PALOTÁS JÁNOS (független)
PALOTÁS JÁNOS (független)
PALOTÁS JÁNOS (független) Köszönöm szépen. Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden szóljak a gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat kapcsán. Meg kell mondanom, hogy a mai hozzászólásomra készülve nagyon sokáig vívódtam, hogy az igen terjedelmes törvényjavaslatban fellelhető ellentmondásokra és hibákra milyen mélységig hívjam fel a figyelmet.
Gondba kerültem, mert ha a törvényjavaslatban lévő gondolatokat kezdem el elemezni, akkor talán megtévesztő a tisztelt Ház számára az eredeti szándékom — ezért nagyon nehéz. Ha ezt viszont nem teszem meg, akkor az alapvető gondolat figyelmen kívül hagyásával számos olyan terület bennmarad a törvényjavaslatban, amely szakmailag nem kellően kidolgozott. Mégis ennek az utóbbinak a kockázatát kell vállalnom.
Ez a törvényjavaslat ugyanis számos pontjában keveri a kamarai funkciót és az érdekvédelmi funkciót, számos pontjában ellentétes a szabályozása, mégsem tehetem meg a részleteiben való vitát, hiszen ebben az esetben egy válaszadás lehetőséget mutatna arra, hogy ha kiküszöböljük a törvény ellentmondásait, akkor ez a törvény támogatható. Márpedig ez a törvény nem támogatható, s azt gondolom, hogy súlyos hibát követ el a tisztelt Ház, amennyiben bármilyen formában vagy javított formájában is elfogadja a gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslatot.
Tudni illene vagy talán tudni kell, hogy a világon többféle érdekvédelmi rendszer működik. Valóban van olyan ország, ahol — legalábbis már jobban átgondolva — az előttünk lévő törvényjavaslattal azonos módon létezik úgynevezett közjogi kamarai rendszer.
Azonban ismerni kellene és ismerni illik, hogy azokban az országokban, ahol kötelező tagsággal közjogi kamara működik, ez egy évszázados vagy évtizedes hagyomány végeredménye. Tehát az elmúlt 20 évben, a modernizációs Európa szakaszában sehol nem fordult elő, hogy egy országban az érdekvédelem kialakításakor kötelező tagsággal közjogi kamarát hozzanak létre.
Van tehát még néhány ország, ahol ez a rendszer működik. Azokban az országokban jelen van az a törekvés, hogy fel kellene számolni, de éppen a közjogi kamara rendszeréből adódóan meglehetősen széles körű jogosítványokkal bír, ezért nagyon nehéz az ilyen kamara felszámolása irányába lépéseket tenni. Pedig az évtizedek és az évszázadok bebizonyították, hogy a mai piacgazdaság működési modelljével, a mai európai érdekvédelmi rendszerrel már nincs összhangban, ellentétes.
Talán kevesen tudják, de az osztrák gazdaság Európai Közösséghez való csatlakozásának az egyik legnagyobb akadálya az Ausztriában kialakult érdekvédelmi struktúra szilárd, megbonthatatlan jellege, amelynek kapcsán egyébként Magyarország és Ausztria gazdaságában is vannak problémák — nagyon nehezen kezelhetőek —, és ami miatt az osztrák gazdasági jogrendszert alig lehet, vagy lehet, hogy nem lehet harmonizálni az Európai Közösség jogrendszerével, emiatt igen hosszú ideje húzódik Ausztria Európai Közösséghez való csatlakozásának az előkészítése.
(15.50)
Nem hiszem, hogy ebben az országban, ahol mind a hat parlamenti párt szerint, de talán ebben konszenzus van a Parlamenten kívüli politikai erők esetében is, egyértelmű cél az Európai Közösséghez való csatlakozás, szabad olyan jogszabályt hoznunk, amely ezzel ellentétes, sőt nagyon komoly gátat jelent az Európai Közösséghez való csatlakozás időszakában.
