HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretnék reagálni az előttem szólók észrevételeire. Salamon László szavaira térnék vissza.
Én azt tudom, hogy mi történt a mi frakcióülésünkön. És itt az történt, hogy a tárgyaló szabad demokrata képviselők a frakciót minden lépésben tájékoztatták arról, hogy milyen fordulatokat vett az előterjesztés, és a legutóbbi hétfői ülésen a frakció tájékozódott, hogy kik a jelöltek, és a frakció egyhangúlag támogatja a jelölteket. A jelöltekkel szemben semmiféle ellenérv, észrevétel nem hangzott el. Örülnék, ha Salamon László is ugyanezt el tudná mondani az MDF frakcióüléséről. (Zaj.)
Ugyanis a ma délelőtt folyamán — és én nem véletlenül tettem indítványt —, tehát a ma délelőtt folyamán elterjedt valamilyen oknál fogva, hogy ez történt. Ennek a híresztelésnek mindaddig nem tudtam hitelt adni, amíg ennek a híresztelésnek az eredményét nem láttam. Itt 75 képviselő szavazott az egyik jelölt ellen, 36 a másik ellen a megjelentek közül.
Nem osztom Szabad György elnök úr álláspontját sem. Nem osztom azért, mert 1989. október 23-án fogadta el az akkor még kommunista többségű Parlament a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Ez volt az utolsó pillanat a magyar történelemben, amikor független, a mindenkori hatalmat ellenőrző intézmények jöhettek létre; ekkor alakult meg az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék mint a Parlament alá rendelt intézmény, ekkor született meg az ombudsman intézményéről az elvi döntés és a kisebbségi szóvivő intézményéről is a döntés. Annak idején mind a kisebbségi törvény vitájában, mind az ombudsman vitájában elmondtuk — én magam is elmondtam többször —, hogy rendkívül kellemetlen a magyar Parlamentre nézve az, hogy mindazok, akik csak írásban ismerik az Alkotmányt, megkérdezik, miért van az — megkérdezik '93-ban, hogy miért van az —, hogy 1989 óta van ilyen intézményük. Elolvassák a magyar Alkotmánynak a fordításait idegen nyelveken; és akik az Európa Tanácsban vagy máshol képviselik a magyar Parlamentet, biztos, hogy valamennyien kénytelenek voltak már válaszolni arra a kérdésre, hogy uraim, hogy működik ez az intézmény, és azt tudtuk mondani, hogy, sajnos, az elmúlt három évben vagy négy évben még nem volt alkalom arra, hogy ez az intézmény létrejöjjön.
Mert ne felejtsék el képviselőtársaim, hogy önök javasolták — pontosabban konkrétan a Magyar Demokrata Fórum javasolta — az országgyűlési biztos megválasztását későbbre tenni… bocsánat, az országgyűlési biztosról szóló törvény megszavazását későbbre tenni, mint az adatvédelmi törvényt, pedig mi elmondtuk annak idején is a vitában, hogy fordítva kellene, előbb kellene az általános ombudsmant, utána a szakombudsmant, mert akkor az a vita, ami például az adatvédelmi ombudsman vonatkozásában érdemben előkerült, és ami indokolt vita, de nem most, hanem indokolt lett volna két évvel ezelőtt, amikor ezeket az ügyeket tárgyaltuk.
Ne felejtsék el azt, hogy önök javasolták, kormánypárti képviselők, hogy az ombudsman megválasztására ne a törvény elfogadása után három hónapon belül, hanem hat hónapon belül kerüljön sor, tehát a mostani októberi határidő a májusi határidővel szemben. Tehát ez a sokszori halasztás nem véletlen volt, nem most állt elénk egy új helyzet, hogy jé, milyen magas a mérce, nem tudja senki átugrani. Erről három éven keresztül vitatkozott a magyar Országgyűlés, és három éven keresztül tudtuk, hogy ez a mérce — ami szerintem — nem magas; mert egy konszenzust igénylő személyről van szó, ugyanolyan konszenzust igényel, mint az Alkotmány módosítása. Jelen pillanatban négy alkotmánymódosítás fekszik az Országgyűlés asztalán, ezt a magas mércét négyszer kellene átugrani az Országgyűlésnek, és mind a négy egy nagyon nagy fokú együttműködést igényel.
