TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Még nincs három éve, hogy a tisztelt Ház elfogadta az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt, mégis ez évben már másodszor foglalkozunk az illetéktörvény módosításával.
Emlékezzenek képviselőtársaim, a nyári szünetet megelőzően a Kormány javaslatára a Parlament jelentősen megemelte a bírósági eljárási illetékek mértékét.
Az akkori indoklás szerint a bekövetkezett gazdasági változások, a szolgáltatások megdrágulása tette szükségessé a bírósági eljárás keretében nyújtott szolgáltatások díjának az emelését. Az már csak mellékkérdés volt, hogy az akkori előterjesztésben szereplő mértékek szemérmetlenül magasak voltak, messze meghaladták a valós szolgáltatások értékét. A szavazásnál azonban a Parlament önmérsékletet tanúsított.
Kiderült az is, hogy a költségvetési deficitben fuldokló Kormány az emelés során keletkező többletbevételt nem a szolgáltatás költségei fedezésére, azok színvonalának emelésére vagy a bírósági dolgozók bérének emelésére vagy létszámfejlesztésére fordította, hanem eltüntette a költségvetés feneketlen zsákjában.
Most tehát másodszor kerül a Ház elé az illetéktörvény módosítása, melynek ezúttal fő tárgya a vagyonszerzési illetékek módosítása, de ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor annak az emelése.
(10.40)
Hogy miért nem egyszerre került a két módosítás önök elé, annak csak a Kormány a megmondhatója, én csak találgatni tudok.
Mint említettem, a bírósági eljárási illetékek emelésének filozófiája az eljárás keretében nyújtott szolgáltatások emelkedő költségeivel függött össze, most ilyen összefüggésre való hivatkozás nemigen védhető. A javaslat indoklásából az derül ki, hogy az emelést az értékviszonyok lényeges módosulása, továbbá az illetékbevételek csökkenése teszi szükségessé, ugyanis a bevételek még az infláció ütemét sem követik. Az egész érvrendszer gyermekded és nevetséges.
A jelenlegi szabályozás a vagyonátruházási illetékek mértékét nem tételesen szabja meg, ha így lenne, akkor valóban helye lehetne az értékviszonyok változásával a tételes illeték emelésének. A törvény szerint az illetéket lineáris illetékkulcsok alkalmazásával kell megfizetni. Ez azt jelenti, ha az illetékköteles jogügyletek értéke a gazdasági változások, az infláció miatt emelkedik, akkor a százalékos kulcs mellett az illetékbevétel az értékviszonyok változását követve ugyancsak növekszik. Például, hogyha egy üdülőingatlan értéke 1 millió forint volt, 5%-os kulccsal számolva 50000 forint illetéket kellett fizetni. Ha az üdülőingatlan értéke az elmúlt három év alatt a duplájára emelkedett és 2 millió forint lett, akkor az 5% 10000 forintos illetéket jelentett. Azt hiszem, hogy ez teljesen nyilvánvaló.
A csökkenő bevétel ténye viszont igaz. Ennek oka a Kormány rossz gazdaságpolitikája. Az emberek elszegényednek, tartalékaikat felélik, és ennek egyenes jogkövetkezménye az ingatlanforgalom jelentős csökkenése. Az illetéktörvény módosítása sem fog lökést adni az ingatlanforgalomnak, sőt újabb terheket ró azokra, akik — mondjuk — önkormányzati lakást akarnak vásárolni.
Az ajándékozási illeték emelése viszont ösztönözni fogja a szerződő feleket fiktív adásvételi szerződések kötésére, de a visszterhes ügyleteknél a valós forgalmi érték eltitkolására is.
A csökkenő vagy stagnáló illetékbevétel hatással van a költségvetésre. Szabó Iván miniszter úr a költségvetési expozéjában azt mondta az illetéktörvény kapcsán, hogy az alacsony illetékkulcsok nem megfelelő bevételt biztosítanak. Az a kérdésem, kinek nem biztosítanak bevételt, hiszen eddig a vagyonátruházási illetékekből származó bevétel az önkormányzatokat illette. Ha valakinek a költségvetését az illetékbevétel befolyásolta, azok az önkormányzatok voltak. A most előterjesztett módosítás illetéktömegét a vagyonszerzési illetékek változása jelenti majd. Ez az illetékbevétel azonban — mint mondtam — az önkormányzatokat illette, ezért első látásra úgy tűnik, hogy a gondoskodó Kormány a nehéz helyzetben lévő önkormányzatok illetékbevételét kívánja növelni. Aki ezt hiszi, az balga és nem ismeri az 1994. évi költségvetésről előterjesztett törvényjavaslatot, amely ezt az illúziót eloszlatja, ugyanis az úgy rendelkezik, hogy az eddig az önkormányzatokat 100%-ban megillető illetékbevétel 50%-a, vagyis a fele az állami költségvetésbe kerül. De erre a kérdésre még vissza kívánok térni.
