KATONA BÉLA, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KATONA BÉLA, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KATONA BÉLA, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy a miniszter úr az expozéban mondta, sehol nem volt eddig igazán sikeres és megnyugtató az ügynökökkel kapcsolatos törvénykezés Kelet-Európában. A mi tapasztalataink azt mutatják, hogy ebben — sajnos — mi sem leszünk kivételek. Úgy gondolom, hogy ezt a lehetőséget 1990 őszén véglegesen elszalasztottuk. S ami azóta történt, az inkább csak fokozatosan csökkentette egy megnyugtató, a társadalom számára is elfogadható megoldás kialakítását.
Mi is emlékszünk a Kormány 1991-ben beterjesztett első változatára, amelyről azonnal látszott a használhatatlansága, és ezt a parlamenti vita olyan fényesen bizonyította, hogy néhány hónap után vissza kellett vonni. A jelenlegi előterjesztés pedig immáron nyolcadik hónapja fekszik a Parlament asztalán, és bár a miniszter úr azt mondta, hogy ne jöjjünk elő azzal az érvvel, hogy minden ősszel ügynöktörvényt tárgyal a Parlament, én nem is akarok ezzel előjönni, 1992 ősze például egy ügynökmentes negyedév volt a Parlament életében. Azt viszont elmondanám, hogy az érdekes, hogy nyolc hónap után pont most kerül tárgyalásra ez a törvény, akkor, amikor egy rekordösszegű hiánnyal rendelkező költségvetést kéne a koalíciónak megszavazni, amikor esetleg szükséges lenne néhány renitens kormánypárti képviselőt sakkban tartani, és amikor a már megindult választási kampányban nagyon jó szónoklatokat lehet tartani a kicsit megkésett tavaszi nagytakarításról, amint erre ma már ebben a Házban láttunk példát.
Ezért mi úgy látjuk, hogy ez a javaslat nem az ügynökprobléma megnyugtató megoldását célozza meg, hanem a kormánykoalíció pártjainak önző politikai érdekeit szolgálja.
Engedjék meg, hogy három problémát — három alapvető problémát — mutassak be e törvény alkalmatlanságának igazolására.
Az első az egy jogi, alkotmányos probléma, amelyről ma már többször szó esett, így megengedhetem magamnak, hogy csak röviden szóljak róla. Nevezetesen arról van szó, hogy lehet-e az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság esetében a kétharmados parlamenti többséggel meghatározott feladataikat egy feles törvénnyel kiegészíteni. És arról van szó, hogy lehet-e ezt a két szervezetet politikai feladatok ellátására fölhasználni. Összeegyeztethető-e ez az Alkotmány szellemével?
Mi úgy gondoljuk, hogy nem, és az ilyen próbálkozásokat, az ilyen kísérleteket nagyon veszélyesnek tartjuk a jogrendszer stabilitása szempontjából.
A második probléma az egy bizalmi probléma. Nevezetesen az, hogy a javaslat azt tartalmazza, hogy a bizonyítási eljárás alapját az 1990 februárjában lezárt nyilvántartás képezi.
Ezzel a nyilvántartással két alapvető gondunk van. Az egyiket maga a miniszter úr elmondta az expozéjában, és 1991 októberében szerepelt a nemzetbiztonsági bizottság jelentésében is, nevezetesen az, hogy ez a nyilvántartás nem teljeskörűen tartalmazza az ügynökökre vonatkozó adatokat, azoknak csak egy részét tartalmazza.
A másik gond — és erre Kőszeg képviselőtársam utalt már —, hogy kétségtelen tény, hogy ezt a szigorúan zárolt nyilvántartást több esetben az elmúlt három és fél év alapján fölnyitották. Elég azt hiszem utalnom csak a Kisgazda képviselők ügyére, Torgyán József ügyére vagy Csurka István közismert ügyére. Tehát a zárolt nyilvántartás nem mindig és nem mindenki előtt volt zárolt. Ezért fölmerülhet az a gyanú is, hogy esetleg ez alatt a három és fél év alatt bizonyos politikai célok érdekében ezeket az adatokat manipulálni lehetett.
Kérdezném tisztelt képviselőtársaimtól is és mindazoktól, akiket ez az ügy érdekel, hogy ki meri ezek után felelősen azt állítani, hogy a szóban forgó papírok alapján megnyugtatóan és jogszerűen lehet emberek sorsáról dönteni?
A harmadik probléma az egy módszertani probléma. Nevezetesen az, hogy ez a megoldás nem zárja le véglegesen egy rövid idő után az ügynökkérdést. Ez a megoldás még hat évig nyitva hagyja ezt a kérdést. Még hat évig állampolgárok tízezreit köteleznék erre az óriási többségük számára felesleges és megalázó ellenőrzési procedúrára, és hosszú távon konzerválná a bizalmatlanság légkörét az országban.
Ezek az alapvető problémák, tisztelt képviselőtársaim, számunkra egyértelműen azt bizonyítják, hogy ez az átgondolatlan előterjesztés nem a közélet megtisztulását szolgálja, nem a társadalom megbékélését akarja elősegíteni, hanem egy rosszul összeeszkábált eszköz a kormánypártok választási kampányában.
Ezért mi határozottan kijelentjük, hogy ennek a törvénynek s az ehhez hasonló törvényeknek a kidolgozásában a szocialista frakció a továbbiakban tevékenyen nem fog részt venni.
Abban viszont hiszünk, hogy az ügynek a tanulságai mindenki számára világosak. Ezért teljesen alaptalannak tartjuk, és határozottan visszautasítjuk azokat a híreszteléseket, melyek szerint újból megindult az ellenzéki pártokról az adatgyűjtés a Nemzetbiztonsági Hivatalban. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a Kormány és a Füzessy Tibor miniszter úr által felügyelt szervezetek legkisebb beosztottja is pontosan tudja, hogy ez a demokráciában nem hiba, hanem bűn. Biztosak vagyunk abban, hogy ebben az országban politikai célok érdekében a Nemzetbiztonsági Hivatalt soha senki nem akarja fölhasználni.
Én nagyon remélem, hogy ebben viszont valamennyien egyetértünk, mert csak ez lehet az alapja egy jövőbeni tisztességes, demokratikus együttműködésnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
