SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: És úgy gondolom, hogy ez azért is abszolút méltánytalan és méltatlan, mert elnök úr véleményét — mint ez ismeretes, és már itt ebben a Házban többször elhangzott — és intézkedését két bizottság, az alkotmányügyi és az ügyrendi bizottság véleményére alapozta. Az egyik dolog, amit megjegyeznék, a Zacsek képviselő úr által használt "önkényes" jelző. Szabadjon megjegyeznem, hogy ez még akkor is indokolatlan és méltatlan jelző lenne, ha netán a két bizottság elfoglalt jogi álláspontja és arra alapítottan az elnök úr intézkedése netán nem lenne helyes. Tudniillik önkényes az, ha valaki a hatáskörén túllép. Márpedig az elnöknek a saját személyében egyedül is joga van, sőt kötelessége az ilyen fölmerülő kérdésekben dönteni. Ez a döntés lehet jó, vagy lehet rossz, de semmiképpen sem önkényes. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik: elnök úr nagyon helyesen utalt arra, hogy a jognak az a természete, hogy az élet összes felmerülő variációira nem tud egyenes, kifejezett, tételszerű választ adni. A jog jellegénél fogva normaként, elvont, absztrakt szabályként jelenik meg, az esetek pedig mindig konkrétak, konkrét feltétellel, konkrét jellemzővel. És nagyon sokszor előfordul az, hogy a norma nem ad, a leírt norma nyelvtani értelemben egy egyenes, egyértelmű és igennel, nemmel kifejezésre juttatható választ adott jogi problémára. Ez természetes tulajdonsága a jognak, emiatt létezik a jogértelmezés elnevezésű folyamat vagy tevékenység, amit a jogalkalmazónak nagyon sokszor igénybe kell vennie.
(9.20)
A jelen esetben is az fordult elő, hogy arra nincs a Házszabályban külön kifejezett rendelkezés, hogy mit kell tenni akkor, ha két olyan párt akar frakciót alakítani, amelyek országgyűlési választáson nem mérettek meg, és amúgy sem rendelkeznek külön-külön tíz fővel, hogy akkor milyen szabályt kell alkalmazni. Erre ilyen mondat, amelyik ilyen feltételekkel szerepel a Házszabályban, ilyen bevezetővel, és úgy indulna, hogy ebben az esetben mi a követendő teendő, ilyen szabály a Házszabályban nincs. A Házszabályban szűkszavú szabályok vannak a frakcióalapításról. Normaként tehát ezeket a szabályokat kellett értelmezni. Kellett értelmezni a Házszabály, az alkotmány és a többpártrendszer, parlamentáris demokrácia szabályai alapján.
Én úgy gondolom — mint arra utaltam —, bár elnök úrnak személyében is joga lett volna egyedül dönteni ebben a kérdésben, nagyon helyesen tette, hogy nem a saját gondolataira vagy a saját jogértelmezésére, egyedüli jogértelmezésére támaszkodott, hanem éppen azért, mert nem egy egyszerű kérdésről van szó, hanem olyanról, amely jogértelmezést igényel, kikérte a bizottságok véleményét. Úgy gondolom, helyesen tette, annak ellenére, hogy sem az alkotmányügyi, sem az ügyrendi bizottság nem szereti keresni és nem is keresi ezeket az arbiteri szerepeket, de szükségképpen el kell látnia, hogyha ilyen problémák fölmerülnek.
Szabadjon azt hangsúlyoznom, hogy mind a három esetben, amikor a frakció alapításával vagy átalakulásával kapcsolatban probléma merült fel a három és fél év alatt a Házban, mind a három esetben, amikor e kérdésekben az alkotmányügyi és az ügyrendi bizottság eljárt, nem napi politikai, hanem jogi választ, mégpedig hangsúlyozom, korrekt jogi választ adott a két bizottság. (Dr. Fodor István: Ez nem igaz! — Izsó Mihály: Nem mindenkinek ez a véleménye!) Annak ellenére tette ezt, hogy mindegyik esetben a pártok érdekeltsége a felmerült kérdés megválaszolását illetően eltérő lett volna. Mégis mind a három esetben az alkotmányügyi és az ügyrendi bizottság gyakorlatilag egyhangú választ adott, mint ezt a legutóbbi esetben is megtudtuk, az ügyrendi bizottság egyhangúlag alakította ki állásfoglalását, az alkotmányügyi bizottság pedig egy, az ügyben egyébként személyében érdekelt képviselő ellenszavazatával és egy képviselő tartózkodásával.
