KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy képviselő negyedik évben szól hozzá ugyanahhoz a törvényhez, akkor egy kis leltárt is készít. Én is végignéztem, hogy az elmúlt hozzászólásaim során melyek voltak azok az általános megjegyzések, amelyek minden alkalommal előfordultak a Szocialista Párt, a szocialista frakció véleményében, és amelyeket a Kormány egyetlen alkalommal sem volt hajlandó érdemben figyelembe venni.
Az első ilyen, amit találtam, az volt, hogy minden alkalommal elmondtuk: az adó nemcsak bevételi forrás, hanem az adó érdekeltségi viszonyokat is befolyásol, és ha egy kormány nem veszi figyelembe ezt, ezek a befolyásolások akkor is működni fognak, csak akkor nem várt zavarokat fognak a gazdaságban eredményezni.
A másik, hogy egy átalakuló gazdaságban ha az adórendszert minden évben jelentősen módosítjuk, akkor az egy idő után a vállalkozókat teljesen bizonytalan helyzetbe hozza.
A harmadik, hogy a magánvállalkozók számára nem a nyereség a legfontosabb mutató, nem erre törekszenek elsősorban, hanem elsősorban a vagyon növekedésére, és ezért csökken ebben az átmeneti időszakban a nyereség szerepe, csökken a nyereség öszszege, ennek megfelelően csökkenni fog a nyereségadóból származó bevétel is. Ez — a mi felfogásunk szerint — egy teljesen természetes folyamat a piacgazdaságra való áttérés fázisában, és ezért teljesen fölösleges, hogy a Pénzügyminisztérium minden évben különböző bürokratikus, fiskális módszerekkel megpróbálja mégis följebb tornázni a társasági adóból való bevételeket.
(11.30)
Főleg fölösleges ez egy olyan gazdaságban, mint a jelenlegi magyar gazdaság, ahol rengeteg kisvállalkozás alakult az elmúlt időszakban. Ezeknek a kisvállalkozásoknak a jelentős része tulajdonképpen kényszervállalkozás, és maximum arra adhat lehetőséget, hogy egy vagy két ember egy átlagmunkabér színvonalán megéljen belőle, és semmiféle esélye nincsen arra, hogy ezenfelül még nyereséget is termeljen.
A negyedik általános megjegyzés, hogy tudomásul kell vennie minden kormánynak, hogy a gazdasági élet egy kíméletlenül racionális folyamat. S ha egy kormány minden évben a költségvetés-készítés időszakában előveszi a fiókjából a rózsaszín szemüveget, és a következő év várható eseményeit ezen a rózsaszín szemüvegen keresztül próbálja megítélni, akkor ezzel be lehet csapni esetleg az állampolgárokat, be lehet csapni esetleg az IMF-et, be lehet csapni esetleg saját magunkat is — de az biztos, hogy a következő év eseményei mégis a kíméletlen racionalitásokat fogják tükrözni.
Én úgy gondolom, ennek a négy általános hibának a folyamatos elkövetése is hozzájárult ahhoz, hogy ma azt kell hogy mondjam, az Antall-kormánynak soha nem volt más adórendszerekkel is összehangolt, átgondolt társaságiadó-politikája.
A jelenlegi beterjesztés méltó folytatása az eddigi módosításoknak. Egyszerre tartalmaz technikai jellegű és hasznos módosításokat, és egyszerre tartalmaz olyan módosításokat, amelyek a jövő évben megint csak próbára fogják tenni a vállalkozóink gyors alkalmazkodóképességét.
Először azokat szeretném említeni, amelyeket támogatunk a módosítások közül. Először is támogatjuk és örülünk annak, hogy megjelent a társasági adóban a munkanélküliek foglalkoztatásának adókedvezménnyel való támogatása. Annyit jegyeznék csak meg, hogy ez a jelenlegi megoldás, ami a törvényben van, a meglévő munkahelyek konzerválását fogja elősegíteni elsősorban, és mi jobban szerettük volna, ha egy olyan megoldás jelenik meg, amely az új munkahelyteremtő beruházásokra biztosított volna kedvezményeket, ahogy ezt eddig minden évben módosító javaslatban beadtuk. De ennek ellenére ennek a megoldásnak is nagyon örülünk és támogatjuk.