Tisztelt Ház! Szeretném emlékeztetni a Kormányt, hogy annak idején az illetéktörvény vitájában milyen ellenállásba ütközött az öröklési és ajándékozási illetékeknél a progresszív kulcsok fenntartása, alkalmazása. Végül is a Kormány meghátrált, a kormánykoalíciós többség pedig saját sikerének könyvelte el a jelenlegi szabályozást, vagyis az illetékkulcsok lineáris bevezetését.
Most a Kormány újabb próbálkozása következik, melynek az igazi, egyetlen indoka a költségvetési deficit csökkentése újabb bevételi forrás bevonásával. Úgy tűnik azonban, hogy a kormánypárti képviselőtársaim a sikerélményeiket nem felejtették el, mert a költségvetési bizottság ülésén, a törvényjavaslat általános vitára történő alkalmasságának megállapítása során — mint azt Fekete Gyula is mondta — a koalíció tagjai sem nagyon támogatták a törvényjavaslatot.
Azt csak mellékesen jegyzem meg az elnök úrnak is, hogy teljesen felesleges egy-egy törvényjavaslat általános vitára alkalmassága tárgyában a bizottságoknak állást foglalniuk, hiszen ha a Kormány úgy akarja — mint jelen esetben is —, alkalmasság ide, alkalmasság oda, ez akkor is napirendre kerül.
Mindezek után nyilvánvaló tehát, hogy a vagyonátruházási illetékek emelése ebben a formában a lakosság újabb burkolt adóztatása, a hozzáfűzött indoklás pedig egy maszlag. Egyszerűen vagyonforgalmi adót fizettet a Kormány azokkal, akik ingatlant vásárolnak. Mennyivel korrektebb, egyenesebb lenne előállni, és azt mondani: uraim, igaz, önöknek volt jövedelmük, amelyet megadóztattunk, az összekuporgatott, bankban tartott pénzüket ugyancsak megadóztattuk kamatadóval. A kétszer adózott jövedelmükből vásároltak önök vagy őseik ingatlanvagyont. Most ezért a cselekedetükért is fizessenek vagyonadót, mert pénzre van szükségünk. Rosszul gazdálkodtunk, üres az államkassza. Azt a néhány milliárdot, amit alapítványokba helyeztünk el, az önök érdekében tettük, a privatizációs bevételeknél is lehetett volna jobb eredményeket elérni, de csak erre voltunk képesek. A központi apparátusból felesleges személyt nem szeretnénk elbocsátani, mert több lenne a munkanélküli, és még sorolhatnánk további jobb és rosszabb s még rosszabb indokokat. Egy ilyen őszinte megközelítéssel lehetne gondolkodni, de amikor — kártyás nyelven — a partnert baleknek nézik, az nehezen emészthető.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Sobri Jóska a Kormányhoz képest úriember volt, mert csak a gazdagokat fosztogatta. (Hangos derültség és taps az ellenzék padsoraiban.)
De most térjünk vissza az 1994. évi költségvetési törvény azon rendelkezésére, hogy az önkormányzatok által beszedett illetékbevétel 50%-a a költségvetést illeti. Eddig az önkormányzatoknak mintegy évi tízmilliárd forint ilyen bevétele volt. A kormányszakértői számítások szerint a törvény módosítása kapcsán további tízmilliárd, összesen húszmilliárd bevétel lesz. Az 50-50%-os megoszlásra figyelemmel az önkormányzatoknak megmarad a tízmilliárdja, így a keletkező teljes többletet a költségvetés elvonja. Ügyes — mondhatnánk, de én ezt inkább erkölcstelennek tartom.
Az önkormányzatoknál már nem érzékeny a Kormány arra, hogy a bevétel "nem követi" az értékviszonyokat és az inflációt. De továbbmegyek ebben a kérdésben. A Kormány számításai szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték 1993. évi várható illetékbevétele 6,7 milliárd, a '94. évi illetékbevételi előirányzat a duplájára emelkedik, 13,4 milliárdra. Miből tevődik össze ez a jelentős többlet? Abból, hogy az 5%-os vagyonátruházási kulcsot a duplájára emeli, feltételezve, hogy az ingatlanforgalom azonos lesz az 1993. évivel.
