HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett költségvetési törvényjavaslat kapcsán és annak egyik nagyon fontos alrendszeréhez: az önkormányzatok gazdaságának, 1994. évi gazdasági feltételeinek a szabályozásához szeretném a véleményemet kifejteni.
Azt hiszem, nem túlzunk abban, hogyha azt a tételt hangoztatjuk, hogy az önkormányzatok maga az ország, amennyiben a lakosság és a terület önkormányzati összességére gondolunk.
Az önkormányzatok valóságos súlyát a nemzetgazdaságon belül az államháztartás egészéből az a költségvetési részesedésük határozza meg, amely körülbelül annak az 1/6-át teszi ki, és tendenciájában, a nyolcvanas évek adataihoz képest mára körülbelül 16%. Ez az "egyhatod állam"-nak is nevezhető részesedés, azt gondolom, hogy a róka fogta csuka, a csuka fogta róka esete. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a központi állam és a helyi közhatalom egymásra utaltsága, egymást kiegészítő volta szorosan összefügg egymással, és a központi költségvetés kondíciói, determináltsága nagyban behatárolja és korlátozza a lehetőségeket a helyi igazgatás szerveinek a gazdálkodásában is.
Azt hiszem, hogy az önkormányzatoknak GDP-ben kifejezett részesedése az összállamháztartásból — kifejezi az önkormányzatok által ellátott helyi feladatok súlyát és az önkormányzatok kiemelt társadalmi felelősségét a lakossági szolgáltatások ellátásában.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ma nyugodtan állíthatjuk, hogy az önkormányzati gazdaság a foglalkoztatásban betöltött szerepe szerint a nemzetgazdaság egyik legstabilabb szférja. Ez a szféra eddig nem bocsátott el tömegével munkaerőt, a fejlesztések és a beruházások is viszonylag magas szinten valósultak meg.
Ezt a stabilitást mutatja az önkormányzatok körülbelül 70 milliárd forintot kitevő pénzállománya és az önkormányzati hitelállomány viszonylagos kicsisége az államháztartás többi szereplőjéhez képest.
Az 1994-es költségvetés egyik nagy dilemmája is abban van, hogy a terhek elosztásában, illetve a bevételek feltárásában a kiadásoknál milyen mértékben részesedjenek az önkormányzatok az államháztartásra nehezedő terhekből. Ennek a tétje nyilván az, hogy egy fokozottabb restrikció csökkentheti a beruházásokat az önkormányzati szférában is, gyarapíthatja a munkanélküliek számát, és ez is visszahat az egész nemzetgazdaságra.
A túlfeszített költségvetési előirányzatok szemlélése alapján nagy kérdés az, hogy sikerül-e 1994-re is mozgósítani az önkormányzatok tartalékait, és hogy ez az évek óta húzódó restriktív pénzpolitika végül is ezt a stabilitást, ezt a viszonylagos jó kondíciót nem veszélyezteti-e a következő évben.
Az önkormányzatoknak is nyilvánvalóan fokozottabb mértékben kell megfelelniük a támasztott kihívásoknak. Át kell tekinteniük az ellátandó feladatokat, kiemelten az igazgatási és a rezsiköltségeket is. Véleményünk szerint ezt a dilemmát nem lehet egyoldalúan a központi kormányzat és a helyi önkormányzati szféra közötti szembenállás alapképleteként megfogalmazni.
Részletesebben tekintve az önkormányzatok részesedését a költségvetési bevételekből vagy a bevételi struktúrájukat áttekintve azt látjuk, hogy bevételeik 62%-a származik állami hozzájárulásból. Ehhez járul még további több mint 10,2%-nyi kiegészítő megosztott központi költségvetési részesedés, és mintegy 17%-ot tesz ki az a saját bevételi arány, amelyet saját vagyonuk felhasználásából, működtetéséből, illetve amennyiben módjuk van rá, helyi adóztatási lehetőségekből tudnak maguknak megteremteni.
