BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdést és egyben örömömre is szolgál, hogy ily módon a nagy nyilvánosságnak is tájékoztatást tudok adni ebben a témakörben.
Az ön első kérdését némileg pontosítanom kell, mert 1992 végén csak a biztosítási törvény ún. biztosításfelügyeleti, biztosítástechnikai alapváltozata készült el. Ezt az anyagot valóban három napon keresztül vitatták a nálunk sokkal fejlettebb biztosításüggyel rendelkező országok képviselői, s számunkra roppant megnyugtató módon a szakmai megoldásainkat alapvetően jóvá is hagyták.
A kormányzat különböző intézményei, mindenekelőtt a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium csak ezek után kezdhették el az egyéb szempontoknak megfelelő, és szintén szakmainak nevezhető fontos egyeztetéseket.
Az elmúlt fél év során ezért értekezletek tucatjain és munkaórák százain kíséreltük meg érvényesíteni hazánk pénzügyi és jogpolitikai, illetve a külpolitikára, a beruházásra és a foglalkoztatásra vonatkozó érdekeit a biztosítók képviselőivel folytatott szakmai egyeztetések folyamán.
Örömmel tájékoztathatom képviselő urat és az ország nyilvánosságát, hogy az elmúlt hónapok hoszszú és nehéz vitái folyamán sikerült olyan kompromiszszumhoz jutnunk, amely egyaránt elfogadható mind a biztosítottak, mind a biztosítók tulajdonosai és vezetői, mind pedig az állami intézmények felelősei számára.
A másik kérdésre ezek után már rövidebben válaszolhatok. Az országunk biztosításüggyel kapcsolatos, sokféle érdekének összehangolását szolgáló tárgyalásoknak a kompromisszumkereséshez és megtaláláshoz szükséges, bizony néha igencsak hosszú érlelődési ideje a felelős azért, hogy a biztosítási törvény tervezetét megelőzve kerülhetett tárgyalásra a kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény tervezete. Remélem azonban, hogy a tisztelt képviselő úr is egyet tud velem érteni.
Az ország befektetési viszonyai és nemzetközi megítélése szempontjából annyira jelentős gazdasági szféra szereplői számára hosszú évekre — az alapfeltételeket meghatározó törvény esetén — hivatali, sőt azon túlmenő morális kötelességünk volt a minden fél számára elfogadható kompromisszumra való törekvés.
Az osztrák biztosítók magyarországi tevékenységének rendezését, mint azt Mádi László képviselő úr egyik interpellációjára válaszként már elmondtuk, már eddig is megpróbáltuk és most is próbáljuk megoldani. Tájékoztatom önöket, hogy az egyik érintett osztrák biztosító alapítási kérelme ma már hivatalos engedélyeztetési eljárás tárgyát képezi.
Vitathatatlanul igaza van azonban a képviselő úrnak abban, hogy a biztosítási törvény gyors megszületése egyszerűbbé tehetné a két ország kapcsolatát sajnos valóban megterhelő ügy rendezését.
Mindezek is indokolják, hogy a biztosításról szóló törvényjavaslatot a Kormány még ez évben a tisztelt Parlament elé terjessze. A Kormánynak már nincs lehetősége arra, hogy az önkéntes, kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslatot összekapcsoltassa a biztosítási törvény tervezetével, hiszen az előbbi már a Parlament előtt van és a Parlament különböző bizottságai már tárgyalják.
Szeretném azonban újból hangsúlyozni a Kormány arra vonatkozó törekvését, hogy lezárja a biztosítási törvény előkészítését és javaslatát még 1993-ban benyújtja a Parlamentnek. Köszönöm szépen. (Taps.)
