CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a társaságiadó-törvény módosításával kapcsolatban frakciónk véleményét röviden kifejtsem.
Először is azzal a megjegyzéssel szeretném kezdeni, hogy a költségvetés és az adótörvények csomagjából ezt tartjuk a legfontosabb elemnek. Egyszerűen azért, mert a gazdaságnak — és nyilván a rossz állapotban lévő gazdaságnak — a legfőbb szereplője mindig a vállalkozó. Ha valaki képes kivezetni egy gazdaságot egy rossz helyzetből — ez természetesen egy evidencia —, az a vállalkozó, márpedig a társaságiadó-törvény gyűjti magába tulajdonképpen a vállalkozásokkal kapcsolatos szabályozásokat.
A költségvetés expozéja is együtt hangzott el az adótörvényekkel és általában a költségvetés vitájának kezdetekor a vezérszónokok már természetes módon érintették az adótörvényeket. Ez is indokolja, hogy ezt az adótörvényt is komplex módon közelítsük meg, tehát ne csak önmagában szemléljük. Ez az előbbivel függ össze, mert amikor természetes, hogy mindenki aggódik a költségvetés sorsa iránt, semmiképpen nem örvendetesek azok a szinte rémisztő számok, amelyek a hiány területén most már keletkeztek a kamatlábemelés és egyéb problémák miatt.
Idén is, sajnos, megállapítható, hogy az infláció, a gazdasági növekedés, vagy recesszió, illetve az egyensúlynak ez a bűvös háromszöge itt van ismét velünk, és ebből az igazi kitörést e parlamenti ciklus eddig eltelt ideje alatt nem sikerült megtennünk. Ez nyilván beárnyékolja a költségvetés helyzetét, gondjainkat növeli, de ugyanakkor ez a helyzet még inkább megerősít minket abban a meggyőződésünkben, hogy egyetlen út van a kilábalásra, és ez pedig a reálszféra felé való fordulás, a vállalkozások költségvetési úton és adószabályok útján is való segítése.
(12.20)
És amennyiben ez bizonyára így van, hiszünk benne, megvan a magyar vállalkozói szellem, akkor így ez a kettő együtt lehet a záloga minden további gazdasági fejlődésnek.
Az ellenzéki pozícióból hallottunk, főleg a költségvetési vita kezdetekor olyan szónoklatokat, amelyeket könnyű elmondani és könnyű tündökölni egy bizonyos, talán mondhatnám "csodadoktori" szerepben, de én rá szeretnék itt is mutatni arra, hogy bárki, aki jövő évben hatalomra kerül — vagy ha ugyanaz a hatalom marad —, bárki, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, mindenképpen homályba ugrik, amikor költségvetést és hozzá adótörvényeket csinál. Mert arról, hogy lesz-e növekedés és mikor lesz, hogy alakul az infláció, nyilván kell prognózisokat csinálni, de a tervgazdálkodás korát már messze meghaladtuk és tulajdonképpen olyan "strikt" jóslatokat tenni, amelyek alapján bármit biztosan ígérni lehet, ezt nem lehet. Természetesen bízni kell és eszerint kell viszont az adótörvényeket is csinálni, s ennek a bizalomnak a legfőbb célja a magyar vállalkozó. S itt kiemelném a kis- és középvállalkozót, természetesen a nagyobb szféra sem elhagyagolható, rendkívül fontos, de a kis- és középvállalkozó az a réteg, amely ebben az országban a vállalkozói szellemet a múltban is megőrizte, igen sok nehézség közepette, és jelenleg is tulajdonképpen az ő kezében van — nem túlzok — az ország sorsa.
Nos tehát, ennél a homályba ugrásnál tulajdonképpen a legbiztosabb fogódzó a vállalkozási pozíció erősítése.
Én örömmel fedeztem fel valamennyi hozzászóló mondandójában, és azt hiszem, hogy senki sem kivétel, hogy ezt felismerték. Mi oly sokszor szorgalmaztuk a konszenzust a gazdaság alapvető kérdéseiben. Nos, főleg a ciklus vége felé be kell látnunk — mint ahogy a költségvetési vitához, ehhez a vitához is mindig politika kapcsolódik —, hogy a politika terén itt, most, a választások előtt konszenzus nem lehetséges. Ezt, sajnos, be kell látnunk. Különböző célok vannak, amit a politika meghirdet.
De ugyanakkor nekem meggyőződésem, ebben a vitában is kibontakozott, hogy mégiscsak van konszenzus valamiben. A konszenzusnak olyan alapvető elemei derültek itt ki, amelyeket mégiscsak meg kell világítani és meg kell ragadni, ez pedig az, hogy tulajdonképpen minden párt meghirdeti ezt, a gazdaság felé való fordulást.