A másik általunk is támogatott módosítás a társasági adó mértékének csökkentése. Itt is van azért két megjegyzésem. Egyrészt ez a nagy vívmányként elkönyvelt 4%-os adócsökkentés a gyakorlatban — és ezt a gazdasági szakemberek valamennyien tudják — olyan kismértékű, hogy semmiféle vállalkozásélénkítő hatása nem lesz. Ahhoz, hogy érdemi vállalkozásélénkítés következzen be, mindenki tudja, hogy körülbelül 10%-os adócsökkentést kellene érdemben bevezetni. És főleg, hogy ha ezzel egy időben hozzáteszem, hogy a szintén eme módosításcsomagban szereplő minimáladó bevezetésre kerül, akkor a két módosításnak, egyik oldalról az adócsökkentésnek, másik oldalról a minimáladó bevezetésének összességében, sajnos, attól félünk, nem vállalkozásélénkítő, hanem a kettőnek együtt inkább egy vállalkozás-visszafogó hatása lesz.
A harmadik, amit fenntartás és megjegyzés nélkül támogatunk, az az, hogy a most beterjesztett módosító javaslat továbbra is megadja azt a lehetőséget a vállalkozóknak, hogy maguk dönthessék el, a társasági adó szerint akarnak-e adózni vagy a személyi jövedelemadó szerint, hiszen ezt a világ tisztességes pénzügyi rendszereiben mindenütt így csinálják, hogy az adókat tervezik meg úgy, az adókat vezetik be úgy, hogy az nagyjából egyforma lehetőségeket adjon az állampolgárnak, és az állampolgárnak megvan a választási lehetősége. És örülünk, hogy a tavalyi álláspontjával szemben a Kormány ezt a lehetőséget továbbra is, hosszú távon is fönn akarja tartani.
Más a helyzet a módosító javaslatban szereplő befektetési kedvezményekkel kapcsolatban. Itt mi úgy látjuk, hogy a Pénzügyminisztérium a saját farkába harapott…Derültség.) Ha visszaemlékszik a tisztelt Ház, akkor az első két évben ez a Kormány jelentős kedvezményeket adott a befektetőknek. Először csak a külföldi vegyes vállalati befektetőknek, majd később a hazai magánbefektetőknek is. A harmadik évben, azaz tavaly, ezeket a kedvezményeket gyakorlatilag teljes egészében megszüntette; és a mostani módosító javaslatban újra megjelennek a kedvezmények, csak sokkal rosszabb módszerekkel, mint ahogy a korábbi törvényben ez szerepelt. Azzal, hogy az osztalék-visszaforgatást és a korszerű, környezetkímélő termékek gyártását támogassa az adórendszer, ezzel elvben teljes mértékben egyetértünk.
Három olyan eleme van azonban ennek a módosítási elképzelésnek, amit semmiképpen nem tudunk támogatni.
Az első az, hogy a beterjesztett javaslat csak a százmillió forint fölötti alaptőkével rendelkező vállalkozásokat akarja támogatni. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar viszonyok között középvállalkozásnak számító 50 és 100 millió forint közötti alaptőkével rendelkező vállalkozásoknál nagyon fontos lenne az osztalék viszszaforgatására való biztatás, és nagyon sokat jelentene a magyar gazdaság szempontjából, ha ezek a középvállalkozók kedvet kapnának ahhoz, hogy ne kivegyék a nyereségüket minden évben a cégből és fogyasztásra használják, hanem ezekből a cégekből a magyar gazdaság motorjai váljanak, folyamatos, kedvezményezett osztalék-visszaforgatás segítségével is.
