BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma már nemcsak a szűk szakmai körökben, hanem a széles nyilvánosság előtt is ismert, hogy a magyar gazdaságon belül a fekete-, illetve a szürkegazdaság aránya milyen nagy. Jövedelmeket titkolnak el a jövedelemtulajdonosok, s ezek a jövedelmek elkerülik a társasági nyereségadót, a személyi jövedelemadót, vagy pedig már a jövedelem keletkezésekor a különböző forgalmi adókat.
Nehéz megbecsülni ennek az összegét, hiszen eltitkolt jövedelemről van szó, tehát értelemszerűen nincs igazán információnk róla. Szakértői becslések mégis körülbelül 250-500 milliárd forintra teszik ezt a jövedelmet. Csak példaként hadd mondjak két számot. 1992-ben a főfoglalkozású egyéni vállalkozók átlagosan évi 156000 forint után fizettek adót. Ugyanebben az évben az alkalmazottak 250000 forint után fizettek adót. Ez az adóstatisztikák tükrében azt jelenti, hogy 1992-ben a tisztes jólét vagy ne adj' isten, a meggazdagodás útja az alkalmazotti státus volt, nem pedig az, hogy valaki vállalkozásba kezdett.
Ennek ellenére szeretném leszögezni, hogy meggyőződésem szerint hibás az a nézet és hibás az a gondolkodásmód, amely a vállalkozók és az adócsalók közé egyenlőségjelet tesz. Ez nincs így, és azt hiszem, hogy ezt a tisztességes vállalkozók nevében is kikérhetem.
Ugyanakkor nem tagadható tehát, hogy vannak eltitkolt jövedelmek. Az adózás rendjéről szóló, az önök asztalán fekvő törvényjavaslat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ezeket a jövedelmeket minél inkább csökkentse és valamilyen úton-módon beterelje az adózási csatornákba.
Melyek voltak az alapelvek, amelyeket követtünk a kidolgozás folyamán?
Négy alapelvre támaszkodtunk. Ezek közül az első, hogy olyan indítványt tegyünk le a Ház asztalára, amely végrehajtható. Meggyőződésünk ugyanis, bár lehet, hogy adótechnikai szempontból nagyon szép és elegáns megoldások vannak, de hogyha azokat a valóságban nem lehet végrehajtani, akkor hasznuk a nullával egyenlő.
Koncentráltunk arra, és ez volt a második alapelv, hogy az adótervezet, az adózás rendjéről szóló tervezet a valós problémákra figyeljen, tehát ne 2 forint 20 fillért vagy olyan adóelkerülési lehetőségeket kergessünk, amik nem jellemzőek, vagy amelyeknek az eltitkolt jövedelme csekély mértékű.
A költségvetés helyzetét is figyelembe véve, a harmadik alapelv az volt, hogy az elképzeléseink igazodjanak a meglévő ellenőrzési kapacitáshoz.
(17.20)
Tehát ne kerüljön lényegesen többe, hiszen a költségvetést figyelembe véve több pénz ma nemigen fordítható az adóbehajtásra, -ellenőrzésre. Ez természetesen nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy hosszú távon is ez kell hogy legyen a helyzet.
Csupán tájékoztatásképpen hadd mondjam, hogy ma Magyarországon körülbelül 7600 fő foglalkozik az adózással kapcsolatos ügyekkel, és a nálunk jóval kisebb Hollandiában a megfelelő szerv, az ottani APEH létszáma a 15000 főt is meghaladja. Hosszú távon tehát mindenféleképpen szükséges, hogy az APEH létszámát, technikai felszereltségét javítsuk.
Végül pedig a negyedik alapelv, hogy a törvénytervezet, illetve a benyújtott javaslat nem kíván l'art pour l'art büntetni. Nem azért szabályoz, hogy büntethessen, hanem azért szabályoz, hogy a teljesítésre ösztönözze a vállalkozókat, az egyéneket.
A javaslatban nagyon sok apró módosítás szerepel és néhány lényeges változtatás az eddigi szabályozáshoz képest. Én az apróbb módosításokat most nem ismertetném, csak néhány mondatban a lényeges változtatásokra térek ki.