Ezen a téren a KDNP már jóval korábban megtette ezt, a gazdaságpolitikai hangsúlyváltás szükségességének meghirdetését, és amikor a Kormány benyújtatta a '93. évi pótköltségvetést — elég kritikus időszakban —, mi leültünk tárgyalni a Pénzügyminisztériummal, személyesen a pénzügyminiszter úrral és akkor is elmondtuk, hogy akkor, a pótköltségvetés elfogadásánál is és ennél a '94. évi költségvetés elfogadásánál is — ide tartozik a társasági adó is, azért beszélek ezekről így együtt — alapvető feltételünk, hogy ez a hangsúlyváltás bekövetkezik-e, természetesen mindig a lehetőségek határain belül. Tehát irracionális, irreális követelésekkel soha nem léptünk fel, tehát nekünk ez a társasági adó is ebből a szempontból azért kritikus, illetőleg ilyen szemmel nézzük, hogy megfelel-e a KDNP ilyen irányú fellépésének és követeléseinek.
Nos, ebből a szempontból gondolkodva, üdvözöljük az adó csökkentését 40%-ról 36%-ra. Az előttem szóló elmondta, hogy tulajdonképpen a vállalkozókat a változás bosszantja, az, hogy állandóan változik az adótörvény, de azért úgy vélem, hogy nem lehet szó nélkül elmenni egy ilyen csökkentés mellett, mert nyilván, ha a változás kedvező, az azért nem vált ki feltétlenül bosszantást, szóval nem szabad túlzásba sem esni és amellett lándzsát törni, hogy változatlanul maradjon sok minden szám, mert a változatlanságot szeretik.
Nyilván egy ilyen átalakuló gazdaságban, amikor előre nem látható nehézségek jönnek, nyilvánvaló dolog, hogy ez egy olyan lépés, amit örömmel kell üdvözölni és a vállalkozók ezt nyilván értékelik.
Szintén kiemelten üdvözöljük a munkanélküliek foglalkoztatásának ezt az ösztönzését, ami a társasági adótörvény módosításának tervezetében megjelent, hogy az adózási eredmény csökkenthető a tb-járulék 70%-ánál és ez tulajdonképpen a minimumadónál is funkcionál, nyilván kisebb százalékkal. A minimumadóról egyébként majd külön szeretnék még beszélni.
Tehát ennek az intézkedésnek is mindenképpen pozitív kicsengése van és nagyon fontos területet érint, a munkanélküliek helyzetét.
Mi a költségelszámolás szigorításával alapvetően egyetértünk, de mi is meggondolandónak tartjuk az alapítványi területen ezt a szűkítést, amit a jogszabály bevezetni készül. Van ennek a törvényjavaslatnak egy olyan pontja, amit nagyon is szeretnénk üdvözölni és külön kiemelni, ez pedig a kisvállalkozások — tehát most az egyéni vállalkozókra gondolok — helyzetével való egészen újszerű törődés.
Ismeretes, hogy a kisvállalkozások szabályozása nagyon különös módon ingadozott az elmúlt évek folyamán. Tulajdonképpen benne voltak egyszerre már a nyereségadó-törvényben, utána rájött a pénzügyi kormányzat, hogy nem odavalók az egyéni kisvállalkozások, függetlenül a teljesítményüktől, hanem a személyi jövedelemadóba. De amikor kiderült, hogy mégsem lehet a személyi jövedelemadóban kezelni őket, akkor megteremtették az átlépés lehetőségét, és ez nagyon sokáig funkcionált. Tulajdonképpen a személyi jövedelemadó — ahogy lehet — kezelte az egyéni vállalkozókat, de aki át akart lépni egyéni döntés alapján, átléphetett a társasági adóba.
Nos, a közelmúltban tulajdonképpen lényegében ezt is megszüntették, már újra átlépni nem lehetett, de aki ott volt, annak nyilván volt egy kifutási idő, és ez a határidő járna le most ez év december 31-ével. Tehát ha nem jelent volna meg ez a módosítás, akkor az egyéni vállalkozók, ha nem is véglegesen, de egy jó időre ott maradtak volna a személyi jövedelemadóban.
Az egyéni vállalkozók helyzetével én már többször foglalkoztam itt a Parlamentben, akkor is elmondtam, most is, hogy a személyi jövedelemadó igazán nem tudja kezelni őket, hiszen vállalkozók, hiszen az a cél, hogy az egyéni vállalkozók is minél nagyobb vállalkozók lehessenek, tehát kinőnek a személyi jövedelemadó kereteiből.
Ugyanakkor a társasági adóban pedig azért furcsa a helyzetük, hiszen nem társaságok, hanem egyéni vállalkozók, de mégis ez a megoldás, hogy választható az adózási forma, mindenképpen pozitív. De itt is felvetem azt, hogy a távolabbi jövőben meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét, hogy ennek a rétegnek tulajdonképpen a személyi jövedelemadó és a társasági adó között lehetne csinálni egy külön törvényt, ennek a rétegnek megvannak a maga specialitásai — ennek alapján. De ezt mindenképpen örömmel üdvözöljük.
Nos, röviden a minimáladó kérdéséről. Mi az indítékot teljes mértékben megértjük, hiszen azzal a problémával állunk szemben, hogy az adó kikerülése és ennek mintegy majdnem még divatossága egyáltalán nem múlt el mint negatív jelenség.