A második elem, amit nem tudunk ebben a javaslatban támogatni, az az, hogy az osztalék-visszaforgatást kizárólag az alaptőke emelésére lehet használni. Nyilvánvaló — a gazdasági szakemberek tudják —, hogy nem ez az egyetlen elem egy vállalkozásnál, ami a gazdaság szempontjából igazán fontos és az adott vállalkozás működőképességét biztosítani tudja. Egyébként azon is el kellene gondolkodni, hogy azon kívül, hogy ilyen módon kedvezményezzük az adórendszerben az osztalékok visszaforgatását, előbb-utóbb el kell jutni a dolog másik oldalához is, nevezetesen oda, hogy az osztalék fogyasztási célú fölhasználását esetleg azzal is befolyásolni kellene, hogy megszüntetnénk az osztalékok lineáris adóztatását, összevonnánk az egyéb jövedelmekkel, valamint a másik oldalról a társasági adóban adott visszaforgatási kedvezményekkel együtt két oldalról próbálnánk arra ösztönözni a vállalkozókat, hogy az osztalékot ne fogyasztásra használják, hanem a vállalkozásuk fejlesztésére.
De ez a két elem — bár szakmai megfontolásokból vannak fenntartásaink — még nem jelentené azt, hogy nem támogatjuk a most beterjesztett befektetési kedvezményrendszert; a harmadik elem viszont egyértelműen kizáró feltételt jelent nálunk. Nevezetesen az, hogy ezeket a támogatásokat a Kormány nem normatív módon képzeli el, hanem úgy, hogy a Kormány egyedi esetekben osztogatja ezeket a kedvezményeket.
Én nem bátorodtam föl attól, hogy Lengyel Lászlót a veszprémi bíróság a múlt héten fölmentette, ezért eszemben sincs azt mondani, hogy ez a Kormány esetleg korrupt. Azt viszont, gondolom, mindenki belátja, aki józanul végiggondolja a folyamatot, hogy amenynyiben 100 millió forint fölötti alaptőkével rendelkező vállalkozások adókedvezményeket kaphatnak egyedi döntések formájában, ezek a vállalkozások ezeknek a kedvezményeknek a megszerzésére már jelentős pénzösszegeket tudnak fordítani. Ezért tehát én csak azt mondom, hogy ebben az ügyben a kísértés az állami tisztviselők számára igen nagy lesz; és én úgy gondolom, hogy ezeket a kísértéseket jobb lenne eleve elkerülni.
Nem akarok beszélni a minimáladóról és az alapítványi támogatások korlátozásáról, mert erről a két témáról Békesi László a személyi jövedelemadóval kapcsolatban elmondott hozzászólásában részletesen szólt.
(11.40)
Mivel azonos módon került bevezetésre a két törvényben, a véleményünk is teljesen azonos róla.
Én egyetlenegy megjegyzést tennék csak az alapítványi támogatások korlátozásáról szóló passzushoz. Ha végiggondolják tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt években az egészségügyre, tudományra, kultúrára, oktatásra, sportra fordított állami támogatások milyen mértékben csökkentek — részben kényszerű okokból is —, akkor valóban olyan soknak tartják azt az 5 milliárd forintot, amit ezek a cégek ilyen alapítványok támogatására fordítottak 1992-ben? Én azt hiszem, hogy a támogatások csökkentése ennek az 5 milliárd forintnak a többszöröse, és igazából az lenne a célszerű, hogyha az állami támogatások csökkentése a másik oldalon alapítványi támogatás formájában ezeknek a nagyon fontos területeknek a fenntartására rendelkezésre állna.
Tisztelt Ház! Két módosító javaslatot terjesztünk csak be ehhez a törvényhez; azt a kettőt, amelyet rendkívül fontosnak tartunk és elkerülhetetlennek: a minimáladó bevezetésének eltörlésére vonatkozót és az alapítványok számára juttatandó pénz adómentességének korlátozására vonatkozót. A többi esetleges módosító javaslatunkat most nem terjesztjük be. Nem terjesztjük be, mert az elmúlt három évben nagyon rosszak voltak a tapasztalataink a módosításaink fogadásával kapcsolatban, és úgy gondoljuk, talán jövőre olyan kormány lesz ebben az országban, amely valóban el tud készíteni egy tisztességes, a vállalkozások élénkítését szolgáló társasági adórendszert, de legalább olyan kormány lesz, amely fogadókész lesz a jobbító szándékú módosító javaslatokra. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
