JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Hatvani Zoltán képviselőtársam! Mindenekelőtt engedje meg, hogy őszintén köszönetet mondjak azért, hogy az interpellációját megfogalmazta, mert valóban nagyon fontos, valóban súlyos anomáliára mutatott rá az interpellációjában.
Egyébként, hadd mondjam el, hogy a Belügyminisztérium szerveinek az első interpelláció megfogalmazásának időpontja körüli időpontban jutottak tudomására az ügyletek — és haladéktalanul vizsgálatot is kezdeményeztünk. Az az aggodalom azonban, amely az interpellációs kérdés megfogalmazásához vezetett, azt hiszem, teljes mértékben jogos — és ennek megfelelően fogok válaszolni.
A 2046/1989-es számú kormányhatározat rendelkezik a határőrség hivatásos állományú szervezetté alakításáról. Az átszervezés során a határőrlaktanyák és -őrsök egy része a szolgálati rendszerben feleslegessé vált, ugyanakkor növekvő létszámú hivatásos határőrök szolgálatilakás-szükséglete lényegesen megemelkedett. Ezen lakások megszerzésének anyagi fedezetét a Kormány nem tudta — és, sajnálatos módon, ma sem tudja — biztosítani, ezért született meg az az elképzelés, hogy a feleslegessé vált határőringatlanok értékesítéséből származó bevétel fedezze többek között a lakásgondok egy részének megoldását.
(17.10)
A Belügyminisztérium 1990-ben 11, majd 1992-ben 76 ingatlanra kapott értékesítési korlátozás alóli felmentést a Kormánytól, a 3377/1991. és a 3272/1992. kormányhatározat alapján. Az értékesítés megszervezésére a Határőrség kapott a tárcától megbízást, amit még 1991-ben meg is kezdett.
Az általam már említett belső vizsgálat kiderítette, hogy a Határőrségnek azok a munkatársai, akik az ingatlanértékesítési folyamatban részt vettek, nem egy esetben a jogszabályokat, illetve a Belügyminisztérium a költségvetés érdekeit sértő módon jártak el. Mindezt alapvetően gondatlanságból, felületességből vagy éppen felkészületlenségből tették. A kötelességszegő munkatársak felelősségre vonása megtörtént. Így többek között a munkáltató fegyelmi úton elbocsátotta a Határőrség eljáró jogtanácsosát. A Határőrség azon munkatársai ellen, akik e hibákat vétették, hűtlen kezelés miatt büntetőfeljelentést tettünk, tehát büntetőeljárást kezdeményezett a minisztérium.
Tisztelt képviselő úr! Az elhangzottakkal összhangban az alábbi válaszokat tudom adni az ön interpellációjában feltett konkrét kérdésekre.
A Határőrség teljes ingatlanvagyon értékesítésére megbízási szerződést kötött egy ingatlanközvetítő irodával. E szerződés alapján az iroda országos lapokban közzétett pályázat útján keresett vevőket.
A belső ellenőrzés feltárta, hogy az ingatlanközvetítő irodával kötött szerződés néhány ponton sértette a fennálló szabályozási rendet, valamint a Belügyminisztériumra, mint költségvetési szervre hátrányos szerződési feltételeket tartalmazott.
A szerződést ez év júniusában felmondtuk. A korábbi szerződés alapján 18 ingatlant értékesített a Határőrség. Az ingatlanközvetítő közreműködésével megkötött 18 adásvételi szerződés sem felelt meg a jogszabályi feltételeknek. A szerződés felmondását követően az ingatlanok értékesítését a Belügyminisztérium műszaki főosztályára bíztuk, tehát megtörtént az értékesítéssel megbízott jogi személy megváltoztatása.
A második kérdésre: az ügy kapcsán — éppen a miniszter úr kezdeményezésére — zajlott le egy vizsgálat. Megtörtént a felelősségre vonás, illetve az eredeti cél érdekében a felülvizsgálat következményeként az értékesítés befejezésére is megtettük a szükséges intézkedéseket.
A jogi szakszerűtlenségre példaként említhetem, hogy a határőrség saját nevén adta el az ingatlanokat, holott ezt csak a Belügyminisztérium nevében tehette volna meg. Nem rendeztek bizonyos, a tulajdonlással kapcsolatos jogokat, például a szolgalmi jogot sem. Előfordult az is, hogy tévesen jelölték meg az eladásra szánt ingatlanok terjedelmét, a szerződéskötéskor mellőzték az áfa-rendelkezések érvényesítését.
A harmadik kérdésre: az interpellációban említett szögligeti határőrssel kapcsolatban tájékoztatom, hogy az ingatlant három és fél millió forintért egy budapesti és egy sajószentpéteri lakos vette meg közösen. A vételár alapja egy ingatlanszakértői vélemény volt, amely az ingatlan értékét egyébként három és fél millió forintra értékelte. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez az értékbecslés reális volt-e vagy sem. Az azonban tény, hogy a szerződés megkötésekor a vevők ajánlata meszsze meghaladta az árverésre jelentkezők, közöttük a későbbi panaszos beadvány előterjesztőjének akkori 1 millió forintos ajánlatát.
Március elején újabb, most már 4 millió forintos árajánlatot tevő panaszosnak, aki egyébként a helyi önkormányzat jegyzője, a határőrség illetékes parancsnokhelyettese sajnálatosan, egyébként tájékozatlanságból adódóan, téves választ adott a laktanya sorsával kapcsolatban. Úgy tájékoztatta, hogy még nem kelt el az ingatlan, holott már megtörtént az árverés és elkelt. Emiatt keletkezhetett az a látszat, mintha az ingatlant a kedvezőbb ajánlat ellenére értékesítették volna alacsonyabb áron ennél, holott nem így történt, tehát korábban történt az árverés, mint az újabb ajánlattétel.
Ami pedig a mostanáig eladott összes objektumokat illeti, a következőket tudom mondani.
Eddig 18 darab ingatlan értékesítése történt meg a már megkötött adásvételi szerződések alapján. Az eladások a mai napig 42 millió 673780 forint bevételt eredményeztek. A bevételt elkülönített számlán tartjuk nyilván. Annak felhasználása a vonatkozó kormányhatározatok szellemében fog megtörténni.
Végül képviselő úr utolsó kérdéseire az alábbiakat válaszolom.
Tekintettel arra, hogy az ingatlanok elidegenítésére kötött szerződések a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján jogszabályba ütközőek, ezért azokat semmisnek kell tekinteni. A határőrség olyan ingatlanokat kívánt elidegeníteni, amelyek nem voltak a tulajdonában és jogszerű kezelésében, így azok tulajdonjogáról joghatályosan nem rendelkezhetett. Összesen 17 darab ingatlan esetében vetődik fel az adásvételi szerződés semmissé nyilvánítása. Ezen ingatlanok ellenőrző forgalmi értékbecslése az elmúlt időben megtörtént. Az értékkülönbözetek nagyságrendje, valamint a rendelkezésre álló adatok alapján dől el az adásvételi szerződések sorsa.
Tisztelt képviselő úr! Még folytathatnám a választ, de az időm eltelt, így kérem, hogy szíveskedjék ezt elfogadni. A jövőben is a legnagyobb körültekintéssel fogunk ezek után már eljárni, és figyelemmel fogjuk kísérni a megkezdett büntetőeljárások folytatását, illetőleg tekintettel leszünk a tényleges forgalmi értéknek megfelelő értékesítés követelményeire is. Köszönöm szépen. (Taps.)