A fantomcégeket valahogyan meg kell fogni, fel kell számolni, tehát az alapgondolat mindenképpen helyes.
Itt az a gondunk, hogy ennek a rendelkezésnek az automatikus alkalmazása egyes kisvállalkozókat esetleg tönkretehet, hiszen végül is nem kerülnek felmentésre és nem keletkezik jövedelmük, ilyen is nyilván lesz ebben a változó gazdasági helyzetben.
(12.30)
Annak érdekében, hogy felszámoljuk a fantomcégeket, és bizonyos adóbevétel mindenképpen biztosítva legyen, lesznek áldozatok. És ezért aggódunk. Ennek az elkerülésére mi ismét fölvetünk egy nagyon hagyományos megoldást, ami szintén hullámzó módon itt volt a magyar gazdaság történetében, hol bevezették, hol megszüntették, ez pedig az átalányozás. Az átalányforma egy olyan adózási forma, amiben mind a két fél, az adózó és az adóztató tulajdonképpen jól jár, hiszen az adózók, a kisvállalkozók szívesen kötnek átalányszerződést. Azzal az jár, hogy esetleg a könyvvezetés alól kapnak fölmentést vagy enyhítést, és ennek a fejében ők maguk vállalkoznak arra, hogy ezt a minimáladót vagy ehhez hasonló összeget megfizetnek.
Tehát mi ajánljuk a közgondolkodásba ezen a téren, hogy vizsgálja meg a Pénzügyminisztérium, hogy esetleg nem lehetne-e a jövőben újra erre visszatérni. Főleg akkor, amikor, majd ha bevezetésre kerül a minimáladó, ilyen problémák fognak jelentkezni.
Nos, örömmel üdvözöljük, hogy a bankkonszolidáció érdekében a pénzintézeteknél és a biztosítóintézeteknél a kockázati és a biztosítástechnikai tartalékot elismeri a tervezet költségként. Szintén a pozitívumokhoz tartozik.
Végezetül, amit ki szeretnék emelni, és nem azért hagytam utoljára, utolsósorban, mert ez a sorban az utolsó, hanem éppen azért, mert ennek szeretnék olyan hangsúlyt adni, hogy ezzel fejezem be. Ez pedig a beruházások és a befektetések ösztönzése. Mi is örömmel üdvözöljük, itt elég magas régióban jelenik meg az osztalék-visszaforgatás, amivel itt többen foglalkoztak, de nyilván a beruházásoknál, a befektetéseknél a kis- és középvállalkozókkal is törődni kell. Számukra persze megvan a gyorsított amortizáció, megvannak már bizonyos lehetőségek. Én itt is fölvetek egy régebbi szabályt, ami sajnos szintén megszűnt. Ez pedig az, hogy a kicsiknél tulajdonképpen ösztönözni kellene a befektetés érdekében való takarékosságot. Tehát hogy egy kisvállalkozó egy későbbi befektetés, beruházás érdekében kezdjen el spórolni, ezt adómentesen tehesse meg. Nem úgy, hogy magánál tartja a pénzt, hanem egy bizonyos számlára befizeti. Ez a rendszer már évekig működött, meggondolandó, hogy nem kellene-e újból felújítani. És ebből nyilván beruház, amikor elérkezik az ideje, hogy a pénze összegyűl, de ha ebből nem ruház be, akkor nyilván meg kell adóznia. Ez volt egy olyan rendszer, ami szerintünk nagyon jól működött.
A beruházásokkal és a befektetésekkel kapcsolatban záró gondolatként el szeretném mondani, hogy ahogy kiemeltem a vállalkozót, ahogy kiemeltem az egyéni kisvállalkozást, ahogy kiemeltem a kis- és középvállalkozásokat, úgy valamennyi vállalkozói területből ki kell emelnem a beruházások helyzetét.
Nincs előrelépés a vállalkozók nélkül, de nincs vállalkozás beruházás nélkül. Tehát ez az alfája, és mondhatom, az ómegája is az egész gazdasági szabályozásnak.
S áttekintve ezt a társaságiadó-törvényjavaslatot, és egy kicsit most kitekintve valamennyire, úgy, ahogy az elején is komplex módon igyekeztem megközelíteni a kérdést, összegezésül azt tudom elmondani, hogy törekvéseinkre és követeléseinkre a hangsúlyváltás területén, tulajdonképpen mi ráismertünk ebben a törvényjavaslatban, és általában az egész csomagban. Ez nem jelenti azt, hogy ez elegendő lépés. Azt vetem fel, hogy vizsgáljuk meg — nyilván a lehetőségek határait nem túllépve, mert azt hiszem, azt senki nem akarja, mert józan ésszel ezt akarni nem lehet — annak a lehetőségét, hogy legyen ennek az országnak költségvetése, történjenek meg az adótörvény-módosítások, de ezen a kereten belül próbáljuk megkeresni még most, a módosító indítványok formájában azt a legoptimálisabb módot, ahogy a vállalkozót, a gazdaság motorját és tulajdonképpen a jövőnk zálogát segíteni tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
