ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell vallanom, hogy korábban már felszólalásra jelentkeztem, és a vitát hallgatva elálltam a felszólalási szándéktól; majd a további vita folyamán ismét meggondoltam magam, és úgy gondoltam, hogy szükséges a FIDESZ-frakció álláspontját is elmondani, mert itt olyan érvek hangzottak el, amelyekkel semmiképpen sem tudok — és azt hiszem, a frakciónk többsége nem tud — egyetérteni.
Itt nyilván két kérdés van: az egyik magának ennek a törvényjavaslatnak a vitája; a másik pedig az a helyzet, ami a szavazás következtében kialakult.
Az első kérdés, hogy mi indokolta ennek a törvénymódosításnak az előterjesztését, és hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe. Igazából ez az intézmény, különösen ennek a további bővítése nincs átgondolva, nincs emögött igazából széles politikai konszenzus. Tehát létrehozta a Parlament — igaz, nagy késéssel — a parlamenti biztos intézményét, de nem döntött arról, hogy mi legyen a parlamenti szakbiztosok további sorsa, hányat, milyen ütemezésben kíván ezek közül az intézmények közül felállítani.
(18.30)
Azt gondolom, ezekre a kérdésekre vonatkozóan meglehetősen sok javaslatot tettünk a vita során is, és azt megelőzően is — nem volt semmiféle fogadókészség. Részben ez az oka annak, hogy ma itt tartunk, és az utolsó pillanatban jutott eszébe néhány parlamenti frakciónak, hogy bizony, számos kérdést nem gondoltunk át — akkor, amikor egyébként már a személyi kérdésekről kellett volna dönteni.
Ezek a kérdések továbbra is megválaszolatlanok, és valóban szükség lenne arra, hogy időt adjon magának a Parlament, és hogyha a kedélyek egy kicsit lecsillapulnak, akkor lehetőséget is biztosítson a maga számára, hogy ezeket a kérdéseket átgondolja, és akár az adatvédelmi biztosról, akár a kisebbségi biztosról is megfelelő konszenzus szülessék, hiszen meggyőződésem, hogy például az a szabályozás, amit ma az Alkotmány rögzít a kisebbségi biztos vonatkozásában, az nem jó. Ezt is át kellene gondolni, valamint el kellene dönteni, hogy azokat az igényeket elfogadja-e, amelyek a különböző szakparlamenti biztosok felállítására korábban már megfogalmazódtak.
Ezekről valamennyi parlamenti pártnak egyetértésre kell jutnia, hiszen ezek a döntések kétharmados döntések lesznek: kétharmados törvényeket kell ez ügyben is a Parlamentnek elfogadnia.
A másik kérdés, ami itt felmerült, konkrétan ez a döntés, a két személyi döntés kérdése. Én nem fogadom el azokat a magyarázatokat, amik itt elhangzottak, miszerint túlságosan magas ez az arány, a 258, illetőleg az a baj, hogy nincsen jelen megfelelő számú képviselő a Parlamentben. Azt gondolom, hogyha kötöttünk egy politikai megállapodást — márpedig a hat parlamenti párt erre kötött egy politikai megállapodást, hogy az előterjesztett személyeket támogatni fogja —, akkor minden parlamenti frakciónak az a felelőssége, hogy egyrészt biztosítsa a megfelelő részvételt, másrészt biztosítsa azt, hogy a frakció tagjai ezt a döntést támogassák. Ha valaki ezt nem tudja biztosítani, akkor addig ilyen politikai megállapodást ne kössön. Akkor kérje a tárgyalás elnapolását, kérje a határidő módosítását — de ilyen megállapodást addig megkötni nem szabad. Ha pedig valaki megkötötte, akkor érvényesítse a frakció előtt. Ha pedig nem tudja, akkor időben jelezze a többi parlamenti pártnak, hogy ne kerüljünk ilyen méltatlan helyzetbe. Ugyanis azt gondolom, hogy ez a helyzet mindenki számára megalázó: megalázó elsősorban, azt gondolom, a jelöltek számára; megalázó a köztársasági elnök számára; megalázó valamennyi parlamenti frakció számára — és megalázó az egész Parlament számára, természetesen.
Ugyanakkor van a dolognak más tanulsága is. Hogyha ilyen megállapodásokat nem tudunk betartani, akkor a Parlament működése teljes egészében kiszámíthatatlan lesz — márpedig kiszámíthatatlanul működő Parlament nem tud jó döntéseket hozni, különösen nem ilyen széles konszenzust igénylő döntéseket. Köszönöm a figyelmet.Taps.)
