KÓSA ANDRÁS (kisgazda)
KÓSA ANDRÁS (kisgazda)
KÓSA ANDRÁS (Kisgazda) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Bármennyire is igaza van Palotás képviselőtársamnak, mindaddig, amíg nincs más törvény vagy nincs egységes törvényjavaslat, addig nem tud a Kormány mást tenni, éppen a változó körülmények miatt, mint hogy időről időre benyújtja azokat a módosításokat, amelyekkel mégis valahogy ez az egész rend működtethető. Kétségtelen, hogy olyan időket élünk, amikor változnak a gazdasági feltételek, a jogi környezet, és ezt figyelembe kell venni, módosításokat kell végrehajtani, valóban úgy, ahogy az előterjesztés elmondja, hogy azokat a jogsértéseket elkerüljük, valamint szigorítsuk az adózás fegyelmét.
Itt már szó volt róla, nem kívánok kitérni rá, hogy milyen könnyen és milyen módszeresen lehet ezeket a köztartozásokat elkerülni. Megjelennek a gazdasági élet színterein különböző szervezetek, vállalatok, és ellenőrizhetetlenek, természetesen éppen azért, hogy elkerüljék az adófizetési kötelezettséget.
Nemcsak olyasmiről van szó, mint amit mindketten említettek, hanem olyan cégek alapításáról is, amelyek ugye különböző kapcsolt vállalkozásokat hoznak létre, és különböző folyamatos pénzügyi és tőkeáthelyezéssel különböző tranzakciókat végeznek, és kihasználják azokat a jogszabályokat, amelyek ténylegesen fennállnak, hiszen tudjuk, hogy a jogalkotás egy meghatározott időre szól, bizonyos mértékig zárt, a változtatások pedig a gazdasági életben sokszor arra ösztönöznek egyes vállalkozókat, hogy ezeket a réseket, lehetőségeket a maguk javára kihasználják.
Jelentkezik az is, amiről itt az államtitkár úr is szólt, hogy sokan a köztartozással finanszírozzák működésüket, hiszen ez a legolcsóbb, nem kell kamatot fizetni, és ha rájönnek, akkor majd valahogy elrendezem a kérdést, vagy időben visszautalom. Itt természetesen ki kell térnem arra, hogy gátat kell vetni a jogosulatlan adó-visszaigényléseknek, hiszen jelenleg a jogosulatlan igénylők kockázata csupán abban rejlik, hogy végső soron nem jutnak a kiutalt összeghez.
Nagyon helyesen érez rá a javaslat arra, hogy számos esetben az adóalanyok előre bekalkulálják az üzlet — úgymond — költségeibe azokat a bírságokat, amelyeket a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség megsértéséért rónak ki rájuk. Itt meg kell említenem, hogy a rendeletben fontos volna pontosítani, hiszen a törvény arról szól, hogy amennyiben az adózó számla-, illetve egyéb okmánykiállítási kötelezettségét nem teljesíti, első alkalommal 100000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. A javaslat nem differenciál abban, hogy az illető egyéni vállalkozó vagy társaság; véleményünk szerint a gazdálkodás volumene miatt a tervezett bírság összege, mértéke egységesen nem értelmezhető.
(18.00)
Valóban szükségét érezzük annak, hogy meg kell gátolni a jövedelemszerző tevékenységet különböző szankciókkal, akár az üzlet vagy telephely átmeneti lezárásával. Azonban itt is sok kérdést tisztázatlanul hagy maga a javaslat. Tegyük fel, hogy van egy áruház jellegű szakosított üzlet, és ott valahol nem adnak nyugtát; az egész áruházat be kell zárni. Különböző részlegek vannak, valamelyik részleg törvénytelenül jár el, emiatt nyilvánvaló, az egész üzletet nem lehet bezárni.
Megítélésünk szerint választási lehetőséget kellene adni az adózónak, bizonyos kaució letételével. Ebben az esetben például a harmadik alkalom után 100000 vagy ennél nagyobb összegű kauciót köteles volna letenni, és ha a mulasztás bekövetkezik, akkor ezt a bírságra lehetne fordítani, és egyéb bevételként az államháztartás javára könyvelni. Ha pedig nem történik ilyen, akkor az összeget visszakaphatná, legfeljebb a kamata lehetne a kezelési költség.