Az első, ami jelentős változás az eddigi rendszerhez képest, hogyha és amennyiben az Országgyűlés elfogadja a beterjesztett törvényjavaslatot, akkor a vállalkozónak a cégbírósági bejegyzés előtt meg kell szereznie az adóigazgatási számot. Ma ugyanis pontosan fordított a helyzet: bejelentkezik a Cégbíróságnál, illetve az egyéni vállalkozó az önkormányzatoknál, és egy hónap áll rendelkezésére az adóigazgatási szám beszerzésére. Ez alatt az egy hónap alatt nem jelenik meg az APEH előtt, és tulajdonképpen — ha szabad így mondanom — azt csinál, ami jólesik neki, és ha az esik jól neki, akkor egy hónap után fölszámolja magát mindenféle nyom nélkül. Tehát ezt az anomáliát javasoljuk megszüntetni.
Igen nagy gondot okoznak a gazdaságban az úgynevezett fantomcégek. Ezek bejelentkeznek szabályszerűen, minden alaki feltételnek eleget tesznek, és ettől a pillanattól kezdve tényleges gazdasági tevékenységet nem folytatnak, fiktív számlázásokat bonyolítanak le, és fiktív számlák után például áfa-visszatérítést kérnek az APEH-től.
Csak érdekesség kedvéért hadd mondjam el, hogy amikor a megyei APEH-igazgatókkal tartottunk egy értekezletet, elmondták, hogy van egy olyan lakótelepi másfél szobás panellakás, ahova 78 cég jelentkezett be. 78 cégnek volt a telephelye egy másfél szobás panellakás. Azt hiszem, nem szükséges fejtegetni, hogy milyen valós tevékenységet fejthettek ki ezek a cégek.
Felszámolásukra, illetve ezeknek a fiktív ügyleteknek a megakadályozására a törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy amennyiben az APEH nem találja ezeket a vállalatokat, minthogy ez a gyakorlat, hiába küldi ki a felszólítást, hogy adózzék a vállalat, visszajelzés nem érkezik, ebben az esetben az APEH értesíti a Cégbíróságot. A Cégbíróság azonnal zárolja a vállalat számláit, és hirdetményt tesz közzé. Ha 30 napon belül jelentkezik a vállalat képviselője, akkor természetesen a lovagiasság szabályai szerint el lehet számolni a hiányokkal, és akkor a cég dolgozhat tovább. Ha a 30 napos határidő eltelik eredmény nélkül, akkor a Cégbíróság törli az illető céget a jegyzékből, és ezzel megszűnik létezni.
Igen nagy vitát fog kiváltani, azt hiszem, itt a Parlamentben is a következő javaslatunk. Nagyon sok vállalkozás működik úgy, hogy eleve arra spekulál, hogy köztartozással villámgyorsan megszűnik, és a törzstőke erejéig garantálja a köztartozás visszafizetését. Nagyon sok ilyen vállalat volt az elmúlt időszakban és van ma is, egymilliós törzstőkével megalakul, lebonyolít egy 100, 200 vagy esetleg több száz milliós üzletet, ami után az egymilliónál jóval magasabb köztartozás marad, majd villámgyorsan csődbe megy, fölszámoltatja magát, és a több tíz, esetleg száz milliós köztartozással szemben ottmarad az az egymillió forint törzstőke, ennek az erejéig felel érte. És mialatt a felszámolási eljárás folyik, azalatt az adott vezetők már megalakították a második, a harmadik, a negyedik kft.-jüket, hogy ezt így sorban végig tudják pörgetni, és minden alkalommal tetemes kárt okoznak ezzel a nemzetgazdaságnak.
Javaslatunk szerint azokat a gazdasági vezetőket, akiknek a cégét köztartozással számolják fel, és az a köztartozás a vezetőnek felróható okokból keletkezik, három évre el kell tiltani attól, hogy bármilyen más cégnél gazdasági vezetői tisztséget töltsenek be.
Tisztában vagyok vele, hogy ez rendkívül kemény szabályozás. De azt hiszem, hogy a visszaélésnek ezt a csatornáját meg kell szüntetni. Amennyiben tisztességes vállalkozóról, csődmenedzserről van szó, értelemszerűen ez a szabályozás rá nem vonatkozik, hiszen akkor visszafelé sülne el a fegyver, és megakadályoznánk azt, hogy még megmenthető vállalatokhoz komoly szakértelemmel rendelkező vezetők menjenek el dolgozni.
Negyedik határozott intézkedés, amit javasol ez a törvényjavaslat bevezetni, a nyugta-, illetve a számlaadással kapcsolatos.
