KAPITÁNY FERENC (kisgazda)
KAPITÁNY FERENC (kisgazda)
KAPITÁNY FERENC (Kisgazda) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak!
Az előterjesztett törvényjavaslatból, valamint a társasági adóról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatból egyértelműen kitűnik, hogy a változtatásokat a következő alapelvek vezérlik:
1. A tulajdonosok nyereségérdekeltségének ösztönzésére az adóztatás érvényesítsen minimális jövedelmezőségi és ennek megfelelő adókövetelményt a vállalkozásokkal szemben.
2. A költségelszámolás szigorításával és a kedvezményezettek körének szűkítésével növelni az adóalapot.
3. A társasági és a személyes jövedelmek adóztatását egységessé tenni.
4. A gazdaság élénkítését ösztönözni az adózó jövedelmek átlagos terhelésének csökkentésével; valamint a személyi és a társasági vállalkozásból befolyt jövedelmek adóztatásának integrációját folytatni.
E célok elérése érdekében a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításának tervezete gyakorlatilag hat nagyon fontos területet érint. E módosítások az eredeti törvény öszszetettsége, a különböző paragrafusok alatt szereplő megfogalmazások miatt nagyon sok helyen kerülnek módosításra, de a lényegi változás a következő pontokban sűríthető össze.
Először — az adótáblával kapcsolatos javaslatok. A személyi jövedelemadó volumenének, az ebből származó adóbevételek nagyságának meghatározása elsősorban a kialakítandó adótáblától függ. Megállapítható, hogy a törvénytervezet adótáblája a következő alapelveket tekinti irányadónak:
1. Az alacsony jövedelműeknél az adóteher mérséklődjön, az 1 millió forint feletti jövedelmeknél viszont ezt az adókiesést az adótábla változtatása, sávok, adókulcsok elmozdulása ellenkező irányba mozdítja el.
2. A változtatás úgy valósuljon meg, hogy a nyugdíj- és egészségbiztosítás címén befizetett összeg után ne kelljen adózni, az adóalapból levonható legyen. Ugyanakkor az alkalmazotti kedvezmény megszüntetésére tesz javaslatot.
3. A felső kulcs 44%-ra módosuljon. A 44% megegyezik az osztalék jellegű jövedelem adóterhével, ami egyenlő a javasolt 36% társasági adó és az adózott év utáni 10% forrásadó együttes összegével.
Az alkalmazotti kedvezmény megszüntetése és ugyanakkor a nyugdíj- és egészségbiztosítás adómentessé tétele kedvez a kis- és közepes vállalkozások tulajdonosainak, mivel ők eddig ebben a kedvezményben nem részesültek. Örömmel üdvözöljük ezt a változást.
Az alacsony jövedelmek adóterhei mérséklésének következményeként a javaslat az 1 millió forint feletti éves jövedelmek adójának növelésével számol úgy, hogy a legmagasabb adósávban az adókulcsot 40%-ról 44%-ra növeli. A felső adókulcs 44%-ra való módosítása egyértelműen megegyezik a társasági adó által meghatározott osztalék jellegű jövedelmek adóterhével, ami lehetővé teszi a magánvállalkozók számára a választást, miszerint a társasági vagy a személyi jövedelemadó hatálya alá kívánnak tartozni. Megemlítendő ugyanakkor, hogy az íly módon egységessé tett adózási szint a hasonló adottságú és fejlettségű országokénál — például Lengyelország, Csehország, Portugália — magasabbá válik, ami mind a hazai, mind a külföldi befektetők részére — a tervezett kedvezmények megadása mellett is — elriasztó lehet, amit az illetékesek figyelmébe ajánlunk.
Másodszor: foglalkozik a természetbeni juttatások adóztatásával. A természetbeni juttatások adóztatásának alapvető változtatása az, hogy a juttatás után az azt nyújtó kifizetőnek kell a magánszemély helyett a felső kulcs szerinti 44%-os adót megfizetnie. A természetbeni juttatás költsége és az utána fizetendő közteher — ide értve a megfizetett személyi jövedelemadót is — viszont a társasági adóban költségként elszámolható lenne. További változtatás még, hogy erősen korlátozza a törvényjavaslat a természetbeni juttatások körét.
