BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A Parlament tárgyalóasztalán immár második alkalommal fekszik a Kormány hasonló témájú törvényjavaslata. Amint az a tisztelt képviselők előtt ismeretes, a korábbi, úgynevezett III/III-as törvényjavaslatát a Kormány 1992. nyarán visszavonta. A visszavonás célja az volt, hogy a nagyszámú, sok esetben egymásnak ellentmondó módosító indítványt a Kormány áttekintse, és azok minél nagyobb mértékben történő érvényesítése megtörténjen.
E munka elvégzését követően nyújtotta be a Kormány 1993. február 4-én, most már Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről címet viselő törvényjavaslatát. A korábbi javaslathoz benyújtott több mint 100 módosító indítvány, továbbá belpolitikai életünk eseményei arra hívják fel figyelmünket, hogy ez a probléma nem kerülhető meg. A demokratikus közélet tisztasága iránti igény megköveteli a múlttal való kendőzetlen szembenézést mindazoktól, akik a közélet formálásában jelentős szerepet játszanak.
Ennél többet nem is kíván elérni ez a törvényjavaslat. Nem célja a büntetőjogi felelősségre vonás. Ha valaki ezt a terhet sem képes elviselni, annak a törvényjavaslat megadja a lehetőségét, ha önként távozik tisztségéből, adatait 30 évig zárolják, azok nem kerülnek nyilvánosságra.
Az erkölcsi tisztázásra való törekvés csak akkor vezethet megnyugváshoz, ha nem a megalázott és sarokba szorított ember meghurcolását eredményezi. Ezért különösen ügyelni kell arra, hogy a múlt dokumentumait rejtő nyilvántartások a már ismert okok miatt erősen hiányosak. Ez fokozott követelményeket támaszt felhasználásukkal, az egész erre irányuló eljárással szemben. (Dr. Hack Péter a szomszédjához: Az is lehet, hogy egyre hiányosabb!) A kérdés tárgyalásánál … Ez nem volt szép megjegyzés, képviselő úr (Dr. Hack Péter: Szigethy Istvánhoz szóltam!) …, korrekt sem.
A kérdés tárgyalásánál nem hagyhatók figyelmen kívül azok a tapasztalatok, amelyek a hasonló sorsú országokban lezajlott eseményekből, a hasonló témájú szabályozási törekvésekből, illetőleg a megszületett jogszabályok hatásából adódnak. Az egykori szocialista országok egy része egyáltalán nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Más országokban az átvilágításra irányuló törvény, illetőleg határozat nem érte el a kitűzött célt, a jelek szerint túlértékelték az eredmény várható politikai kiegyensúlyozó hatását.
Ugyanakkor komoly politikai indulatokat, éles vitát és botrányokat váltott ki a jogalkotás folyamata vagy a nyilvánosságra hozatal módja.
Egyetlen ország, ahol ez a munka az alkotmányosság és a feltételezett társadalmi közmegegyezés jegyében zajlik, Németország. Németországban a volt Stasi-ügynökök átvilágítása külön erre a célra létrehozott hivatal keretében folyik. A németországi megoldás azonban alapvetően eltér minden volt szocialista ország említett jogszabályaitól, beleértve Magyarországot is. A német szabályozás egy megszűnt állam megszűnt szervezetének tagjai átvilágítására irányul, a Német Szövetségi Köztársaság jogrendjének logikájába illeszkedve, e jogrend hatályát most már a volt NDK területére kiterjesztve.
(9.30)
Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a volt NDK-ban a Stasi szerepe és súlya lényegesen nagyobb volt, mint Magyarországon az állambiztonsági szerveké. Németországban a figyelem egyébként is érthetőn elsősorban a volt keletnémet hírszerzésre és talán kevésbé a belső biztonsági szervekre irányul. Úgy vélem, ez is érthető.
Tisztelt Országgyűlés! A Kormány által előterjesztett törvényjavaslat mellett, illetőleg azt megelőzően hasonló témájú törvényjavaslatot nyújtott be, illetve országgyűlési határozatot kezdeményezett Demszky Gábor, Hack Péter, Ómolnár Miklós, Pásztor Gyula, Fodor István, Király Zoltán és Pozsgay Imre képviselő urak. A Demszky és Hack képviselő urak által benyújtott törvényjavaslat részben túl szűk, mert a korábbi politikai rendszer kiszolgálása terén végzett tevékenységek közül csak a III/III. csoportfőnökség szigorúan titkos tisztiállományához való tartozást, illetőleg a hálózati személyként végzett tevékenységet kívánja vizsgálni, ezt is csak az eskütételre kötelezettek esetében; ugyanakkor túl tág, mert figyelmen kívül hagyja az állam és az egyház szétválasztásának követelményét, és mint eskütételre kötelezettekre, az egyházi tisztségviselőre is kiterjeszti a törvényjavaslatot.
