HORVÁTH BALÁZS, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka:
HORVÁTH BALÁZS, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka:
HORVÁTH BALÁZS, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka: Elnök Úr! Képviselő Urak! Képviselő Hölgyek! Tudom, hogy a rendszerváltoztatás folyamatában a gazdaság és a társadalom tudatos átalakításának időszakában minden törvényjavaslat és önök által megalkotott törvény nagy jelentőségű, de engedtessék meg, hogy e javaslat — a 8955-ös számú, egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló — jelentőségére külön fölhívjam az önök és a rádió, illetve televízió előtt ülő polgárok figyelmét.
Milan Kundera írja: az ember harca a hatalom ellen az emlékezet harca a feledés ellen. E törvény megalkotásával, úgy gondolom, e harcban győzelemre segítjük az emlékezetet, de a legyőzött nem a megbocsátó feledés lesz.
Miért kell ez a törvény? Miért kell ezt a törvényt megalkotnunk? E javaslat, ezen ügy egy aláírt és lejárt váltó, amelyet véleményünk szerint a következő parlamentre már nem hagyhatunk. A 80-as évek végétől kezdve, amióta hallathattuk a hangunkat, mondtuk és állítottuk, hogy nem azért kell büntetőrendelkezéseket hozni e körön belül, hogy öncélúan büntessünk, de törvényeket kell hozni azért, hogy az emberek ne vétsenek embertársaik, a demokratikus politikai kapcsolatrendszerek ellen.
Hiszem azt, hogy egy okos ember sem büntet, mert vétkeztek, hanem azért, hogy ne vétkezzenek.
A magam részéről a történelmi igazságtételnek a tudatos rendszerváltoztatást tartottam és tartom most is. E folyamat szerves része azonban a történelmi igazságtételhez szükséges jogszabályi háttér és a tiszta közélet. Úgy gondoljuk, hogy a rendszert változtató folyamatba olyan öntisztító automatizmusokat kell beépítenünk, melyek a rendszerváltoztatást akadályozó, a múltjukból következően konfliktushelyzetbe kerülő embereket a hatalmi szféra perifériájára szorítják. Egyszerűbben és egyértelműen fogalmazva: nem kapják meg azt a lehetőséget, nem tarthatják meg azokat a kiváltságosoknak tűnő jogokat, melyek az indulóhelyzetben — most is indulóhelyzet van — részükre előnyt biztosítanak a társadalom többi tagjával szemben.
A mi — az önök — egyik legjobb erkölcsi tőkénk a rendszerváltoztatás tisztasága. Ehhez értelemszerűen tartozik az, hogy a döntési szférából — ebbe beleértendő értelemszerűen az ország szellemi infrastruktúrájának egy része is — a társadalom szigorú erkölcsi értékrendjéhez igazodóan kiszűrjük azokat az embereket, akik a pártállami diktatúra idején az ország demokratikus fejlődését megakadályozták, a változtatásokat megakadályozták, nem egy esetben bűncselekmény-sorozatok elkövetésével, vagy az országban a félelem, a rettegés és a gyanakvás légkörének kialakításában meghatározó módon közreműködtek.
E törvény célja tehát az — s ezt ne kerülgessük —, ne kerülhessenek kulcshelyzetbe azok, kik eddigi életútjukkal bizonyítottan nem lehetnek a rendszerváltoztatás elkötelezett hívei.
Mi módon kívánjuk ezt megakadályozni? A parlamenti pártok eddig ismert állásfoglalásai egyértelműen mutatták azt az utat, mely irányban a megoldást keresnünk kell. Tudtuk azt, hogy az egyik legnagyobb visszatartó erővel bíró döntés az lehet, ha e személyek múltbeli tevékenységét nyilvánosságra hozzuk. Mindezt pedig nem lehet megtenni úgy, hogy az Alkotmányban is védett személyiségi jogokat sértsünk. De ki kell zárnunk a tévedés lehetőségét is, hiszen mindenki tudja, ha csak egyetlenegy igaztalanul meggyanúsított ember kerül ártatlanul a nyilvánosság ítélőszéke elé, akkor a törvény következménye nem általános megvetés, de általános sajnálkozás lehet. Ezt szeretnénk elkerülni.
A magyar demokraták parlamenti képviselőcsoportja három olyan csomópontot vél fölfedezni e törvényjavaslatban, melyek részletesebb elemzése — az időkereten belül persze — feltétlenül szükséges. És már most kijelentjük azt, hogy minden, az elénk kitűzött cél elérését sikeresen szolgáló módosító indítványt — a miniszter úrhoz csatlakozom — a magyar demokraták a vita során támogatni fognak.
(10.30)
Minden olyan módosító indítványt — és ezt hangsúlyoznám —, amely az elénk kitűzött cél minél sikeresebb elérését szolgálja.
