BETHLEN ISTVÁN (MDF)
BETHLEN ISTVÁN (MDF)
BETHLEN ISTVÁN (MDF) Elnök Úr! Először is nagyon szépen köszönöm a szót. Másodszor félreértésről volt szó. Már régebben jelentkeztem ügyrendi kérdésben, de a kérdésre azt válaszoltam, hogy örömmel megvárom az interpellációk lezárását. De most már szeretném elmondani, különösen azért, mert már két frakcióvezető is beszélt arról a kérdésről, amelyet szerettem volna feltenni mint ügyrendi kérdést.
A magyar Parlament Házszabályában semmi sem szól a tévéközvetítésekről mint a nyilvánosság biztosításának eszközéről. A parlamentáris demokrácia több száz éves történetében köztudomású az, hogy a plenáris szó nemcsak azt jelenti, hogy teljes, tehát teljes ülés, hanem második értelmezésében azt is jelenti, hogy nyilvános ülés.
A nyilvánosság biztosítva van azáltal, hogy a sajtó, a médiák bármely képviselője részt vehet, bármely magyar állampolgár részt vehet, bárki kikérheti az erről készített hivatalos jegyzőkönyveket. Ez jelenti a nyilvánosságot, nem a televízió. (Közbeszólás jobbról: Úgy van!) Különösen azért nem, mert például a modern demokráciák anyaországában, Angliában egészen a legutóbbi időig nem volt tévéközvetítés. (Közbeszólások balról: De már van!) … és olyan komoly demokráciában, mint Ausztria, Németország, Franciaország — hadd ne soroljam tovább, csak rövid összefoglaló jelentések vannak. Tehát a parlamentáris demokráciának, a plenáris üléseknek semmi köze a televízióhoz. (Zaj.) Nemcsak interpellációk, hanem más felszólalások esetében is többedszer fordul elő, hogy a bejegyzett szónokok vagy nyíltan vagy burkoltan viszszavonják a jelentkezésüket azért, mert nincs itt a Magyar Televízió.
Én senkit nem akarok megbántani, különösen nem Kuncze Gábort, akit először is nagyra becsülök, és másodszor barátomnak tekintek… (Derültség. — Közbeszólások: Óh!) …, tehát kérem ezt nem személyes támadásnak venni. Kérem nem személyes támadásnak venni. Nem személyes támadás mindazok ellen, akik ma visszavonták a jelentkezésüket, de egyszerűen komolytalanná tesszük a Házat, annak a működését a nyilvánosság előtt, ha csak az ablakon keresztül, tehát a tévé nyilvánosságán keresztül vagyunk hajlandók egymáshoz s a magyar szavazópolgárokhoz és állampolgárokhoz fordulni.
Ezért nagyon szépen kérem az elnök urat és az elnökséget, tudván mindazt, amit az előbb olyan helyesen mondott, hogy a Házszabály erről nem intézkedik, a Ház és a magyar parlamentáris demokrácia komolysága érdekében kérem, hogy nagyon hamarosan ezt a kérdést vitassák meg és hozzanak döntést, hogy azok a képviselők, akik bejelentkezve felszólalásukat csak azért nem mondják el, mert jóllehet a nyilvánosság biztosítva van, de a televízió nincs itt, ezek úgy minősüljenek, mint akik nemhogy hátrébbsorolásra, hanem mint visszavont felszólalási szándékkal élő képviselőket sorolják be.
(18.40)
És egy utolsó mondatot hadd mondjak. Külföldön is, Magyarországon is mindig igen büszke voltam arra, hogy ebben a fiatal magyar Parlamentben 45 év demokráciaszünet után, amikor először egy nyilas fasiszta időszakban éltünk, és utána egy nemzetközi szocialista, kommunista időszakban éltünk, egy ilyen magas szintű Parlament tudott 1990-ben a szabad választásokból létrejönni. Ez a Parlament bármelyik régi demokráciával könnyedén fölveszi a versenyt, ami az átlagnívót, ami az állítólagos, a közvélemény által sokszor úgy felfogott veszekedések nívóját illeti. Itt komoly munka folyik, itt komoly tárgyalások folynak, még akkor is, ha ellentétes nézeteket cserélünk ki.
Kérem, hogy ezt a komolyságot tartsuk meg, és ne süllyedjünk le arra a szintre, hogy nem egymással beszélünk többé, hanem csak a televízión keresztül, az ablakon keresztül.
Nagyon szépen kérem elnök urat, hogy ezt az ügyrendi javaslatot tolmácsolja az elnökség és a házbizottság felé. Köszönöm. (Taps.)
