ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két emlékérem alapításáról nyújtottunk be törvényjavaslatot. Arról van szó, hogy két emlékérem, és a már korábban alapított '56-os emlékérem és az új, a '45-ös hadsereg tagjai részére alapított emlékérem együttesen azt hivatott igazolni, hogyha Magyarországot bármilyen megszállás érte, akkor a magyar nemzet fiai és leányai igen nagy számban vettek részt az idegen megszállók elleni küzdelemben.
Sokszor elhangzott — saját népünk oldaláról is —, hogy feljelentő nemzet vagyunk. Lehet, hogy mindig akadtak, akik ilyen szerepre vállalkoztak, mert ugyan melyik nép körében ne lett volna áruló a náci Németország megszállása idején, ha csak Angliát, Franciaországot és a többi kis nyugati államot vesszük, mindenütt voltak kollaboránsok, feljelentők. Magyarországon semmivel se többen, mint a többi államban, ezt ne feledjük el.
Most azonban a kérdésnek nem ezt az oldalát vizsgáljuk, hanem azt, hogy hányan, milyen tömegben álltak ellen a különböző megszállóknak. Azért hangsúlyozom a különböző megszállókat, mert hajlandók vagyunk nagyon könnyen elfeledkezni egy előző megszállóról.
Ennek a két emlékéremnek az alapítására azért teszünk javaslatot, hogy azokra irányítsuk a figyelmet, akik helytálltak az idegen megszállókkal szemben, fegyverrel, szervezkedéssel vagy szellemi eszközzel azonnal megindították a küzdelmet függetlenségünk visszaszerzésére. Ez a küzdelem minden esetben nagyon sok áldozattal járt, elsősorban attól függően, hogy meddig tartott a megszállás. A megszállók ellen tudatosan fellépők mellett minden esetben még nagyobb számban voltak ártatlanul is áldozattá váló olyan személyek, akik ugyan nem tettek konkrét lépéseket a megszállók ellen, de ezek a megszállók olyan kategóriákká nyilvánították őket, hogy adott esetben — ha lehetőségük lesz, akkor — ellenük indulnak. Ezek a csoportok összességükben elképesztő számot alkotnak.
Három nagy csoportjukról teszek csak említést. Ilyenek a deportáltak, a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak és a kitelepítettek, akik lényegében ugyancsak kényszermunkások voltak. Ezeknek a csoportoknak a rettentő nagy száma — több mint egymillió — mutatja, hogy mennyire nem a feljelentők voltak túlsúlyban, hanem a szembeszállók és az áldozatok. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ezek a csoportok is részesüljenek erkölcsi elégtételben, mert a magyar társadalom jelentős része azonnal szembefordult, például az idézőjeles felszabadítókból megszállókká váló erőkkel.
Sokan mondják, hogy rettenetesen sok értelmetlen áldozathozatal történt. Én azt mondom, hogy egyetlen ember vétlen elpusztítása sem volt értelmetlen áldozat akár a náci koncentrációs táborokban, akár a szovjet lágerekben, mert minden egyes halál és minden szenvedés egyúttal bizonyította a világ előtt, hogy ezek a rendszerek csak így, ilyen eszközökkel tudnak fennmaradni. Az ilyen rendszereket pedig nem lehet elviselni, és az első alkalommal meg is kell dönteni.
Ilyen előkészítés után, amit a kollaboránsok és a megszállók végeztek, válaszolhatunk arra a kérdésre is, hogy az 1956-os szabadságharc spontán tört ki vagy előkészítették. Az előkészítés egyértelmű, tizenegy évig tartott, és akkor egyetlen szikrától spontán robbant ki.
Visszatérve a most benyújtott törvényjavaslatra, ezzel a Független Demokratikus Emlékéremmel azokat kívánjuk erkölcsi elismerésben részesíteni, akik fegyverrel vagy szellemi eszközzel szembeszálltak az éppen soron lévő megszállóval szemben, illetve a megszállás áldozataivá váltak. A következők: 1944. március 19-e és 1945. május 9-e között náciellenes ellenállás, és azok, akik külföldön 1939. szeptember 1-jét követően ugyancsak ellenállási tevékenységet fejtettek ki a náci megszállás alatt lévő országokban; mindazok, akik ellen származásuk miatt eljárás indult, a deportáltak, a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak, akiket a szovjet hatóságok, illetve bíróságok elítéltek, az internáltak, a kitelepítettek, a recski kényszermunkások és a hazai bírósági elítéltek.
(15.10)
Csak ismételni tudom, hogy ennyi embert kellett elintézni, tönkretenni, megsemmisíteni ahhoz, hogy a megszállók fenntartsák hatalmukat. Magyarország népe jól vizsgázott, ezért kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a napirendre tűzést és a sürgős tárgyalást. Nem napi politikáról van szó. Egyetlen pártnak sem érdeke ennek a törvényjavaslatnak a mellőzése.
A törvényjavaslat részletesebb ismertetését az általános és részletes vitánál szeretném kifejteni. Kérem támogatásukat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Határozathozatal