Én úgy gondolom, hogy az önkormányzatok az elmúlt években szükségszerűen fejlődtek Magyarországon abban a dinamikus ütemben, amely leginkább vidéken, a kistelepüléseken tapasztalható. Én azt gondolom, hogy a vidék és a kistelepülések felzárkóztatása szükségszerű lépés volt, és kedvező a települési lakosság felzárkóztatása terén, hiszen azok a fejlesztések, azok az iskolaépítések, tornacsarnok-építések, víziközmű-beruházások, csatornaépítések mind-mind évtizedes hátrányokat és hiányokat pótoltak ezeken a településeken. Semmiképpen nem voltak holt beruházások, feleslegesen kiadott pénzek, ezek javították az ott élő lakosság életfeltételeit, közvetett módon a lakossági közérzet javításához járultak hozzá, a nemzeti vagyon tekintetében pedig úgy jelent meg, hogy azt gazdagította, és értékesebbé vált ezáltal.
Az előterjesztett törvényjavaslat csupán 30 milliárd forinttal tartalmaz nagyobb költségvetési előirányzatot az elmúlt évi bázishoz képest, és bizony, ha a nulla százalékos dologi és bérautomatizmusra tekintünk — ami az elmúlt években ugyancsak elmaradt —, azt látjuk, hogy ez a dinamikus fejlődési trend mindenképpen lelassul, vagy szükségszerűen megáll a következő években, legalábbis a fejlesztések és a beruházások tekintetében. Remélhetőleg azonban a működtetés terén ezzel komolyabb problémák és feszültségek nem keletkeznek.
1994-re 33 milliárd forintos előirányzat áll rendelkezésre az önkormányzati címzett és céltámogatásokra, amelyekből ezek a korábbi, nagy volumenű fejlesztések is megvalósultak, és sajnos, ez a költségvetési keret csupán arra lesz elegendő, hogy a már folyamatban lévő fejlesztések és beruházások fedezetére rendelkezésre álljanak, hiszen a kétharmados törvényeink szerint ezeket az önkormányzatokat alanyi jogon illeti meg költségvetési támogatás. De látható, hogy ez a messzemenően nagyvonalú törvényi alaptétel hosszú távon felülvizsgálásra szorul, hiszen ez csak abban az esetben működhetne zökkenőmentesen, amennyiben a költségvetés forrásai évről évre bővíthetőek lennének, és az egyik fejlesztés a másik bázisán és egymásra következően valósulhatna meg.
(10.00)
Nos, abban a helyzetben, amikor az egész magyar gazdaság egyfajta szűkülést, zsugorodást él meg, a költségvetés óriási deficittel küszködik, úgy gondolom, hogy hosszú távon mindenképpen szétfeszíti a költségvetés kereteit ez a fajta törvényi szabályozás. És ez már lecsapódott abban, hogy a címzett és céltámogatási fejlesztések kezdése már egy évvel kitolódik 1994-re.
Az előterjesztett törvényjavaslat a helyi önkormányzatok helyi adóztatási lehetőségére is épít abban, hogy a helyi bevételi forrásokat minél hatékonyabban képesek legyenek feltárni, és mozgósíthassák az erőforrásokat a kommunális szolgáltatások fedezetére. Úgy gondolom, hogy ilyen feszített közkiadási struktúra mellett és a központi adóztatás ilyen determináltsága alapján nagyon kicsi mozgástér és lehetőség van a helyi adóztatásra. Bár meg kell, hogy mondjam, településenként igen differenciáltak a viszonyok, különböző az adóköteles jövedelem, a mérhető adóalap. De általánosságban azt vélem, hogy túlságosan nagy lehetőség a helyi adóztatás kibontakoztatásában nincs. Lényeg az, hogy ez a jog megillesse az önkormányzatokat, és a helyi önkormányzat politikai felelőssége alapján mérlegelni tudja azt, hogy mennyiben tud ezen a területen lépni.