(17.30)
Ezen a téren, azt hiszem, mindenki előtt ismert, rendkívül nagyok a hiányosságok. Ma még eléggé elvétve lehet találni olyan boltot, üzletet, s nem sorolom tovább, vendéglőt stb., ahol minden fogyasztó, minden megrendelő számlát kap.
Ez mindennapos gyakorlat, azt hiszem, bárki, aki a mai magyar életben él és dolgozik, találkozik ezzel.
Elképzelésünk és javaslatunk szerint ennek a folyamatnak is gátat lehet vetni. Ragaszkodtunk itt is az alapelveinkhez, hogy ne feltétlenül és öncélúan büntessünk, hanem a teljesítés felé tereljük a vállalkozókat. Ezért az első két esetben, amennyiben a számlaadás, nyugtaadás elmarad, akkor az APEH csak pénzbüntetést ró ki. Ha két éven belül ez harmadszorra előfordul, akkor az adott üzletet, telephelyet három napra, ha negyedszer fordul elő, akkor öt napra, ha ötödször és ennél több alkalommal, akkor minden egyes alkalommal tíz napra az APEH bezárja.
Ez azt hiszem, valóban olyan kényszerítőeszköz, amelyik inkább a teljesítés felé ösztönöz, hiszen maga a pénzbírság — ez nagyon sokszor bebizonyosodott — kevés. Vannak olyan vállalkozók, olyan helyzetek, szituációk, amikor sokkal inkább megéri a pénzbírságot kifizetni, mint számlát, nyugtát adni, hiszen a következő egy-két óra vagy egy-két nap forgalmából bőségesen kitermelhető a büntetés összege.
Hogyha egy boltot, telephelyet az APEH bezár, és ez többször előfordul, akkor, azt hiszem, ez elég viszszarettentő erejű lesz mind a vállalkozó számára, mind pedig — meggyőződésem szerint — a fogyasztó számára is, hogy abban a boltban vásároljon, illetve abban a boltban számla nélkül árusítson.
Mindezeknek az intézkedéseknek a célja — amiből én most kiragadtam a négy nagy elemet — egyértelműen az, hogy a központi költségvetés bevételeit úgy tudjuk biztosítani, hogy ne kelljen az adót felemelni. Azt hiszem, az is egyértelmű, hogy a központi költségvetésnek szüksége van bevételekre, hiszen a szociális programokat, az oktatást és nem sorolom tovább, csak ezekből lehet fedezni.
Ezeknek az intézkedéseknek még van egy másik pozitív kihatásuk is. Bármilyen furcsa is, de ahogy mint államtitkár jártam az országot és beszélgettem vállalkozókkal, a vállalkozók zöme igen határozottan kérte, számonkérte rajtam, hogy mikor lesznek már kemény, határozott rendelkezések, törvények az adózással kapcsolatban?
Ugyanis a mostani rendszer, amiben nagyon sok kiskapu van, bármilyen furcsa és bármennyire is ellenünk van, azokat a vállalkozókat preferálja, akik megpróbálják a kiskapukat kijátszani, a kiskapukon átmenni. Ugyanis az a vállalkozó, aki nem fizet adót, az értelemszerűen a piacon előnybe kerül a tisztességes vállakozóval szemben, hiszen alacsonyabb árat tud alkalmazni az alacsonyabb költségei révén.
Hogyha mindenki számára egyértelmű és egységes feltételrendszereket teremtünk, akkor ennek eredményeképpen, azt hiszem, hogy egy újabb lépést tettünk a versenysemleges piacszabályozás felé is.
Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat egyike azon keveseknek, amiben semmiféle ideológiai vagy politikai csatározásnak nincs helye. Meggyőződésem az is, hogy a Parlamentben ülő képviselőknek — tartozzanak bármely párthoz vagy a függetlenekhez — alapvetően ugyanazok a céljaik és ugyanazok az elképzeléseik, mint az előterjesztőké. Éppen ezért nyugodtan merem állítani, hogy a Pénzügyminisztérium nyitottan áll a módosító indítványok előtt, semmiféle presztízselképzelés vagy presztízscsata nem fog minket vezérelni a módosító indítványok elbírálása során.
Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy közös együttműködéssel, együttgondolkodással javítsanak a beterjesztett törvényjavaslaton és amikor ez megtörtént, akkor fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)