Még szűkebb kört, csupán az országgyűlési képviselők vizsgálatát tűzi célul az Ómolnár Miklós és Pásztor képviselő urak által kezdeményezett országgyűlési határozattervezet. Emellett mindkét javaslat abból a feltételezésből indul ki, hogy létezik valamilyen hiánytalan okmánytár.
A Fodor, Király és Pozsgay képviselő urak által előterjesztett javaslat a probléma tisztázására való törekvés helyett 90 évre zárolni kívánja az állambiztonsági szervek tovább nem foglalkoztatott hivatásos tisztjeinek és hálózati személyeinek 1990. február 14-éig keltezett iratait, valamint a karhatalmi tevékenységre vonatkozó iratokat. Ez, amint tudjuk, mások véleményével nem találkozik.
A Kormány által előterjesztett javaslat — figyelembe véve a korábbi hasonló témájú javaslatára benyújtott képviselői módosító indítványok túlnyomó többségét — az ellenőrizendő körülmények három fő csoportját jelöli meg: a Belügyminisztérium III/III. csoportfőnökségénél vagy jogelődjeinél teljesített hivatásos, ezen belül szigorúan titkos tiszti szolgálat teljesítése; az említett szervek részére végzett, dokumentálható besúgótevékenység; karhatalmi szolgálat teljesítése az 1956—57. év folyamán. A két javaslat közti különbség a múlt vizsgálata tekintetében röviden abban foglalható össze, hogy az utóbbi csak ahhoz fűz negatív értékítéletet, ha az érintett személy a tevékenységével másnak hátrányt is okozott. A nyilvántartásokban való szereplés ténye, illetőleg az 1. §-ban foglalt tevékenység önmagában nem jár következménnyel.
A törvényjavaslat meghatározza azokat a tisztségeket, amelyek betöltőinél indokolt az ellenőrzés végrehajtása. Ezek az állami élet közmegbecsülést élvező és közbizalmat igénylő legfontosabb tisztségei, a sajtó, a rádió, a televízió és az állami többségű tulajdonban álló gazdasági és pénzügyi szervek vezető beosztásai. Az egyházak arra irányuló igénye esetén egyházi személyek ellenőrzését is lehetővé teszi a javaslat, szigorúan ügyelve az állam és az egyház szétválasztására.
Az említett korábbi törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok az ellenőrzés alá kerülők körének olyan mértékű bővítését tartalmazták, amely az eredményes és korrekt végrehajtást akadályozta volna. Ezért a Kormány az egymással összhangban álló, a tervezet keretei közé illeszthető indítványoknak biztosított elsőbbséget. Az ellenőrzés alapját a Belügyminisztériumban és — a karhatalmi szolgálat tekintetében — részben a Honvédelmi Minisztériumban őrzött, már lezárt nyilvántartások képezik. Ezek adatai mellett azonban bármilyen törvényes bizonyítási eszköz felhasználható.
Az említett korábbi törvényjavaslatra irányuló módosító indítványok nagy része az ellenőrzést lefolytató szervre, illetőleg annak eljárására vonatkozott. Ezek lényegét érvényesítve a jelenlegi javaslat részletesebben meghatározza az eljárás rendjét, anélkül, hogy korlátok közé szorítaná az eljáró bizottságot. A korábbi törvényjavaslat egyik legvitatottabb pontja az volt, amely az ellenőrzést végrehajtó személyekre vonatkozott. Miközben egységes volt az álláspont, hogy szükség van úgynevezett átvilágításra, abban sokféle és ellentmondó javaslat született, hogy kik végezzék ezt. A javasolt részvevők — különböző okokra hivatkozva — ellenezték az adott konstrukciót. A jelen javaslat az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság elnöke — mint minden szempontból arra legalkalmasabb, pártérdektől mentes, elfogulatlan személyek — által kijelölt három bíróból álló bizottságra bízza az ellenőrzést. Kötelességem bejelenteni, hogy az Alkotmánybíróság, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem ért egyet e megoldással, az Országos Bírói Tanács is ellenzi, hogy a bírák ilyen szerepet kapjanak.