A támogatási rendszerről általánosságban azt mondhatjuk, ha a korábbi tanácsi rendszerrel mérjük össze, hogy sokkal objektívebb, hiszen törvényben lefektetett mutatószámok alapján részesednek a központi előirányzatokból az önkormányzatok. Nagyságrendjében is mindenképpen kedvezőbb a korábbi időszaknál, viszont a negatívum — amit az előbb is elmondtam — az, hogy az adórendszer miatt a saját lehetőségek mozgástere igen kicsi.
Az önkormányzati kiadások alakulásáról is szeretnék néhány gondolatot elmondani. A költségvetési törvényjavaslat szerint az önkormányzati kiadások látványos bővülést, fejlődést ugyan nem tartalmaznak, a legtöbb kiadás továbbra is az oktatási feladatok területére, valamint az egészségügyi és szociális kiadásokra esik. Ezek a kiadások globál 50%-ban felölelik az önkormányzati kiadások egészét. Nagyon jelentős a szociális kiadások keretén belül a munkanélküli-ellátásból kikerülők támogatása. Ez már az idei évben jelentősen terhelte az önkormányzati kiadásokat és ehhez kapcsolódóan a szociális kiadásokat.
El kell mondanom, hogy sok településen, ahol valóban kívülről látványos fejlődés volt tapasztalható, tornacsarnokok épültek; tudok olyan települést, ahol ezt olyan áron érték el, hogy egyszerűen szociális juttatásokat és szociális segélyeket nem osztottak a településen. A településen ez nem okozott feszültséget, hiszen a település lakossága ezt tudomásul vette, az ő akaratukból, az ő összefogásuk alapján sikerült ilyen áron is az ilyen beruházásokat végrehajtani.
Azt hiszem, hogy az oktatási kiadásoknál egyre tágul az a hasadék, amelyik a tényleges költségek és a normatívák nagyságrendje között feszül. Másrészt pedig az új létesítmények, új iskolák, tornatermek működtetése — amelyek az utóbbi időben épültek fel — igazából a következő évben és a következő években fog gondot jelenteni az önkormányzatoknál, ezeknek a problémái előbb-utóbb jelentkezni fognak, és azt gondolom, hogy nem mehetünk el e mellett becsukott szemmel, és erre oda kell figyelni.
Összefoglalva úgy látom, hogy az önkormányzatok költségvetése mindenképpen nehezebb feltételeket teremt, nehezebb feltételek között fog gazdálkodni a helyi önkormányzat testülete. Nehezíti ezt olyan feladat is, mint a közalkalmazotti törvény bértáblázatának bevezetése. Látjuk, hogy a tervek szerint megoszlik a teher a központi állam és a települési önkormányzat között, és arányosan fog központi támogatást kapni a saját lehetőségeihez képest a helyi önkormányzat a közalkalmazottak bérének kifizetéséhez. Úgy gondolom, ez feszültséget jelent, hiszen tudok olyan kistelepülést, ahol a jelenlegi bér beállása a 30%-át sem éri el a helyi közalkalmazottaknak, a pedagógusoknak. Másrészről egyfajta helyi társadalmi feszültség is keletkezik azáltal, hogy a munkanélküliség által sújtott településeken, ahol általában az aktív keresőknek is alacsony a bére, néhol kiugróan magas jövedelemhez jutnak a közalkalmazottak, és ott a helyi lakosság sem nézi ezt jó szemmel, ilyen tapasztalatok jelentkeznek már néhány településen.
Azonban törvényi kötelezettségünk ezt végrehajtani, és remélem, hogy olyan megoldás születik majd a parlamenti szavazás során, amelyik figyelembe veszi a kisebb települések költségvetési lehetőségeit is ennek a forrásnak az előteremtésénél.
Azt gondolom, összességében azért, ha a beruházások és a fejlesztési lehetőségek kisebb volumenűek is lesznek az 1994. évben, azok az alapfeladatok, azok a kommunális szolgáltatások, amelyeknek nyújtására kötelesek az önkormányzatok, továbbra is biztosíthatóak lesznek, és megfelelnek a helyi lakosság és a törvények által támasztott követelményeknek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