A jogszabályban írt sorrendtől eltérően először azzal kell foglalkoznom, hogy kikre vonatkozzék az ellenőrzés. Úgy vélem, nem lehet kétséges az, hogy az országgyűlési képviselők, a Kormány tagjai, az államtitkárok és a velük azonos jogállású más állami vezetők — helyettes államtitkárok — múltjukat tekintve feltétlenül ellenőrizendők. Tehát általánosságban és nyilvánvalóan pontatlanul fogalmazva: az Országgyűlés által megválasztott és eskütételre kötelezettek, a fentebb írt személyi körön kívül.
Az igazságszolgáltatásban dolgozónak nemcsak szakmailag képzett, erkölcsileg kikezdhetetlen és csak a törvényeknek alárendelt polgárnak kell lennie, de nem lehet alárendeltje saját múltjának sem. Ezért támogatjuk, hogy a hivatásos bírák, ügyészek, a törvényben írt körben a vezető rendőrtisztek átvilágításra kerüljenek.
A Magyar Köztársaságot külföldön nagyköveteink munkáján keresztül mérik, e munka minőségét pedig meghatározza a nagykövet személye. Ebből következően a rendszerváltoztatás nagykövete csak olyan polgár lehet, aki annak elkötelezettje, és eddigi életpályája kitérők nélküli, tehát ellenőrizendő.
A jövő záloga a minőségi oktatói nevelőmunka, nehezen tételezhető fel, hogy bírja a tőle elvárt erkölcsi tartást az az egyetemi vagy főiskolai tanszékvezető, akinek múltja az ellenőrzést nem bírja el, hogy rá nyugodt lelkiismerettel bízhatnánk gyerekeink, unokáink nevelését.
A sajtó munkatársai — és ezt kétségbe vonni, úgy vélem, nagy merészség, láttuk a tegnapi napot, átéltük, és a ma reggelt — hatalmi tényezők; befolyásolják, alakítják a polgárok tudattartalmát, irányítják az információt vagy gátat szabnak az információk áramlására.
A sajtó hitelességének elérése nélkül úgy vélem, hogy e törvény sem szolgálhatja az elénk tűzött célt, és a hitelességnek alapja és szükségszerű feltétele a vezető munkatársak törvényben meghatározott körben történő átvilágítása. A Magyar Televízió, a Magyar Rádió, az MTI stb. vezető munkatársaira gondolok, valamint a többségi állami tulajdonban lévő és átlagban 50000 példányszámnál nagyobb lapok vezetőire.
Nemcsak a társadalmat, de a gazdaságot is át kívánjuk alakítani. Ezért nem maradhat el, és a magam részéről is támogatom — a frakció nevében értelemszerűen — a Magyar Nemzeti Bank, továbbá az állami vagy állami többségi tulajdonú gazdálkodószervezetek és minden egyéb többségi állami tulajdonban lévő bank, pénzintézet, biztosítóintézet törvényben írt körre vonatkozó vezetői garnitúrájának, körének átvilágítását.
Az önkormányzati rendszer kiépítésének eredményeként a települések vezetői a polgárok által szabadon megválasztottak. Támogatjuk ezért a városok polgármesterei, a főpolgármester és helyettesei, továbbá minden megyei közgyűlés elnökének ellenőrzését.
Tudom, hogy a társadalom egy tekintélyes köre még jobban kiterjesztené az ellenőrizendők körét. Nehezen indokolható az — értelemszerűen a parlamenti képviselőkre is gondoltam —, hogy a gazdasági életünkben egyre inkább meghatározó súlyú magánszféra miért esik a törvény hatókörén kívül, de az az álláspont is nehezen védhető, hogy a képviselő-testületi tagok, települési listás stb. képviselők miért nem szerepelnek a felsorolásban.
A törvényben írt kör bővíthető, szűkíthető, azt sem vitatom, hogy pontosítható. Álláspontom szerint a Kormány előterjesztése e vonatkozásban csak irányt mutat, és a Parlament többségének állásfoglalása fog dönteni a benyújtandó módosító indítványok elfogadása esetén a személyi kör összetételéről.
E törvény 1. §-a az, amely többek között eltérő megoldást kínál a Demszky és Hack urak által beterjesztett önálló törvényjavaslattól. Ezen alkalmat ragadom meg arra, hogy megköszönjem Demszky Gábor, Hack Péter, Ómolnár és a többi képviselő uraknak azt, hogy törvényjavaslatot, országgyűlési határozati javaslatot nyújtottak be, és ezzel irányt mutattak egyrészt a Kormány törvény-előkészítő és törvénykezdeményező munkájának, másrészt írásba foglalták, hogy elkötelezett hívei a tudatos rendszerváltoztatásnak, a múlt hiteles feltárásának, ennek folytán most élt életünk erkölcsi megtisztításának.
A Kormány álláspontja szerint, melyet a frakció elkötelezetten támogat, az ellenőrzés nemcsak a Belügyminisztérium egykori III/III-as főcsoportfőnökségének kötelékébe tartozó, szigorúan titkos állományú, továbbá az úgynevezett hálózati személyekre vonatkozik, de ezt a kört kitágítja és az 1. § a) pontjában foglaltak szerinti pontos és szakszerű felsorolást adja.
