PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF)
PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF)
PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF) Szót kell ejtenünk arról is, hogy európai viszonylatban hazánk a bűnügyileg közpesen fertőzött országok kategóriájába tartozik. A 100000 lakosra jutó bűncselekményeket számítva Magyarországnál jobb helyzetben van Spanyolország, Belgium és Olaszország — viszont az összes többi európai országban lényegesen rosszabb ez a mutatószám. Különösen Finnországban, Svédországban és Dániában, ahol a 100000 lakosra jutó bűncselekmények száma meghaladja a 10000-et. Ez azt jelenti, hogy például a 8,5 millió lakosú Svédországban éves átlagban 1200000 bűncselekményt tartanak nyilván.
(18.40)
Hogyha pedig a nagyvárosok biztonságát vizsgáljuk, azt kell mondanom, Budapest még mindig Európa jó közbiztonságú metropoliszai közé sorolható. A 100 ezer lakosra jutó bűncselekmények száma Budapesten körülbelül 6000, ugyanannyi, mint Brüsszelben. Ellenben ez a szám Münchenben már 7400, Zürichben több mint 20000, Koppenhágában 22000.
Csak csöndes rezignáltsággal jegyzem meg, nem kérdezve, csupán kijelentve: ehhez az Európához kívánunk mi csatlakozni?
Természetesen csatlakozzunk! Ám úgy, hogy előbb felruházzuk a rendőrséget a megfelelő jogosítványokkal, feltételekkel és garanciákkal, azaz a jogállami keretek között is szilárd jogi alapot adunk a rendőrségi munkának, a bűnüldözésnek.
A magyar állampolgár ugyanis nem érzi magát biztonságban, és a félelme nem alaptalan.
A biztonságérzetet elsősorban az ingatta meg, hogy hazánkban ijesztő mértékben növekedett a személyeket sértő, továbbá a közlekedési és a közrend elleni bűncselekmények száma. A növekedési trend a '80-as évek végén és 1991—92-ben volt különösen megdöbbentő. A sokkhatást azonban az okozta, hogy egyre gyakrabban tapasztalhatóak erőszakos, kegyetlen elkövetési módszerek.
Az utóbbi évek során folyamatosan nőtt az emberölések száma, és az elkövetők mind gyakrabban használtak lőfegyvert. Terjed a motorizált bűnözés, erősödik a szervezett bűnbandák aktivitása. Aggasztó jelei vannak a kábítószerek tiltott hazai forgalmazásának, és megjelentek az első nemzetközi bűnkapcsolatok is.
Megelevenedni látszik közvetlen környezetünkben az a világ, amelyet az utóbbi évtized televíziós elnökeinek műsorpolitikája révén ismerhettünk meg. Most kezd látszani a megfelelő erkölcsi nevelés több évtizedes hiányának szomorú következménye.
A kriminálstatisztika adatai kétségkívül riasztóak, de ne feledjük, hogy vitathatatlan tényeket rögzítenek. Sajnos, reálisak azok a tudományos prognózisok is, amelyek az emberiségre leselkedő legnagyobb veszélyek egyikeként éppen a bűnözés gyors növekedését említik.
Fogalmazhatnék kissé biblikusabban is, például úgy, hogy "elönti a bűn a világot", beszélhetnék a XX. századra globálisan jellemző szekularizációról és dekrisztianizációról, amelynek csak egy-egy átmeneti formája volt, akár a kommunizmus, akár a féktelen liberalizmus kísérlete. Ám maradjunk inkább a tárgynál, legyünk — úgymond — világnézetileg semlegesek.
A bűn terjedésével szemben az egész társadalomnak össze kell fognia. Ezt követeli az állampolgárok biztonsága, a nemzetközi együttműködésből adódó kötelességek sorozata, de a saját önbecslésünk is. Mondjuk ki: a mi hazánk nem válhat a bűnözők gyűjtőhelyévé, Magyarország nem lehet búvóhelye a szervezett bűnbandáknak.
Ugyanakkor vessünk számot azzal is, hogy a Magyar Köztársaságnak jelenleg megközelítően 25000 hivatásos rendőre van Ebből kiderül, hogy nálunk körülbelül 400 lakosra jut egy rendőr. Ugyanez az arány Hollandiában 340, Németországban 333, Belgiumban 300, Olaszországban 257, Görögországban 245. A magyar rendőrség létszáma jelenleg közel tízezer fővel kevesebb a nyugat-európai átlagnál!
Ebben a helyzetben a választópolgárok érdekeit szem előtt tartó képviselő két dolgot tehet a rendőrségi törvény általános vitájában:
— kifejezésre juttatja, hogy egy demokratikus jogállamban a rendőrségnek mindenekelőtt az alkotmányos alapértékeket kell szolgálnia,
— szorgalmazza, hogy megfelelő jogi garanciák biztosítása mellett a törvény kezelje kiemelten az élet- és vagyonbiztonság megóvását, a bűncselekmények elkövetésének megelőzését és felderítését.
Most pedig a fentiek szellemében hadd szóljak a törvényjavaslat néhány sarkalatos pontjáról.