A Kormány álláspontja szerint, szemben a korábbiakkal, amikor magas közjogi méltóságokra hárított szerepet a tervezet, a jelenlegi összetételű bizottság mutatkozik a legalkalmasabbnak az ellenőrzés lefolytatására. A kérdés vitatott jellegére tekintettel azonban a Kormány a legnagyobb mértékben nyitott bár- milyen ésszerű megoldás iránt.
Hangsúlyozni kívánom, hogy a bizottság nem bíróságként jár el, eljárása nem bírósági eljárás, hiszen az külön törvényekben szabályozott, és döntéséhez sem fűződnek olyan jogkövetkezmények, amelyek a bírói döntés sajátjai. Pusztán arról van szó, hogy a lehető legtöbb garanciával alátámasztva igyekszik a törvényben meghatározott tényeket megállapítani. Ennek érdekében bármilyen törvényes bizonyítási eszközt felhasználhat. Az ellenőrzött személynek joga van a bizottság előtt személyesen megjelenni, de ha azt nem kívánja, írásban is benyújthatja álláspontját. Garanciális fontosságú eleme a javaslatnak, hogy a bizottság döntése ellen az érintett személy bírósághoz fordulhat, ez az eljárás halasztó hatályú. A bíróság jogerős ítéletéig bizottsági döntés nem hozható nyilvánosságra, és ez a helyzet akkor is, ha azt a bíróság hatályon kívül helyezi.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat — mint már említettem — szankcióként a múltban végzett tevékenység nyilvánosságra hozatalát helyezi kilátásba, ha az érintett személy önként nem távozik tisztéségből. A döntés rajta áll; az esetleges erkölcsi értékítéleten túl egyéb, így például munkajogi következményekkel ez nem jár. Ha az ellenőrzött személy távozik tisztségéből, adatait nem hozzák nyilvánosságra, és egyben 30 éves időtartamra azokat zárolni kell. Ez az időtartam is természetesen jó szándékú vita tárgya lehet.
A törvényjavaslat elfogadása esetén feltételezhetően 6 év elteltével betölti szerepét, ezért célszerű, ha ezt követően automatikusan hatályát veszti.
Összegezve az elmondottakat: a Kormány jelenlegi javaslata, figyelembe véve a korábbi képviselői módosító indítványokat, a negatív értékítélethez a tényleges hátrányokozást is megkívánja, részletesebb eljárási szabályokat határoz meg, biztosítja a bírói út igénybevételét, és kísérletet tesz a lehető legelfogulatlanabb ellenőrző szerv létrehozására, továbbá az iratok zárolásával elejét veszi az indokolatlan zaklatásnak.
Tisztelt Ház! Szükségesnek tartom a képviselő hölgyeket és urakat tájékoztatni — korábban elhangzott mondatokra utalva —, hogy én magam nem ragaszkodtam volna ahhoz, hogy feltétlenül a tévényilvánosság előtt kelljen előadnom ezt a napirendet. Annál is inkább nem, mert tökéletesen tisztában van a Kormány azzal, hogy itt van a tisztulás és tisztítás igénye, amely jogos, és van egy rendkívül nehezen megoldandó feladat, amit a szomszédos országok gyakorlata is bizonyít. A részletei, hogy mi történt akár Lengyelországban, akár az egykori Csehszlovákiában ebben a tárgykörben, úgy vélem, elég felvilágosítást ad ahhoz, hogy milyen kényes és milyen parázzsal teli az a kosár, amibe e kérdés kapcsán nyúlunk. Ezért is hangsúlyozom: valóban — és nagyon komolyan — minden olyan javaslat iránt, amely megoldható, ésszerű, beépíthető egy, egységesen a tisztelt Ház által kialakított felfogásrendbe, a Kormány nyitott.
(9.40)
Ha volna valami jó példa előttünk, akkor természetes módon felhasználnánk.
Felmerült az a kérdés is, hogy késő, sőt, elhangzott vád, hogy taktikai kérdésről van szó. Paradox módon, amikor napirendre került — háromszor —, ez mindig ősszel történt, de '90 őszén, amikor napirendre került, nem kormánypárti kezdeményezésre történt. Én kérem, hogy ezt meg a költségvetéssel összefüggésben elhangzott mondatokat vegyük le a napirendről.
