JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Elnézést kérek, egy kétperces reagálásra szeretnék lehetőséget kérni. Én formailag Balás István hozzászólásához fogok kapcsolódni, de tulajdonképpen valamennyi vezérszónoklatban megfogalmazott dolgokra szeretnék összefoglalóan annyiban reagálni:
Nem hiszem azt, hogy a törvény 3. §-ában, amely a nemzetbiztonsági bizottság eljárását szabályozza, bármiféle olyan garanciális elem lenne beépítve tudatosan — vagy akár tudattalanul —, ami arra kínálna lehetőséget, hogy csak kizárólag a következő választások után érvényesülhessenek a törvény szabályai.
A törvényjavaslat megtárgyalásának és elfogadásának az üteme megítélésem szerint csak és kizárólag az Országgyűléstől függ. Erre tulajdonképpen a jövőben már a Kormánynak csak annyiban van befolyása, amit egyébként belügyminiszter úr is hangsúlyozott. És a 3. § is tulajdonképpen egy eljárási kérdést szabályoz, hogy valamennyi eljárási kérdés tekintetében teljes nyitottsággal áll az ügy kezeléséhez a Belügyminisztérium, tehát együtt kívánunk működni a képviselőkkel a tárgyalás folyamán, és valamennyi hasznosítható, illetőleg a rendszerbe, a törvény logikájába illeszthető módosító indítványt egyaránt értékesnek tekintünk, és megpróbáljuk közülük a lehető legjobbat kiválasztani.
(12.00)
Ugyanez vonatkozik egyébként a jogorvoslati eljárás szabályaira is, köszönöm szépen Balás Istvánnak ezzel kapcsolatos észrevételét.
Tisztelt Országgyűlés! Nem hiszem, hogy a Kormányt vád érhetné amiatt, hogy most kezdődött meg újólag ennek a törvénynek a tárgyalása. Hadd mondjam azt Balás Istvánnak — némiképp barátilag —, hogy egészen a legutóbbi időkig olyan parlamenti képviselőcsoport tagja volt, amely közvetlenül nagy befolyással rendelkezett és bírt a tekintetben, hogy mikor kerüljön a Ház elé. Tehát Balás Istvánnak mint a Magyar Demokrata Fórum frakciója tagjának lehetősége lett volna arra, hogy igyekezzen ezt a folyamatot gyorsítani. De ismerjük a Parlament munkaterhét, ismerjük az összes jogalkotási feladatot, és ez volt a realitás.
A másik pedig, hogy egy ilyen kényes ügyben egy ilyen nagy horderejű és hosszú távra kiható szabályozás megalkotása bizony nem kis idő, bizony mérlegelni kell sok kérdést, sok szempontot. Valóban, lehetőség szerint tekintetbe kell venni a nemzetközi tapasztalatokat. És, tisztelt képviselőtársaim, nem ismerek olyan törvényjavaslatot, amelynek esetleges időközbeni visszavonása után is a képviselő urak ne rendelkeztek volna még annyi fantáziával, hogy sok tucat, esetleg több száz módosító indítványt ne terjesztettek volna elő hozzá. Tehát bármilyen gondosan is jár el a Kormány, ez a veszély tulajdonképpen fenyeget, ez nem zárható ki. De őszintén remélem azt — és gondolom, a legtöbb frakció jelen lévő képviselői ezzel egyetértenek —, hogy a most megszülető módosító indítványok valóban érdemben segíteni fogják a törvény megszületését és a lehető optimális, legjobb szabályozását. Köszönöm szépen.