A rendőrségi törvény akkor lesz hatékony, ha pontosan kijelöli a rendőrség helyét az államszervezetben, és meghatározza mindazokat a feltételeket, garanciális korlátokat, amelyek a bűnüldözés gyakorlásához szükségesek. Bármilyen jogi bizonytalanság, tisztázatlan állapot vagy hatáskör, félreérthető vagy félreértelmezhető kodifikáció káros lehet a rendvédelem szempontjából.
Az irányítás, a belső szervezeti rend kialakítása során arra kell törekedni, hogy a rendőrség a jelenleginél rugalmasabban reagálhasson a helyi szinten jelentkező közbiztonsági problémákra is. Ugyanakkor természetes követelmény az is, hogy a rendőrség munkája egységes és nagyobb horderejű központi feladatok végrehajtására is alkalmas legyen.
Az előttünk fekvő javaslat egyértelműen az erős, centralizált és szigorúan hierarchizált rendőrség jogi kereteit teremti meg. Meggyőződésem, hogy ez a törekvés találkozik a lakosság többségének egyetértésével.
Az elmúlt egy-két évtized során valamennyi sikeres polgári demokratikus ország rendőrsége stratégiai irányváltást hajtott végre. A közrendet hatalmi eszközökkel vigyázó, az elkövetett bűncselekményeket csak regisztrálni képes rendészeti tevékenység helyébe az állampolgárok nyugalmát szolgáltatásként biztosító rendőrségek léptek.
A rendőrség szakmai tevékenységének elsőrendű célja a bűnmegelőzés lett. Ily módon működni viszont csak a lakossággal kiváló kapcsolatokat tartó, az állampolgárok által támogatott és a bajba jutottaknak segítséget nyújtani kész rendészeti apparátus lesz képes.
Vegyük figyelembe a törvényalkotáskor azt is, hogy a szemünk előtt zajló európai integráció is egységes rendőri szervezetet követel meg. A túlzottan széttördelt rendőrségi apparátusok, emlékezzünk csak a szabad demokraták "önkormányzati rendőrség" koncepciójára, képtelenek lennének azokra a közös fellépésekre, amelyeket a nemzetközi méretű bűnözés legveszélyesebb formái megkövetelnek.
Hatékonyan működni és erőt mutatni csak a kifogástalan szakmai felkészültségű rendőrség képes. Az a rendőrség, amely nem uralkodik, hanem szolgálja a nemzetet, a polgárok biztonságát. Csak ez a rendőrség lesz támasza a demokráciának, mert ez képes a jogrend szabályai szerint működni, eljárásai pedig kiállják a garanciális kontrollok próbáját. Az pedig, hogy ennek a szervezetnek a belső rendje sok tekintetben a katonai fegyelem szabályai szerint alakul, nem politikai szándékra vezethető vissza, hanem a szakma technológiai követelményeiből következik.
A bűncselekmények megelőzése, gyors és hatékony felderítése érdekében a törvénynek nevesítenie kell azokat a különleges eszközöket és módszereket, amelyek az 1990. évi X. törvény kihirdetéséig jogszabályban soha nem szerepeltek. Így a titkos kutatás, a lehallgatás, a levél-, a postai és a távbeszélő forgalom titkos ellenőrzése és az informátorok alkalmazási lehetősége — kellő törvényi garanciák beépítése mellett — végre szabályozásra kerül.
Ugyancsak az alaptevékenység jellegéből következik, hogy a rendőrség a nemzetközi jogi normákkal összhangban adatkezelést végez. A törvényjavaslatban azonban ez az elem is széleskörűen kiépített garanciákkal együtt jelenik meg.
Szintén az állampolgárok számára nyújtandó jogi garanciákat szolgálja, hogy a törvényjavaslat meghatározza a rendőri intézkedéseket és az alkalmazható kényszerítő eszközöket. Külön rész rendezi a rendőri fegyverhasználat kérdését és a csapaterő alkalmazásának lehetőségeit.
Amint láthatjuk tehát, a törvényjavaslat szabályozási körébe vonta mindazokat a kérdéseket, amelyek egy korszerű, demokratikusan irányított és ellenőrzött rendőrség kialakításához és működéséhez szükségesek.
Az erős rendőrség, melyet a miniszteri expozé is emlegetett, határozott.
Ehhez viszont az kell, hogy a rendőrök mind egyértelműen ismerjék kötelességeiket és jogaikat, rendelkezzenek intézkedési készséggel, de tudják azt is, hogy a jogrendet maguk sem sérthetik meg következmények nélkül.
A bizonytalan, a szükséges hatósági fellépést kerülő rendőr alkalmatlan a hivatása betöltésére.
Ebből következik, hogy a rendőri fellépések jogi szabályozása, különösen pedig a kényszerítő eszközök alkalmazási rendje, a titkos módszerek használatának normatív meghatározása igen jelentős lépés Magyarországon a jogbiztonság megteremtéséhez.
A rendőrségi törvény szövegének kifejezésre kell juttatnia azt az alapelvet, hogy a demokratikus jogállamiságra jellemző szabadságfok csak a törvénytisztelő állampolgárt illeti meg. Egyértelművé kell tenni azonban azt is, hogy a jogsértőkkel szemben alkalmazott szankciókra, valamint az állam büntetőjogi igényének érvényesítésére csak a jogrend szigorú szabályai között, a humánum egyetemes értékeinek tiszteletben tartása mellett kerülhet sor. Köszönöm. (Taps.)