Úgy tűnik, a Kormány erősen feledékeny. A nyáron szavazta meg a Parlament a lakástörvényt, amelyben kötelezte az önkormányzatokat, hogy értékesítsék az önkormányzati tulajdonban lévő lakásokat és nem lakás célú helyiségeket. Ez 200-300000 lakás és helyiség értékesítését jelenti. Arról azonban mélyen hallgat a Kormány, hogy a korábbi szabályozás szerint a 32/1969. évi kormányrendelet alapján értékesített lakások és helyiségek után vagyonátruházási illetéket nem kellett fizetni. 1993. december 31-ével ez a rendelkezés hatályon kívül helyezésre került a lakástörvény kapcsán. Ez azt jelenti, hogy a jóságos Miklulás bácsi, aki lehetővé tette egy ország lakossága számára, hogy megvásárolja bérlakását és helyiségeit, az gyorsan vagyonátruházási illetéket fog szedni több százezer lakás és helyiség után, amelyet a gyanútlan állampolgárok majd megfizetnek. Természetesen a bevételt a Kormány nagylelkűen az önkormányzatokkal testvériesen elosztja, de nemcsak ezt a bevételt osztja el, hanem az 1991., 1992., 1993. évről áthúzódó, részben a földhivatali késedelmekből származó szerződések után az 1994. évben befolyó illetékbevétel egyketted része is elvonásra kerül. Fővárosi szinten ez mintegy egymilliárd forint további elvonást jelent — a régi szerződések alapján — a fővárosi önkormányzatoktól.
Természetesen a szabad demokraták frakciója ezeket a rendelkezéseket nem támogatja, és a szükséges módosító indítványokat elő fogja terjeszteni. Nem tudjuk támogatni sem az önkormányzati lakások és helyiségek illetékfizetési kötelezettségét, nem tudjuk támogatni a kulcsoknak az emelését, és nem tudjuk támogatni azt sem, hogy az önkormányzatoktól elvonásra kerüljön az illetékbevétel.
Végezetül — ha nem is a kép teljessége érdekében, de — még egy dolgot itt, az általános vitában kiemelnék.
(10.50)
A javaslat szerint a 720 m2-t meghaladó üres telekrész után a korábbi szabályozással ellentétben vagyonátruházási illetéket kell fizetni, akkor is, ha az négy éven belül beépítésre kerül. Ez gyakorlatilag minden fővárosi telket érint, mert a fővárosi általános rendezési terv szerint 1000 m2 alatt a telkek általában nem beépíthetők.
Nem hiszem, hogy ez a rendelkezés ösztönözni fogja az állampolgárokat lakásépítésre. A Kormány a lakásépítést — állítólag — támogatni akarja az egyik oldalon egy új hitelkonstrukcióval. Kupa exminiszter úr említette a költségvetési vitában, hogy ez egyáltalán nem kedvezőbb az állampolgárokra — ezzel egyébként egyetértek —, és erre költségvetési többletfedezetet is biztosított. De hozzá kellene tenni a történethez, hogy ezt a fedezetet azoknak kell megfizetni, akik építkezni fognak és a telkük 720 m2-nél nagyobb. Erre is csak azt tudom mondani, hogy nagyon ügyes megoldás.
Amikor egy kormány ilyen intézkedések, ilyen korlátozó rendelkezések bevezetésére kényszerül, akkor ott már nagyon nagy bajnak kell lenni. Gondoljunk csak az állampárti időkre, a telektulajdon, az üdülő és lakástulajdon mértékét korlátozta az állam, és hová vezettek azok az intézkedések.
Tisztelt Ház! Mindezek után, azt hiszem, természetes, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslat egészét támogatni nem fogja. Úgy gondoljuk, ezzel a magatartással nem leszünk egyedül, és azt is reméljük, hogy a koalíciós pártok oldaláról is lesznek ellenzői a javaslatnak. Meg kell jegyeznem azonban, hogy az eredeti törvény néhány helyen valóban pontosításra szorul, néhány tételes illeték esetében a módosítás, ha úgy tetszik, az emelés, indokolt. Ezeket a módosításokat természetesen elfogadjuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
