérdezett pedig a választ nem tagadhatja meg. Ennek alapján adódik a kérdés, mi van akkor, hogyha a kikérdezett megtagadja a választ. Mi történik, mi ennek a következménye? Természetesen nem arról az esetről beszélek, amikor tanúzási kötelezettségről van szó, azt más jogszabályok megfelelően rendezik.
Helyesebb lenne ez a szabály, hogyha úgy szólna, hogy az állampolgárt fel lehet kérni felvilágosítás adására akkor is, ha erre az állampolgárt jogszabály nem kötelezi. Vagyis a rendőrnek jogot kell adni arra, hogy felvilágosítást kérjen, az állampolgárnak pedig lehetőséget arra, hogy válaszoljon erre.
A következő példa: a 28. § (1) bekezdése szerint az igazoltatott személy köteles személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A (2) bekezdése pedig ugyanennek a szakasznak arról szól, hogy igazoltatás megtagadása esetén milyen intézkedéseket kell tenni, vagyis feltartóztatni az illetőt, előállítani, ujjnyomatot venni, fényképfelvételt készíteni, külső testi jegyeket rögzíteni.
A mi megítélésünk szerint a gyakorlatban elég sokszor előfordul az, hogy az igazoltatott nem tagadja meg az igazoltatást, de nem tud eleget tenni ennek, mert például az iratait valahol másutt hagyta. Ilyen esetben — a mi véleményünk szerint — nem kellene mindig az előállításhoz ragaszkodni. Például a rendőr elfogadhatná, ha úgy dönt, hogy elfogadja az általa személyesen ismert és jelen lévő személy igazolását is az illetőről. De talán még az előállítás után is célszerűbb és emberségesebb először megkísérelni a személyazonosság megállapítását, és csak azután ujjnyomatot venni, fényképet készíteni, testi jegyeket rögzíteni és így tovább.
A következő témakör, amit érinteni szeretnék — s erről Mezey Károly képviselőtársunk is szólt — a lőfegyverhasználattal kapcsolatos.
A lőfegyverhasználat kapcsán mi azt javasoljuk, hogy alapvető szabályként ki kellene azt mondani, hogy tömegben lévő személyekkel szemben nem szabad lőfegyvert használni, és csak ezen általános szabály rögzítése után kellene felsorolni a kivétel eseteit.
Ugyancsak érintette Mezey Károly kollégánk a különleges és titkos szolgálati eszközök és módszerek bevezetésének kérdését. Itt mi látunk egy hiányosságot a törvényjavaslatban. Úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz engedélyezési eljárást arra az esetre, amikor az Országgyűlés, a bíróság vagy az ügyészi szervezet tagjaival szemben merül fel a titkos eszközök és módszerek alkalmazása. Miért érdekes ez? Azért, mert a mentelmi jogból ma nem következik a titkosszolgálati eszközökkel történő ellenőrzés tilalma, vagyis lehet országgyűlési képviselőt, bírót, ügyészt titkos eszközökkel vizsgálni.
A mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos eljárás sem alkalmas erre a célra, érthető és általunk jól ismert okokból. Ezért azt javasoljuk, hogy szabályozni kellene a törvényben a mentelmi joggal rendelkező személyekkel kapcsolatban felvetődő, bűncselekmény elkövetésére utaló adatok titkos módszerekkel történő tisztázásának a lehetőségét is.
Ugyancsak a titkos eszközök és módszerek alkalmazásával kapcsolatban okoz gondot nekünk az, hogy ezen eszközök és módszerek nemcsak az érintett személyt, hanem a vele egy lakásban élők, a neki levelet írók, az őt telefonon felhívók személyiségi jogait is sértik.
Rendszerint a nyomozó hatóság birtokába kerülnek olyan adatok is ezekről a személyekről — és az illető magánéletének olyan titkai és adatai is —, amelyek az ügyre nem tartoznak. Több állam előírja azt, hogy a hatóság tudomására jutott — és az ügy szempontjából közömbös, az ügy szempontjából nem fontos — információkat meg kell semmisíteni, vagy pedig ki kell adni ezeket az információkat az érintett személynek; vagy pedig legalább az illetőt utólag értesíteni kell arról, hogy ilyen adatgyűjtés folyt vele kapcsolatban. E törvénynek ilyen értelmű kiegészítését is indokoltnak tartjuk.
A banktitok védelméről is szeretnék szólni. A banktitoknak a védelme — és ugyanakkor a gazdasági bűnözésnek a korlátozása — nyilvánvalóan csak kompromisszummal teljesíthető. Mégis úgy gondolom, hogy ma túlságosan széles körben sértené a banktitkot a törvényjavaslat, vagyis ha a pénzintézet köteles lenne minden, legalább kétévi szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében adatokat szolgáltatni a rendőrségnek.
Az a javaslatom, hogy csak ennél súlyosabb bűncselekmények esetén sértse vagy sérthesse meg a banktitkot ebben az esetben a rendőrség.
Tisztelt Országgyűlés! Gyakran hallani — és politikusoktól is halljuk —, hogy erős rendőrségre van szükség Magyarországon. Pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy törvényesen és hatékonyan működő rendőrségre van szükségünk. Olyan rendőrség kellene, amelynek működése során az ember nem alárendeltje és elszenvedője a rendőri intézkedésnek, hanem a maga és a társadalom érdekében a rendőrséggel együttműködni szándékozó állampolgár.
Nyilvánvalóan nem értem ide azokat, akik kiváltják a rendőrség jogos és indokolt hatósági eljárását, de a többség érdekében úgy gondolom, hogy ezen cél elérése végett jó lenne az általam elmondott észrevételeket és módosító indítványokat majd a törvénybe beépíteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
