KÁTAY ZOLTÁN, DR. a nemzetbiztonsági bizottság előadója:
KÁTAY ZOLTÁN, DR. a nemzetbiztonsági bizottság előadója:
KÁTAY ZOLTÁN, DR. a nemzetbiztonsági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ahogy azt elnök úr jelezte, a nemzetbiztonsági bizottság alelnökeként, de a bizottság előadójaként sajátos szerepkörben kell elmondanom azt, ami kötelességem. Tudniillik azon feladatot kaptam a nemzetbiztonsági bizottságtól — ahol többségi és kisebbségi álláspont is volt, de a kisebbségi álláspont csak abban volt egységes, hogy a tartózkodással vagy a nemmel nem volt a többség mellett az általános vitára alkalmasságra ítélésben —, hogy igenis, részletesen ismertessem a kisebbség egymástól eltérő, különböző álláspontját. Remélem, sikerül a lehető legtömörebben ugyanolyan korrektnek lennem, mint valamikor, még '91. október 11-én, pontosabban: 14-én, amikor a Kőszeg Ferenc úr által szerkesztett Beszélő Solt Ottilia által azt beszélte ki, hogy az MDF vezérszónoka milyen korrekten nyilatkozik. Biztos ezért ért az a megtiszteltetés, hogy most elmondhatom az ellenérveket is, még akkor is, ha ezek az ellenérvek majd ütköznek a kormánypárti érvekkel.
No, itt elhangzott a 24 óra. Még nem telt el tizenkét óra azóta, amikor Hack képviselő úrral közösen, egy független szakértővel és egy vezetővel beszélgettünk egyes kérdésekről. Hangzott el számtalan szebbnél szebb gondolat… (Közbeszólás a jobb oldalról: Míg állni látszék az idő…) , alkotmányjogi gondolat. Mi a nemzetbiztonsági bizottsági ülésen is, fura módon, mintha az alkotmányügyi bizottságban ültünk volna: miért is vegyük ezt szemre. De előtte valami, ami azért hangozzék már el, képviselőtársaim: olyan csendben vonta vissza Boross Péter miniszter úr akkor nyáron, egyszer, 7 óra előtt pár perccel ezt a törvényt — alig figyeltek egypáran —, hogy talán nem is tudja sok képviselőtársam sem, hogy mi történt, és miért áll fenn itt a nemzetbiztonsági bizottságnak egy különös felelőssége, és miért ne a Kormányra mutogassunk ebben az ügyben.
(9.50)
Mi is történt? Az történt, hogy már 1991 májusában beterjeszt a Kormány egy törvényjavaslatot, amit elkezdtünk októberben tárgyalni, november 26-ával lezáródik az általános vita, jön a részletes vita. A nemzetbiztonsági bizottság, amelynek most már 21-re rúg a legfontosabb dokumentumainak a száma, folyamatosan tárgyalja, és aztán jön egy pillanat — ez tavaly június 15-e —, amikor Kövér László úr levelet ír a bizottság egyhangú, teljesen egyhangú, szavazata ügyében Antall József miniszterelnök úrnak — nem ismertetem csak a lényegét, a tartalmát, ami itt van előttem. Ez a levél úgy szól, hogy a bizottság, amely hosszasan tárgyalta ezt a kérdést, megállapította, hogy a benyújtott módosító indítványok, amiket mi követtünk el, hölgyeim és uraim, kormánypárti oldalról, ellenzéki oldalról, olyan szerteágazóak, olyan összefésülhetetlenek, annyira alkotmányjogi kérdéseket vetnek fel, annyira konstrukciós kérdéseket vetnek fel, hogy ebből így végrehajtható törvény nem lesz, ezért kérjük valamennyien, egységesen a miniszterelnök urat, hogy vonja már vissza ezt a tervezetet, vegye vissza átdolgozásra, használja fel, ami a Kormány szerint felhasználható és így nyújtsa be újra.
Ez történt? Ezt jelentette be a belügyminiszter úr. Ennek alapján február 4-én elfogadta a Kormány, 9-én a miniszterelnök úr beterjeszti és a nemzetbiztonsági bizottság — érezve a felelősségét, hatpárti felelősségét — soron kívül napirendre tűzi, több mint 168 munkanapot igénybe vevő 24 óra óta, és meghozza a maga döntését — milyen indokok alapján?