Számos manipulációs lehetőséget jelent az adóalanyok számára a pontatlan vagy valótlan adat bejelentése. Ezáltal nem egyszer nyomon követhetetlenné vagy fellelhetetlenné próbálnak lenni — itt az előbb ezt részletesen kivitatták az államtitkár úr és a felszólaló. Természetesen mindenképpen fel kell lépni, és meg kell akadályozni, hogy ilyen cégek, jelentős adótartozást hagyva maguk után felszámolják magukat, vagy csődöt jelentsenek.
Az eddigiek alapján is egyértelmű, hogy a változó körülményekhez igazodva számos tennivaló van az adózás rendjét illetően. Kétségtelen, és el kell ismerni, mindenkit irritál az a mód, ahogy ebben a kérdésben nagyon sokan eljárnak. Az adózási morált kell megerősíteni, ezt többször elmondtuk különböző időkben már, amikor az adózás rendjével kapcsolatos törvényjavaslat vitája volt. Most sem tehetünk mást. Ne kérdőjeleződjön meg az adóalanyban az, hogy eltérjen a valóságnak megfelelő tények bevallásától. Helyeseljük a valótlan adatbejelentés, illetve -változásbejelentés elmulasztásának cégmegszűnési okként való szankcionálását.
Ugyancsak egyetértünk azokkal a módosításokkal, amelyek a felelős üzleti vezetés megteremtését kívánják szolgálni, vagyis hogy a kötelezettségek elmulasztása miatt megszüntetett és köztartozással megszűnő cégek vezetői meghatározott ideig ne tölthessenek be új társaságban vezető tisztséget.
Elfogadjuk azt az érvelést is, ami itt elhangzott Palotás képviselő úr részéről. Azonban a pénzügyi kormányzat, az adóhatóság nyilvánvalóan a maga gondjaival küszködik elsősorban, és azoknak az érvényre juttatását kívánja biztosítani.
Örvendetesnek találjuk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat — az elmúlt időszak tapasztalatait áttekintve és a tanulságokat leszűrve — működőképes és nem túlrendszabályozott adóellenőrzési és -behajtási szisztéma kialakítására törekszik. Nemcsak az utólagos vizsgálatokra és bírságokra helyezi a fő hangsúlyt, hanem a nem kívánatos mozgásterek leszűkítésével és a szabályok egyértelműsítésével igyekszik az adózási fegyelem betartására szorítani az adózókat.
A mulasztási bírságok szankcionálásának szigorításával elvileg egyet lehet érteni, de a magas mulasztási bírság az adózó ellehetetlenüléséhez vezetne, és ezt nem pótolja az a törvényi rendelkezés, hogy amenynyiben az adózó kötelezettségének nem tesz eleget, a bírság korlátlanul enyhíthető.
A törvény bevezeti a hatósági adómegállapítás lehetőségét a bevallás azonnali ellenőrzése alapján. Ez a rendelkezés egy hiányt pótol a törvényben, ugyanakkor azonban sérti az adórendszer alapját képező szakértői és versenysemlegességet. Diszkriminatív abból a szempontból, hogy a bevallás ellenőrzése során feltárt rendellenességet nagyobb rendellenességnek tekinti, mintha erre a normál ellenőrzés során jönnének rá, hiszen a becslés törvényi tényállása ugyanaz a bevallás azonnali ellenőrzésénél, mint egyéb ellenőrzésnél. Ha a bevallás azonnali ellenőrzésénél nem kell szakértőt igénybe venni, akkor miért kell a másik fajta, normál ellenőrzés során?
Módosítani kellene a 62. § (5) bekezdését a következők szerint: ha az adóalap megállapítására a megfelelő bekezdés szerint nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok nincsenek, bizonylatok nem állnak rendelkezésre, az adóalapot az azonos időszakban hasonló tevékenységet hasonló körülmények között folytató adózók adatainak felhasználásával lehetne megállapítani. Ezzel megszűnik a törvénytervezet kétarcúsága, ami egy normál kontroll esetében napvilágra is kerül.
A beterjesztett törvényjavaslat összességében megalapozott, átgondolt, a változó idő követelményeihez igazodó. A törvénymódosítást — megfelelő módosító javaslatok beterjesztésével — elfogadásra javasoljuk. Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps.)