Mind a hét frakció és a nyolcadik elemet képező csoport, a függetlenek részvételével tehát egy teljes egyetértés volt megállapítható ezekben a jogkérdésekben, ami önmagában bizonyítja azt, hogy nem politikai volt a válasz, hanem jogi.
Szeretném ezt az alkalmat kihasználni — mert erre eddig nem fordítottam hangsúlyt, de ha ez a kérdés már így exponálódott, lényegesnek érzem —, hogy bizottságom valamennyi tagjának megköszönjem azt, hogy a magyar közjogi szempontoknak, alkotmányjogi érdekeiknek alapulvételével járt el, és nem hagyta az alkotmányjogilag alapvetően fontos, nagysúlyú kérdések elbírálását a napi politika csatározásainak az oltárán feláldozni.
Ami a jelen esetben a jelen két párt frakcióalapítása kapcsán vitaként felmerült, szabadjon erre is röviden utalnom. Hosszas vitát folytatott a két bizottság az együttes ülésén, számos érv hangzott el. Ezek az érvek részben egybecsengtek, részben eltérő logikájúak és eltérő irányúak voltak, egyben volt közös valamennyi felszólaló érvelése a bizottsági vitában, hogy ennek a két pártnak a frakcióalapítási feltételei nem állanak fenn. Nem akarom az időt túlzottan igénybe venni, de két nagyon lényeges érvemet szabad legyen kiemelni, ami itt elhangzott. Az egyik az, hogy a Magyar Piacpárt nem méretett meg országgyűlési választásokon, és több hozzászóló hangsúlyozta, hogy ezt akadálynak tekinti arra, hogy ennek a pártnak a frakcióalapítási jogát elismerhesse. (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes: És a MIÉP?) Hozzá kell tennem, hogy az én értékelésem szerint valószínűleg nem ez lehetett az ügydöntő, hiszen a két bizottság korábban a MIÉP tekintetében ezt nem tekintette akadálynak. Viszont annál erősebb súllyal esett latba az, hogy a felszólalók véleménye értelmében, ha két párt alakít közösen frakciót, akkor az annyit mindenképpen megkívántat, hogy legalább az egyik párt részéről a tíz fő legyen meg, mert enélkül tulajdonképpen a Házszabályok egyszerű kijátszásáról lehet szó. Tudniillik azért, és csak azért, hogy a Házszabályokban foglalt feltételeket megkerüljük, nem lehet frakciót alapítani. Jogszabályok, Házszabályok kijátszása érdekében frakcióalapítási jogot elismerni nem lehet.
Számos érv elhangzott, még az is, hogy a két párt semmiféle politikai azonosságot nem deklarált; ellenkezőleg. Ugyanakkor olyan vélemények is elhangzottak, hogy bizonyos politikai együttműködési azonosság kell a 16. § (1) bekezdés szerinti frakció, vagyis a politikai frakció alakításához, és e szempontból a vitában különbséget tettek a 16. § (1) bekezdése, illetőleg a 16. § (3) bekezdése szerinti frakció között.
Nem akarom részletezni, tisztelt Országgyűlés, a lényeg — még egyszer — az, hogy hosszas vitában, sokirányú érvek alapján gyakorlatilag valamennyi pártfrakció képviselője mind az alkotmányügyi bizottságban, mind az ügyrendi bizottságban úgy ítélte meg a kérdést, hogy itt az alkotmányjogi feltételei e két párt frakcióalapításának nem állanak fenn.
Azzal zárom a felszólalásomat, hogyha valaki nem ért egyet ezzel az állásponttal, ehhez joga van, azonban akkor szíveskedjék a támadásait nem az elnök, hanem a két bizottság irányában megfogalmazni. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