Új elemként megjelenik az úgynevezett kamatkedvezmény utáni adókötelezettség. Lényege: ha egy kifizető a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamatra ad kölcsönt, egyszóval így támogatja az adósát, akkor a kikötött kamat és a jegybanki alapkamat különbözete jövedelemnek számít, amely adóköteles. Ezekkel a módosításokkal az eddigi adózatlan természetbeni juttatások megadóztatása a cél, mégpedig a lehető legmagasabb, 44%-os adókulccsal, mely az előzetes kalkulációk alapján 5 és fél milliárd adóbevételi többletet eredményezhet. Ez az összeg ugyanakkor az adózók költségeit növeli, aminek makrogazdasági hatása lehet a lakossági fogyasztás visszaesése.
Tisztelt képviselőtársak! A következő, a harmadik jelentős területe a tervezetnek a kamatadó kérdése. A hatályos törvény rendelkezése alapján ezidáig csak a belföldi megtakarítások után kellett forrásadót fizetni. A forint teljes konvertibilitásának belátható időn belüli létrejötte ugyanakkor indokolttá teszi annak a folyamatnak az elindítását, melynek a devizabetétek, valamint a forintbetétek adóterheinek egységesítése a célja. Ennek első állomása a devizabetétek kamatainak bevonása a kamatadó hatáskörébe 10%-os forrásadóval, valamint a belföldi kamatadó mérséklése 18%-ra. Az egységesítési cél mindenképpen pozitív, létrehozása elkerülhetetlen, előnyös és előnytelen hatása is lehet.
(19.20)
Előny származhat az adóbevételek növekedését illetően — ez tény. Ugyanakkor több neves banki szakember véleménye az, hogy a hazai bankok számláin megjelenő lakossági megtakarítás egy jelentős része külföldi pénzeszköz, amely forintban vagy devizában került befizetésre. Amennyiben a devizabetétek kamatadója a fentebb említett külföldi, valamint a belföldi befizetők számára előnytelenül alakulna, úgy ez a meglehetősen mobil pénz vélhetően kiáramolna az országból. Így tehát előnytelen hatás lehet, hogy a hazai és a külföldi megtakarítók a továbbiakban kivonják devizájukat a hazai pénzintézetekből, ezzel mintegy csökkentve a lakossági megtakarítások összességét.
A negyedik — és egyben a legrészletesebben szabályozott — kérdés a költségek elszámolhatósága. A költségelszámolások területén az alábbi szigorításokat tartalmazza a törvényjavaslat, melyet az adózók — hogy finoman fejezzem ki magam — adókikerülési technikájának fejlődése tett indokolttá.
Az amortizáció területén is újat szül: az amortizációs szabályokat a javaslat alapján csak az egyéni vállakozók és a tételes költségelszámolást végző mezőgazdasági kistermelők vehetik igénybe. Az előterjesztést készítők úgy ítélték meg, hogy más formában az értékcsökkenési leírás korrekt alkalmazásához szükséges feltételek nincsenek meg, illetőleg visszaélésre nyújtanak lehetőséget. A törvény ilyetén elfogadása esetén viszont az egyéni vállalkozói formát preferálja a javaslat.
A személygépkocsi költségelszámolásában is újat hoz. Először: az előzőekben említett értékcsökkenési leírás alkalmazását figyelembe véve, csak az egyéni vállalkozó amortizálhatja az üzleti célra használt személygépkocsiját. Másodszor: az elszámolható költségnorma az 1993-ban engedélyezett 8 forint/km-ről 3 forint/km-re csökken, illetve ennyi számolható el igazolás nélkül. Ez csak a magántaxisokra nem vonatkozik, akik továbbra is elszámolhatják a 8 forint/km-t. Amennyiben a bizonylatok alapján több költség merül fel, úgy az is elszámolható. Ez jelentős szigorítása a költségeknek, melynek eredménye a növekvő adóbevétel lehet. Ugyanakkor az említett 3 forint/km-es normaköltség — mely gyakorlatilag nem jelent fedezetet az adózók költségeire — arra ösztönzi őket, hogy a tételes költségelszámolást válasszák, mert így közel 8 forint/km költséget tudnak elszámolni, ezzel növelve mind a saját, mind az adóhivatal adminisztrációját és az ezzel összefüggő költségeket. A költségvetés bevétele akkor növekedhetne, ha az elfogadott forint/km érték valahol a tervezett 3, illetve az eddigi 8 között kerülne megállapításra.