Ellenzéki vélemények, amelyeket most ismertetni kell, kormánypárti vélemények, amelyekkel egyetértek. Az előzőekkel nem az a dolgom, hogy "névértékben" elfogadjam azokat, hanem az a dolgom, hogy elmondjam, hogy mik is hangzottak el.
Végső fokon elhangzott az, ami a lényeg. Egyfelől — ahogy már utaltam rá — a nemzetbiztonsági bizottság mintha alkotmányügyi bizottság lett volna… Ott ugyan egy szakmai, egy etikai kérdés fel nem merült — a jegyzőkönyvből ellenőrizhető —, alkotmányjogi kérdések merültek fel.
Elhangzott a másik lényeg, ami a fontos, ha így szemügyre veszem a dolgokat, hogy megismertük az eltéréseket — ahogy ezt a belügyminiszter úr részben már ismertette —, megismertük azt, hogy mi az, amiben változott a törvény — én erre hadd ne térjek ki.
Megismertük azt, hogy itt nem volt a bírósággal egyeztetés. Erre persze más volt a reagálás. Van, akinek ez nem tetszett, van aki — montesquieu-i úton — úgy érezte, hogy ez egy külön hatalmi ág, ezzel nem is kell külön egyeztetni. Ilyen kérdések — az alkotmányjogi kérdések mellett — felmerültek. Kövér képviselő úr megállapította, hogy a módosító indítványok egy jelentős hányada bekerült, és hogy egyes kérdésekben precízebb lett ez a törvény.
Megállapítottuk mi, hogy alapkoncepciójában, a célban, hogy itt az állami közélet megtisztításának egyes kérdései, egyes vonatkozása tekintetében lépjünk előre, nem változott ez a törvény. Hogy a szankcióban, ami szankció erkölcsi szankció, ami szankció azon szankció, hogy ha valaki valaha szemüveget hordott, annak megmondjuk, ha letagadja, kérem, hát szemüveges volt; abban ez nem változott.
Nem változott ez abban a tekintetben, hogy a tisztánlátást akarja biztosítani az állampolgárok részére, az egyes munkáltatók részére, legyen az akár országgyűlési képviselővel kapcsolatos, akár alkotmánybíróval kapcsolatos, akár netán politikaformáló médiavezetővel kapcsolatos kérdés, akár az ifjúság testi-lelki fejlődését biztosító oktatóval kapcsolatos kérdés, vagy mondjuk olyan bíróval, aki most ítél elevenek és holtak fölött — az utóbbiak fölött természetesen nem, csak személyiségi jogát védi vagy nem védi adott esetben, vagy egy ügyész fölött, aki most saját hatáskörben ne adj' isten! nem indít büntetőeljárást. Tehát ez nem változott.
Nem változott az, hogy mit is akarunk. Az, aki több mint 40 év óta részben fegyveresen, részben titkosan mint hivatásos, SZT-tiszt, ügynök — úgynevezett hálózati személyek három kategóriájáról van szó — végezte a maga kis besúgó aknamunkáját, csinálta azt, ami közös erkölcsi megítélésünk szerint tisztességtelen, ami valamennyiünk programja szerint elfogadhatatlan volt — legalábbis 1989-ben egy párt kivételével —, az ha, ne adj'isten! mondjuk miniszter akar lenni, akkor tudassék meg, mert — ahogy én azt tegnap kifejtettem, ez nem olyan penitencia, amit kirónak az emberre, és akkor kötelező elvállalni. Bankelnöknek sem kötelező lenni, ha az állami szféra és így tovább.
De azért elhangzott Mécs képviselő úr szájából, és kötelességem, hogy idézzem: "Bizony — hangzik az SZDSZ nevében —, ez az egész úgy, ahogy van nem alkalmas a Demszky—Hack… — bocsánat, hogy így mondom, így ment át a köztudatba —, az a törvény volt a jobb. " Tegnap említettem volt, új időszámítást vezetett be. 1971 óta keltezi az új időszámítást, mert azóta van a III/III-as. Megtudtam tegnap, hogy Hack képviselőtársam — nem akarom, hogy személyes megtámadtatás címén szót kérjen, de megteheti… (Dr. Hack Péter: Nem teszem meg. — Monostori Endre: Nem olyan.) Nem teszi meg, köszönöm. 1990-ben csak a Dunagate-ügyet tudta, azt nem, hogy volt ÁVO meg ÁVH, világos… (Derültség.) … Jó, hát van ilyen. Én hallottam otthon. De azért már elhangzott jobb is. Kőszeg úr mondta el — szintén SZDSZ-es képviselő —, idézem: "Ez sokkal jobb, mint az előző, beépültek mind az ellenzék, mind a kormánypártok egyes módosító javaslatai." Úgy éreztem, hogy ez a "nem"-mel nem kvadrál, én a magam kis jegyzetében zölddel húztam ki. Ez nem az MDF színe, adott esetben ez a zöld út színe. Biztos előbb-utóbb ez a törvény is zöld utat kap.