Részleteibe nem belemenve a következő kardinális változásokra hívnám fel a tisztelt Ház, az önök figyelmét:
Feltárandónak tartjuk azt, hogy kik dolgoztak a politikai rendészeti osztályon az ÁVO, majd ÁVH kötelékében, tartalmilag tehát a III/III-as csoportfőnökség bármelyik jogelődjénél. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy 1956-ban és '56 után mi történt.
'56-ban a nép kiáltott, aztán csend lett. Hitelesen meg kell tudnunk azt, kik azok, akik most felelős beosztásban dolgozva, az 1956 utáni csend kikényszerítői voltak, kik voltak közöttünk pufajkások, szabatosabban fogalmazva: ki teljesített szolgálatot 1956—57-ben karhatalmi alakulatnál.
Nemcsak azokat kell átvilágítanunk, akik a rettegés és a csönd birodalmát fenntartották, de azokat is — és az 1. § c) pontja erre irányul —, akik a csöndet reánk kényszerítették, és ismétlem, kérem, ne felejtsék el 1956-ot, amikor a nép kiáltott — ahogy az imént mondtam —, aztán csönd lett.
Ne legyen a 2. §-ban írt foglalkozás gyakorlója a csend, az akkori csend kovácsa. A rendszerváltoztatás folyamatának jószerivel első pillanatától kezdve vita folyt arról, hogy milyen bizonyossággal állítható bárkiről az 1. §-ban megfogalmazott súlyos állítás. Úgy gondolom, a törvénybe beépített garanciális elemek, beleértve az eljárás technikáját is, kizárják annak lehetőségét, hogy bárki ártatlanul meghurcoltassék vagy gyanúba keveredjék. Ezért döntött a Köztársaság Kormánya úgy, hogy három feddhetetlen előéletű és megfelelő szakképzettségű személy, ez esetben gyakorlati okokból bíró, végezze az ellenőrzést.
Miután a bírákat ki kell választani, ezért indítványozza a Kormány azt, hogy e három bírót az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke jelölje ki azzal a garanciális elemmel, hogy már a kijelöléshez be kell szerezni az érintett bírák hozzájárulását.
Tudom, ez a pont az, ahol alkotmányjogi fenntartásai vannak többeknek vagy többen a politikai és az erkölcsi felelősség alól akarnak kibújni. Egyértelműen az a jogi álláspontom, hogy a kétharmados törvényi biztosíték és az egész szemlélet, amely biztos vagyok abban, hogy jellemző erre a Parlamentre, nem a bírák — az egy közvetett —, de az ítélkezés függetlenségét hivatottak biztosítani.
Jogi álláspontom az, hogy a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság elnöke technikai kérdésben dönt arról, hogy megvizsgálva e három bíró előéletét, őket kéri fel, beszerezve elfogadó nyilatkozatukat a bizottsági munkában való részvételre. Következésképpen: nem lehet az Országgyűlésnek e vonatkozású döntése a kétharmadot illetően alkotmányellenes, de nem lehet olyan döntés sem, amely a bíráskodás függetlenségét akár formai, akár tartalmi szempontból megközelítve, feltárva a kérdést, kétségessé tehetné.
Az ellenőrzést végző bizottság a munkáját olyan szigorú rend szerint köteles végezni, mely a tévedést kizárja. Ezért hívom fel az önök figyelmét arra, hogy a 12. § minden törvényes bizonyítási eszköz felhasználását — törvényes bizonyítási eszköz felhasználását! — a bizottságnak és nem bíróságnak megadja.
(10.40)
A bizottsági döntés, mely felelősséget, erkölcsi felelősséget és konzekvenciát állapít meg, a bíróság előtt megtámadható és ez esetben kizárólagos illetékessége van a fővárosi bíróságnak. Az egész eljárás a jogerős bírói döntést követő 45. napig zárt eljárás, a törvény a nyilvánosságot kizárja. És ez adja meg érdemben a lehetőségét az eljárás alá vont személynek arra, hogy beosztásáról önként lemondva, becsületét megtarthassa.
A törvényjavaslat elemzése során a következő következtetések levonására nyílik alkalma a jogalkotónak. Az átvilágítás nem öncélú, nem a múltban elkövetett cselekmények indulattól fűtött, pletykaszintű emlegetése, hanem a jelen és a jövő védelme, óvása azon személyektől, kiktől a rendszerváltoztatás tudatos támogatása nem várható el. Nem a múltból indul ki, hanem a jelenből, nem a múltat ítéli el, hanem a jövőnket védi.
Elnök úr! Képviselő urak! Képviselő hölgyek! A választások előtt számos alkalommal beszélgettünk Csengey Dénes barátommal, aki már nem lehet köztünk, s ő nemegyszer körbejárta azt a gondolatot, melyből szinte szállóige lett: "Európába, de mindannyian". Ezen mondást most kibővítem, és szeretném, ha itt lehetne Csengey Dénes és rábólintana: Európába, mindannyian, de nem mindenkivel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