A magáncélra átadott társasági tulajdonú személygépkocsik utáni adó is változik. Először: szigorítás az, hogy a magáncélú használatba átadott személygépkocsi után évi 20000 km futásteljesítmény szerinti üzemanyagköltség összegével növekszik az igénybevevő adóalapja, ha a kifizető viseli az üzemanyagköltséget is. Másodszor: enyhítés, hogy a személygépkocsi adóköteles jövedelemként való megállapítása során nem az autó úgynevezett új beszerzési értékét, hanem az átlagos piaci forgalmi értékét kell alapul venni. A törvényjavaslat ugyanakkor nem határozza meg, mit ért átlagos piaci forgalmi értéken.
A társasági adó ide vonatkozó szabályaival összhangban, a személyi jövedelemadó keretei között is korlátozásra kerülhet sor az alapítványok és közérdekű kötelezettségvállalások költségeinek elszámolásával kapcsolatban. A javaslat lényege az, hogy az előző évi adófizetési kötelezettség 5%-áig vonhatóak le az összjövedelemből az ez irányú befizetések. A tervezet szándéka egyértelmű, vagyis az ez idáig alapítványi keretek közé átmentett jövedelmek adózás alá vonása. Ténylegesen el is érhető ez a cél, de számolnunk kell azzal is, hogy a ténylegesen karitatív tevékenységet folytató alapítványok finanszírozhatóságát tesszük kérdésessé. Ezzel olyan egészségügyi, oktatási és művészeti területek maradhatnak forrás nélkül, melyek működése elengedhetetlen. Fennmaradásukat csak állami forrásból lehet biztosítani, amivel viszont a költségvetés kiadási oldalát növeljük.
Mindezek a költségelszámolást érintő változások eredendően az adóbevételek növelését célozzák. A központi költségvetés helyzete mindenképpen indokolttá teszi ezen intézkedéseket, de más oldalról a kormányzat azon célja, miszerint a gazdaság élénkítését tekinti feladatnak, ezekkel az intézkedésekkel csorbát szenved — nem ezt a célt szolgálja.
Talán ennek ellentételezéseképpen a következő gazdaságélénkítő javaslatokkal találkozunk a törvénytervezetben: elsőként említeném meg a lakásberuházás kedvezményét, amely új lakás vásárlására vagy építésére felvett hitel esetén igényelhető 1994-től. Lényege, hogy a felvett hitel törlesztésére fordított összeg — évi 50000 forintig — az éves összjövedelemből levonható. Ezzel javítható mind a lakosság lakáshoz jutása, mind az építési vállalkozásokon keresztül a gazdaság fejlődése. Látnunk kell azonban, hogy ezen tervezet elfogadásakor a költségvetés terhei 1994-re csak kismértékben jelentkeznek, hatása későbbi években válik teljessé.
Szintén a lakásvásárlás megkönnyítését célozza az a javaslat, amely a lakás célú, vissza nem térítendő munkáltatói támogatás adómentességét tartalmazza, ezzel a tényleges lakásvásárlást ösztönzi.
A következő, a lakosság szempontjából kedvező javaslat: a felsőoktatási intézményekben tanulók tandíjának összjövedelem-csökkentő volta. Ezt a felsőoktatási törvényben deklarált tandíj létrejötte, a hallgatók számára magas oktatási költségek — könyv, jegyzet, véges számú kollégiumi férőhelyek — indokolják.
Ugyancsak az oktatással, de immár a szakmunkástanulók képzésével kapcsolatos a következő kedvezmény, amely az e tanulók utáni összjövedelem-csökkentés összegét havi 1000 forint/fő helyett 1500 forint/főre emeli. Ez utóbbi két, oktatással kapcsolatos kedvezmény hatása nem feltétlenül azonnali, de mint ahogyan a nemzetközi példák is mutatják, a gazdaság fejlődésének alapvető és elengedhetetlen tényezője az oktatás.