Megtudhattuk, hogy miről is van szó. Köztiszteletben álló bírákról lenne szó. Olyanokról, akik saját maguk vállalják, olyanok, akik ezt ellenőrzik. Akik őket felkérik, azokat is ellenőrzik. Hát mi itt a gond, amikor ráadásul alkotmányosan megoldható? Erről majd az MDF vezérszónoka beszél.
Hogy van egy előzetes — elnézést az egyszerű szóért — ódzkodás? Persze hogy van! Hölgyeim és uraim, ezzel valahogy mindenki úgy van, mint — mondjuk — Gazdagréten a piaccal.
Ha megkérdezik Gazdagrétet, hogy legyen-e piac, mindenki azt mondja, hogy legyen. Ha megkérdezik azokat, akik előtt a piac lenne, azt mondják: na, itt ne legyen! Magyarul: csinálják, csak mások. Itt keressük meg közösen, hogy kik csinálják, avagy felejtsük el? Itt állunk mi erkölcsileg? Úgy hajtjuk végre a programunkat? Na, én ezt nem hiszem, képviselőtársak! Én azt hiszem, ez inkább csak a plenáris ülés hangulata és nem az a belső meggyőződés, ami valamikor 1989 — mondjuk — június 16-án vezette a FIDESZ-t, és nem az, ami "Van kiút"-ban vezette az SZDSZ-t, és nem lehet az MSZP érdeke se. Köztudott: nem lehetnek érintettek. MSZMP-tag csak főcsoportfőnöki engedéllyel volt beszervezhető, funkcionárius meg egyáltalán nem. Aki tiszta, aki — hadd ne mondjam, aki — valaha MSZMP-tag volt, aztán átváltozott… (Derültség.) , de hát nézzük tovább, tisztuljunk le, hogy most hogy is állunk.
Most úgy állunk, hogy azért az elképzelés az, és hadd idézzek a kormánypártból is csak egy nevet: Inotai képviselőtársam említette, hogy azért ez nem olyan, mint a '45-ös igazolóbizottságok, mert azok döntéseiket politikai indokokból, érdekekből hozták meg.
(10.00)
Hát "tahók" voltak. Most itt bírókról van szó, akik megszokták, hogy mérlegelnek. És ha valaki hivatásos volt, vagy SZT-tiszt volt, az utóbbi munkaviszonyban valahol, mondjuk X munkahelyen, aztán szolgálati viszony van a Belügyminisztériumnál; na hogy a kiemelt nyugdíjakat megszüntetjük, hál' istennek megszüntették ezeknek is az illegális ellátását — jaj istenem, de csendben szüntettük meg a kiemelt nyugdíjakat még '91 márciusában, alig tudnak róla az állampolgárok, de most nem ez a téma, ez majd a részletes vitában köszön vissza.
Egy szó, mint száz. Itt viszont értelmes emberekről van szó, akik megtanulták, hogy mi az, hogy mérlegelni. Hát könnyű az előző két kategóriában. De hát ugye vannak a hálózati személyek. Csak hát a hálózati személyeknél is miről van szó? Hát arról van szó, hogy legyen egy saját kézzel írt beszervezési nyilatkozata, aztán fejtsen ki tényleges tevékenységet, aztán ilyen-olyan módon kapjon érte pénzt. Aztán noch dazu — ahogy ezt a német mondja — még ehhez hozzá is tartozik, hogy valakinek kárt okozzon, tehát vétkes is legyen. (Az elnök megkocogtatja mikrofonját.) És ha mindezt bizonyítja a mi döntésünk alapján, hogy erre jogosult…