Másodszor: késő. Kétségkívül késő. Az elmúlt két hónapban — az egyik, erre figyelmes képviselő úr most, pár perccel, negyed órával ezelőtt tájékoztatott erről — a tisztelt Házban, a különböző törvényjavaslatok kapcsán 171-szer hangzott el, hogy az előterjesztés késik, hogy már késő van. Ezzel, azt hiszem, egy olyan helyzetre utalok, amit talán nem kellene állandóan ismételgetni.
De nemcsak ez az ok. Vajon helyesen tettük volna-e, épp a szomszédos országok példájára, ha érlelés, előkészítés, józan körültekintés és mások példájának figyelembevétele nélkül, túl korán tárgyaltuk volna ezt a törvényjavaslatot? Kérem a tisztelt Házat, legalább a dilemmáig engedje el ezt a gondolatot.
Joggal merül fel a kérdés, tisztelt Ház, hogy ez a parlamenti összetétel vagy a következő kerüljön kontroll alá. Úgy vélem, a kérdésnek nagyon sok logikája van. Ezzel kapcsolatban a képviselő hölgyeknek és uraknak állást kell foglalniuk. Függ attól is, hogy mi lesz a sorsa ennek a javaslatnak, meddig bolyong részben a Parlament, majd — kilátásba helyeződött tegnap a televízióban, amelynek Napzárta műsorában éppen Hack Péter képviselő úr… (Dr. Hack Péter: 24 óra! A Napzárta megszűnt.) …, tehát 24 óra műsorában éppen Hack Péter ellenzéki képviselő úr kapott szerepet — ismét utalok a napirend előttire… (Dr. Hack Péter: Másfél év után először.) …, miszerint alkotmánybírósági szándékok is vannak e törvényjavaslattal kapcsolatban. Úgy vélem, képviselő úr bizonyára szeretettel várt vendég a Televízió műsoraiban, máskor is kérem… (Dr. Hack Péter: Másfél éve nem voltam.) Igen? (Dr. Hack Péter bólint.) Végtelenül sajnálom… (Derültség.) Most már tudom, mi hiányzott nekem az elmúlt másfél esztendőben. (Taps. — Dr. Hack Péter: Most pótoljuk.)
Képviselő úr — nagyon komolyan mondom —, mint aki a kérdéssel, úgy látszik, az ellenzék részéről személyesen leginkább foglalkozik — és ezt nem személynek mondom, természetesen, hanem általános érvénnyel —: valóban megfontolandó, hogy a jelenlegi Parlamentre terjedjen ki a kontroll vagy a következőre, az előbb említett időhúzás valószínűsége vagy esélye miatt, amire a szándékok, az a gyanúm, meglesznek.
Még annyit: úgy gondolom, nem helytelen felvetni — anélkül, hogy ebben is határozott álláspontot közvetítenék —, hogy február végéig be kellene fejezni ezt a törvényt, mert azt követően valóban olyan időszak következik, amelyben más célokra használható a választások előtti finisben, és nem hiszem, hogy ez célszerű lenne.
Tisztelt Ház! Én itt elég sok dilemmát felvetettem. Azért dilemmát, mert, gondolom, a dolognak minden ép lelkű ember számára van erkölcsi mondanivalója is, és ilyen természetű aggályok is felmerülhetnek — pontosan ellenkező irányból. Erkölcsileg kell tisztázni és tisztába tenni a magyar közéletet, erkölcsileg kell ügyelni arra, hogy nehogy árnyék vetődjön alaptalanul — megint a szomszédos országok gyakorlatára utalok — bármilyen személyre, aki azt nem érdemli meg. (Dr. Hack Péter és az addig dr. Surján Lászlóval beszélgető, mellette helyet foglaló dr. Rott Nándor egyszerre lép dr. Boross Péterhez, hogy felemeljék az asztaláról leesett szemüvegét.) Nagyon köszönöm ezt a koalíciósnak tűnő megmozdulást… (Taps, derültség.) …, de úgy vélem, ez jelenleg csak e mozdulat keretében aktuális.
Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet, és kérem az elmélyült alaposságot és hozzánk méltó komolyságot az ügy tárgyalásánál. (Taps.)