(19.30)
Tisztelt képviselőtársaim! Az 5. pontban maradtak azon egyéb változtatások, amelyek ez idáig nem kerültek megemlítésre, és nem a társasági adó módosításával kapcsolatosak. A mezőgazdasági kistermelők eddigi 750000 forintos adómentes határát 850000 forintra emeli a törvényjavaslat, csökkentve ezzel az inflációs hatást, valamint ösztönözve a mezőgazdasági kistermelőket. Az ingyenes szövetkezeti üzletrészről is rendelkezik a törvényjavaslat, ellenérték fejében szerzett értékpapírnak minősítve azt. Mindkét javaslat egyértelműen a gazdaság élénkítését igyekszik támogatni, hatásuk vélhetően megegyezik az eredeti szándékkal.
Az előterjesztés 20%-ról 30%-ra növeli az adóköteles nyeremények utáni forrásadó mértékét, mely elsősorban a szerencsejátékokra — totó, lottó stb. — van hatállyal, ezzel jelentős mértékben, mintegy 3 milliárd forinttal növelve az adóbevételeket. Kérdés, hogy a növekvő adóterhek hatására csökkenő nyereményalap elég vonzó lesz-e a lakosság számára.
Az utolsó, 6. pontban a társasági adóval összefüggő módosítások kerülnek megemlítésre. A társasági és a személyi jövedelemadó integrálása egyértelmű célként szerepel mind a társasági, mind a személyi jövedelemadó módosító javaslatában, a vállalkozóra bízva azt, hogy melyik adótörvény hatálya alá kívánja vonni magát. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, a következő módosításokat kellett tenni a személyijövedelemadó-törvényben is:
Először: a társasági adóban említett 5%-os korlát, mely az alapítványi és közérdekű kötelezettségvállalási célra történő adómentes befizetéseket maximalizálja, a magánszemélyek körére is kiterjesztésre kerül.
Másodszor: az alternatívaként választható adónemek hatásaként a személyi jövedelemadó szerint adózó egyéni vállalkozóra is kiterjedne a társasági adótörvény javaslatában szereplő minimumadó.
Harmadszor: szintén a társasági adóban szereplő, a munkanélkülieket foglalkoztatóknak nyújtandó kedvezmény a megadott feltételek mellett a személyi jövedelemadóban adózó egyéni vállalkozót is megilletné!
Mindez lehetővé tenné a két adónem integrálásának folyamatát, melynek eredményeképpen egy egységesebb adórendszer alakulhatna ki. Ennek távolabbi célja az adózás és az adóztatás egyszerűbbé, hatásosabbá tétele. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy ez az egységesített adószint meglehetősen magasan tartott, mely a gazdaság élénkítése szempontjából nem ideális, hátrányos.
Nem ünneprontásból teszem, de itt kell megemlítenem a szociális érzékenységünket legjobban érintő kifogásunkat. Semmiképpen sem tudunk egyetérteni azzal, hogy a döntően az adóbevételekből is finanszírozott szociális ellátások egy részét jövedelemadóként vonja vissza az állam. Példával illusztrálom. Ha szociális jelleggel bíróan 1000 forintot ad az állam vagy az önkormányzat egy rászorulónak, akkor abból ne vegyen vissza 50 forintot jövedelemadó címén. A segélyezett és általában a közvélemény az 50 forintról beszél fájdalmasan, és eltörpül mellette a 950 forint. Akkor kapjon a rászoruló a költségvetés teherbírásának megfelelően csak 950 forintot, amit bizonyára nagy tisztelettel fogad, és nem irritálja az általánosítás, amikor azt mondhatja, hogy minek adták, ha már el is veszik.
Ennek előkészítését és lebonyolítását oldja meg a folyósító kormányhivatal vagy önkormányzat. Ne a szociális és nevelési segélyben, a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában, a vakok személyi járulékában, a rokkantsági járulékban, hadi- és nemzeti gondozásban vagy temetkezési és egyéb segélyben részesülők legyenek megkeserítve kényszerű adóztatásuk miatt. Ennek rendezésére dr. Kovács László MDF-es képviselőtársammal módosító javaslatot nyújtottunk be, amire a részletes vitában kívánunk visszatérni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
