LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A brechti mondás szerint az ember jó, csak a körülményei rosszak, hát rosszá változik.
Egy illetéktörvénynél vagy egy adótörvénynél ha olyan szabályt alkalmazunk, ami könnyen átjátszható, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy állampolgárok tömege a morálisan elítélendő, bár törvényes utat fogja választani, és tisztességtelen magatartást fog tanúsítani, és a remélt bevételek helyett a Kormány ismét egy év után megállapíthatja, hogy számításai hibásak.
Nem lehet támogatni olyan törvényt, és nem szabad elfogadni olyan gondolkodást, amely a mozgásterében beszűkült kisember illetékét behajtani képes, ugyanakkor lényeges, nagy vagyonosodásokat képtelen megfogni. De ahhoz, hogy tisztességes törvényt alkossunk, én úgy gondolom, hogy magát az egész illetékrendszert kell végiggondolni. És az egész illetékrendszer végiggondolása nem abból áll, hogy ad hoc jelleggel hozzányúlunk a kulcsokhoz, hanem abból áll, hogy magát az illeték alapját kell végiggondolni.
Felteszem a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, végiggondolta-e valaki, milyenféle vagyonosodással jár például olyanféle apportálása vagyontárgyaknak, amely az eredeti megszerzett értékének felülértékeléséből származik. Megkérdezem: nem ennek kellene inkább az illeték alapjának lenni?
Lehetséges, hogy a lakástulajdonok esetében az eredeti terv… Hiszen ez a Parlament szállította le az illetékkulcsokat, most ugyanez a Parlament fogja fölemelni az illetékkulcsokat azért, mert a gazdasági forgalom, illetőleg a fizetőképes kereslet úgy alakult a lakáspiacon, ahogy az ország számára nem kívánatos?
(11.20)
Akkor talán nem abban kellene gondolkodnunk, hogy az illetékalapot oly módon lehetne emelni, ha olyan törvényeket alkotunk, és olyan lehetőségeket teremtünk, hogy a jogos lakásigény kielégíthető lehessen? Mert ha az ingatlanforgalom növekedik, akkor nyilvánvaló, hogy a bevétel alacsonyabb illetékkulcs esetén is növekedhet. S ezért én úgy gondolom, hogy ebben a törvényben ami üdvözlendő, az épp az, hogy a lakástulajdon esetében megpróbál ebbe az irányba ellépni, és ez az elmozdulás ebben a törvényben egybevág a személyijövedelemadó-törvényben történő elmozdulással. A kettő együttes hatása, egyéb feltételek megléte esetén — elsősorban a hitelezési és a szociálpolitikai kérdésekre gondolok — eredményezheti azt, hogy alacsonyabb illetékkulcs esetén is alapvető állampolgári szükséglet elégíthető ki, és a magasabb forgalom mellett a bevétel is magasabb lehet.
Tisztelt Ház! A részletkérdésekben a lakás területén valóban nem elfogadható, és nem hiszem, hogy okos törvényalkotás volna az, amelyik meghatároz egy térmértéket, hiszen teljesen világos, hogy teljesen más értékkel bír, és teljesen mások az életviszonyok abban a nyírségi faluban, ahol 720 m2-en semmit meg nem lehet termelni, vagy ne mondjak mást, mint egy rózsadombi villának a 720 m2-e. És ez nem fejezi ki kizárólag az értékkülönbséget, hanem életmódkülönbséget fejez ki, hiszen nem hiszem, hogy központilag ezt meg lehetne alkotni. Ha már kénytelenek vagyunk egy törvényben valamifajta térmértéket alkalmazni, akkor én úgy gondolom, egy "tól—ig" kategórián belül — amennyiben az önkormányzat érdekelt az illetékbevételben —, tehát egy "tól—ig" kategórián belül lehet önkormányzatra bízni a területnagyság meghatározását, de mondom, abban az esetben, ha az önkormányzat is érdekelt az illetékbevételekben. Amennyiben nem, akkor teljesen felesleges ezen az úton járni.
Rendkívül nehéz a helyzet akkor, amikor nyilvánvaló szándék szerint egy költségvetési hiány fedezésére kívánja a Kormány az illetékekben történő változást eszközölni, és ugyanakkor meggyőződésem, hogy miközben az illetékesekkel valamit kezdeni kell, de nem kapkodó jelleggel és nem úgy, hogy 1990. augusztus 20-án egy illetéktörvény hatályba lép, egy olyan illetéktörvény, aminek a hatása nem jóslás kérdése, hanem prognosztizálás kérdése, az, hogy a peres ügyek száma megemelkedik, mert nem adtuk meg azt a kedvezményt a pereskedőknek, egy egyezség esetén illetékmentesség, illetőleg elengedett illetékek legyenek.
Ugyanilyen hibát követünk el abban az esetben, ha nem az illetékalapok kérdését és az illetékmentesség kérdését gondoljuk végig, hanem egyszerűen az illetékkulcsokat kívánjuk emelni oly módon, hogy azok rendkívül könnyen átjátszhatók. Nyilván — nem akarok ingyenes jogi tanácsadást tenni most a széles közvéleménynek — megjósolható, mivel az ajándékozási és adásvételi illetmények kulcsa alapvetően eltér egymástól, hogy a színlelt szerződések garmadája fog létrejönni, mégpedig megfoghatatlan módon, hiszen nyilvánvaló, hogy a két szerződő félnek alapvető és közös érdeke, hogy színlelt szerződést kössön. Nincs lehetőségünk és nincs jogunk arra, hogy a tisztességtelen magatartásra ösztökéljük a szerződő feleket. Olyan törvényt kell alkotni, amely alapján a tisztességesen szerződő felek is megtalálhatják azt a gazdasági számításukat, ahol nem azon kell gondolkozni, hogy a törvényt átjátsszák, hanem azon, hogy a törvényt betarthassák. Ehhez viszont — mondom — éppen azok a nagy vagyonosodások nem értek el a jelenlegi illetéktörvénnyel, amit például a privatizációs vagyonosodás jelent, amit például az apportálások jelentenek. Ha ezeket az illetékalapba kiterjesztjük — hiszen mi ez, ha nem vagyonosodás —, én úgy gondolom, hogy sokkal helyesebb irányba lépünk, és úgy gondolom, hogy a meglévő illetékkulcsok mellett is olyan bevételre tehet szert a Kormány, amely a költségvetés egyensúlyát javítani képes. Alapvető szociális szempontból tehát ezeket az irányokat elfogadni nem lehet. De ugyanakkor nem értek egyet azzal az állásponttal, hogy erről a kérdésről ma itt és most nem kell beszélni, s nem értek egyet azzal az állásponttal, mintha a költségvetési hiány egyedül és kizárólag a Kormányé volna, nem pedig az egész országé. Ha pedig ezé az országé a költségvetési hiány, akkor közös gondolkodással meg kell teremtenünk az igazságosabb illetékalap rendszerét, meg kell teremtenünk módosító indítványokkal, s meg kell találnunk azt az utat, ahol — az általam idézett módon — az ember jó, és jó is maradhat, mert igazságosabb törvényeket alkotunk. Köszönöm szépen. (Taps.)