Meg kellene tehát egyértelműen várnunk, ha már nem megfelelően kialakult érdekvédelmi struktúránk van, az Európai Közösség ez irányú konszenzusát, tehát azt a törvénykezési harmonizációs rendszert, amelynek munkálatai az Európai Közösségben folynak, s amely majd javaslatot fog tenni az Európai Közösség országaiban egy egységesítés irányába ható érdekvédelmi rendszer kialakulásában. Ez az irány azonban már ma is sejthetően vagy ma is tudhatóan nem a közjogi kamarai rendszer iránya, attól függetlenül, hogy az Európai Közösségben meghatározó szerepet betöltő országok közül több rendelkezik ilyennel. De minden országban törekvés ennek a felszámolása, hiszen az egységes piacgazdaságban egy újabb hatalmi ág közbeiktatása az érdekvédelembe, a társadalmi kommunikációba nem illeszkedik. Ezért szintén a múltba tekintést lelhetjük fel a törvényjavaslat kapcsán az előretekintés helyett.
Én elhiszem, sőt a miniszteri előterjesztésben szerepelt is, hogy a magyar történelmi hagyományokhoz közelebb áll egy közjogi kamarai rendszer kialakulása. Csak azt nem értettem, amikor a miniszter úrnak a szavai elhangzottak, hogy amikor a Parlamentbe jöttem, miért nyugati gépkocsival érkezett a miniszter úr a tisztelt Parlamentbe, a magyar történelmi hagyományokhoz ugyanis a ló jobban illeszkedik. (Zaj.) Tehát nyugodtan jöhetett volna azzal, ha mi minden esetben vissza akarunk tekinteni.
Most a magyar gazdaság és társadalom jövőjéről van szó. Ezért ennek megfelelően kellene egy egységes érdekvédelmi törvényt megalkotni. Ha nem vitatnám a közjogi kamara létjogosultságát a magyar érdekvédelemben, akkor is vitatnám, hogy szabad-e előterjeszteni egy olyan törvényjavaslatot, amely az érdekvédelmi rendszer egy pontja, az egységes érdekvédelmi törvény megalkotása nélkül.
Ezért külön súlyos hibaként említem a törvénytervezet kapcsán, hogy az egységes érdekvédelmi törvényről még csak távlatokban, még csak tervezet szintjén sem beszélhetünk, de valamely, általam nem igazán ismert akarat kapcsán abból egy közjogi gazdasági kamarákról szóló törvénytervezet a tisztelt Ház elé került. Ezért meggyőződésem, hogy amíg az európai jogszabályok megfelelő harmonizációs elemei nem ismertek, amíg nem tudja a tisztelt Ház az egységes érdekvédelmi törvény egészét megtárgyalni, addig nem szabad kamarai törvény vitáját sem folytatni ebben a Házban.
Az már egy másik gond — én azt gondolom, nemcsak ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán mondhatom el —, hogy európai parlamentekben nem szokás olyan törvényjavaslatokat beterjeszteni, amelyek kizárólag kodifikációs fogalmakat tartalmaznak, de hiányzik mögülük a hatástanulmány. Hiányzik mögüle, hogy mi következik abból, ha a tisztelt Ház ezt a törvényjavaslatot elfogadja. Ha hiányzik annak a kimutatása, hogy menynyibe kerül ennek a törvényjavaslatnak a megvalósítása a magyar társadalomban. Mennyi az ára? Rendelkezünk-e anyagi forrásokkal egy ilyen közjogi kamarai rendszer felállításához? Kölcsönt vehet föl a közjogi kamara, ami alulról szerveződik, amit majd vissza kell fizetni. Mennyi lesz ez a kölcsön, és mikor kell visszafizetni, és miből fizetik vissza a kialakuló kamarák? Hogy kötelező tagdíjat kell majd befizetni, amely adószerűen lesz behajtva. Mekkora ennek a költségvetési vagy központosítási vonzata, hogyan hatnak a magyar kis-, közép- és nagyvállalkozásokra a közjogi kamarák számára adószerűen befizetett befizetések? Ingatlanokhoz juttatja a közjogi kamarát a törvénytervezet. Milyen ingatlanokhoz, kié azoknak az ingatlanoknak a tulajdona, mekkora értéket képvisel ezeknek az ingatlanoknak a kamarákhoz való átadása?