Én arról beszéltem, és azt szeretném most is megemlíteni, hogyha nem tudjuk létrehozni a törvény által megkívánt konszenzust, amely konszenzusból egyébként az országgyűlési képviselők 30%-a kimaradhat, hiszen nem kell mindenkinek benne lennie; ha nem sikerül létrehoznunk ezt a konszenzust, akkor ezt jelezzük egymásnak. Hozzáteszem, hogy az emberi jogi bizottság ülésén utólag érthető okból mondta azt Zétényi Zsolt, hogy itt nem is arról van szó, nem arról szavaz a bizottság, hogy támogatják-e vagy sem, hanem arról szavaz a bizottság, hogy alkalmasak-e vagy sem. Ott a bizottság ülésén nem volt érthető ez a distinkció, most — úgy tűnik — érthető.
De én azt szeretném, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha a megállapodás súlyát érzékelnék azok, akik a megállapodás részesei. Éreznék azt a felelősséget, ami valamennyiünkre hárul ennek az intézménynek a létrejöttében; éreznék azt a felelősséget, hogy ez nagyfokú együttműködést igényel, és még az előkészítés folyamatában derüljön az ki, hogy ha nincsen konszenzus, mint ahogy kiderült több jelölt esetében, hogy egyik vagy másik képviselőcsoport nem támogatja, és akkor azt a jelöltet már senki nem is terjesztette elő. Elkerülhető lett volna ez a mostani szituáció, és elkerülhető lenne az, hogy még további évekig kelljen számot adnunk arról, hogy miért nincs a népnek ügyvédje, miért nincs adatvédelmi biztos, miért nincs kisebbségi biztos. Elkerülhető akkor, ha önök átérzik annak a felelősségét, hogy itt nem arról van szó, hogy a titkos szavazásnál mindenki azt tesz, amit akar, nem viseli a felelősséget. Hanem arról van szó, hogy a titkos szavazás előtt tisztázni kell, hogy megvan-e az egyetértés vagy nincs. És ennek alapján tisztázni azt, hogy ki az, aki nem része, és ha többen vannak, akik nem részei a konszenzusnak, akkor ennek megfelelően nem előterjeszteni, nem létrehozni ilyen helyzetet.
Én arra kérem tisztelettel még egyszer a Házat, hogy nem lehetetlen ezt a követelményt teljesíteni, ha akarjuk teljesíteni. Természetesen lehetetlen, ha nem akarjuk.
(18.20)
Nem lehetetlen, ha megállapodásra törekszünk, s ha ezt a megállapodást létrehozzuk. A törvényt több mint fél évvel ezelőtt fogadtuk el, fél évvel ezelőtt tudtuk meg, hogy ezt a feladatot teljesíteni kell; fél év állt a rendelkezésünkre, hogy az alkalmas jelölteket megtaláljuk. Összesen az országban — nem biztos, hogy pontos a szám, amit mondok —, én meg vagyok arról győződve, hogy 50 embernél nincs több, aki megfelel a törvényi előírás követelményeinek, olyan szigorú a személyi kör, amit a törvény megállapít. Ebből az 50 emberből kell megegyezni azokról, akiket mindenki támogat. Úgy tűnt, még egyszer mondom, a múlt hétfőig, illetve az elmúlt percekig, hogy a most előterjesztett két személy, illetve az adatvédelmi biztos személyében megvan ez az egyetértés.
Én kérem a képviselőcsoportokat, hogy ennek megfelelően próbáljuk az erőfeszítéseinket kifejteni a következő héten. És egyetértek Csapody Miklóssal, hogy a lehető legrövidebb időn belül történjen meg a megválasztás. És kérem a képviselőcsoportokat, hogy saját maguk között tisztázzák, megvan-e a konszenzus vagy sem. Én hiszem azt, hogy az országgyűlési képviselők, függetlenül attól, hogy titkos a szavazás, bátran fel mernek állni és azt tudják mondani, hogy kérem, én ezt az embert nem fogom megszavazni ezért vagy azért, vagy amazért; s ha túl sokan mondják ezt, akkor nem is kell előterjeszteni. De ha ezt senki nem mondja, akkor jóhiszeműen történhet meg az előterjesztés, és ezzel a jóhiszeműséggel nem kellene viszszaélni. Köszönöm szépen. (Taps.)