Mind olyan bemutatandó, egyébként bemutatható, tehát hogyha előkészítették volna a törvénytervezetet annak európai szokásjoga szerint, abban az esetben ez természetesen mellékletét kellene hogy képezze a törvényjavaslatnak. Ilyen hatástanulmányok nélkül azonban azt gondolom, más törvények sem, de a gazdasági kamarákról szóló törvény sem fogadható el.
Nem kevés érintettje van ennek a törvénytervezetnek, csak valamennyien vagyunk érintettjei. Úgy gondolom, nem tízeket, nem húszakat érint ez a törvényjavaslat, hanem valamennyi, a magyar gazdaságban részt vevő szereplőt érint ez a törvényjavaslat. Megéri — meggyőződésem szerint megéri — ennek az újragondolása, és azt hiszem, a tisztelt Ház igazából nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen javaslatot elfogadjon, egy ilyen javaslat mellé ez a Parlament önmagában a nevét adja.
Nem is időszerű a törvényjavaslat tárgyalása. A gazdaság érdekvédelmi rendszerének kialakulása egy átalakulás folyamatában van, éppúgy, mint a magyar gazdaság. Ezen belül elsősorban a tulajdonosi struktúrája alakul át, az új tulajdonosi összetétele. Az érdekvédelemben pedig pont ennek az új tulajdonosi rendszernek kell megjelennie.
Az újonnan kialakult tulajdonosi szerkezet nyilván megválasztja a saját érdekvédelmi szereplőit, megmutatja, hogy mely iránynak ad a távlatokban is támogatottságot, és az így kialakult tulajdonosi és érdekvédelmi rendszer az, amely képes most már megfelelő törvénykezési keretekben a maga érdekvédelmi törvényét kialakítani. Az átalakulás folyamatában ráerőszakolni a magyar gazdaságra, a magyar érdekvédelem alakuló folyamatára egy végleges, nem módosítható, rendkívüli költségekbe kerülő rendszert, azt hiszem, hogy szintén a hibák — mindenképpen a hibák — közé tartozik.
Éppen ezért összességében és egészében szeretném azt a javaslatot tenni a tisztelt Háznak, hogy ne a részleteit vitassa, ne a részleteiben keresse az ellentmondásokat — rendesen tele van egyébként is vele —, hanem az egészről mondja ki, hogy ilyen rendszer nem időszerű, illetve nem vezethető be ma Magyarországon, mert nagyon súlyos és nehezen visszafordítható károkat okoz. Nem visszafordíthatatlanokat, mert meggyőződésem szerint a következő kormányzat és a következő parlament biztos, hogy a piacgazdaságtól idegennek fogja tekinteni ezt a törvénytervezetet. Ezért nagy valószínűséggel az elsők között lesz, amit megsemmisít abban az esetben, ha elfogadtuk. Én mégis azt gondolom, hogy ma felesleges elfogadni, a jövő parlamentjének meg nem kellene ilyen típusú munkát adni.
Az utóbbi hetekben felerősödött — értelemszerűen — a hazai érdekvédelmi szervezetek napirendjén, elnökségi ülésein, választmányain, küldöttközgyűlésein a Parlament előtt lévő, gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat vitája.
Való igaz, hogy a több tucat érdekvédelmi szervezetből tán kettő vagy három elvben, ha nem is egészében, támogatja a tisztelt Ház előtt lévő javaslatot. Ők tudják, hogy miért. A gazdasági érdekvédelmi szervezetek döntő többsége azonban vitatja a létjogosultságát, sőt nem támogatja.
A napokban került sor szinte valamennyi, Magyarországon működő nemzetközi kamarának az öszszejövetelére, ahol a külföldi tőkebefektetések Magyarországon lévő vállalatainak a vezető menedzserei nyilvánvalóan érdekeltek abban, hogy a magyarországi befektetések milyen szabályozási környezetben működnek. Döntő többségük úgy véli, sőt azt mondhatnám, egyértelmű véleményük az, hogy aggályos a Parlament előtt lévő törvényjavaslat, és a jövőbeni tőkebefektetések tekintetében egy magasabb szintű megfontolást igényel tőlük a magyarországi befektetés, ha Magyarország 1994-ben nem 2000-et, a XX. század fordulóját, hanem az 1900-as éveket vette irányzékul. Ennyit szerettem volna elmondani, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek padsoraiban.)
