ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság — hasonlóan más bizottságokhoz — nagyon sokszor foglalkozott ezzel a kérdéssel, az egyes fontos tisztséget betöltő személyek ellenőrzésével, de talán tágabban kifejezve az összeférhetetlen helyzetben lévő vagy zsarolható személyek jogi helyzetének kérdésével. Mert véleményünk szerint nem másról van szó, mint arról, hogy az államapparátusban, akár a népképviseleti Országgyűlésben, akár másutt ne legyenek olyan személyek, akiknek a jelen helyzete és a múltja összeegyeztethetetlen.
Világos dolog, hogy nem büntetőjogi szankciókról van szó. Arról van szó, hogy bizonyos bizalmas munkaköröket betölthetnek-e olyan személyek, akikkel szemben általunk ismeretlen politikai vagy nem politikai erők olyan érveket hozhatnak fel, amely őket eltérítheti a népszuverenitás elvei alapján való eljárástól; vagy ha más hatalmi ágban dolgoznak, akkor eltérítheti őket a független magatartástól, a független, szakszerű közalkalmazotti és köztisztviselői magatartástól.
Igenis, ez a helyzet, ha fennmarad — és ez a véleménye az emberi jogi, vallásügyi és kisebbségi bizottság adott ülésén kisebbségben lévő tagjainak, akik azonban nincsenek kisebbségben általában —, nos, ha ez a helyzet változatlanul fennmarad, akkor ez alkotmányellenes helyzet. Tudniillik gondoljunk bele abba, hogy a magyar Alkotmány szerint a magyar nép hatalmát választott képviselői útján gyakorolja, és ebből számos más dolog is következik. Ezek a választott képviselők alkotmánybírákat választanak. Ezek a képviselők megválasztják a Legfelsőbb Bíróság elnökét, megválasztják a legfőbb ügyészt, hogy más államszervezeti összefüggésekre ne utaljak.
Vajon alkotmányos helyzet-e az, hogy ezek a személyek, illetve ezen személyek egy része nem a választóinak van alárendelve, hanem ismeretlen erőknek, olyan erőknek, amelyek ezen összeférhetetlen helyzetük miatt zsarolhatják és befolyásolhatják ezeket az embereket? Nyilvánvaló, hogy a népképviselet, a népszuverenitás alkotmányos elve sérelmet szenved ebben az esetben.
Ha ebben az összefüggésben nézzük a helyzetet, akkor azok az aggályok, amelyeket az Alkotmánybíróság elnöke vagy akár a Legfelsőbb Bíróság elnöke említ, sokkal kisebb sérelemmel fenyegetnek, ha egyáltalán fenyegetnek valamilyen sérelemmel, mint amilyen sérelemmel az a helyzet fenyeget, és nemcsak fenyeget, hanem jelent is jelenleg fennálló helyzetet, amelyben vagyunk.
Mi, akik kisebbségi véleményt nyilvánítottunk, azon a véleményen vagyunk, hogy nem akarunk úgy bevonulni a jogtörténetbe vagy a történelembe, mint egy kétes összetételű testület tagjai, amely testületnek egy része feltehetőleg kapcsolatban volt az elmúlt állampárttal, míg más, döntően nagyobb hányada nem volt kapcsolatban. Azonban a legjobb étel is elrontható egy csipetnyi méreggel, ugyanígy a kételyek árnyéka borítható e Parlament egész munkájára, működésére és arra, hogy milyen indítékból hozott ez a Parlament különböző döntéseket.
Nos, természetesen számos kétely és számos ellenvetés fejezhető ki. Megítélésünk szerint a legmagasabb bírói tisztségek viselőinek bevonása csak biztosíték jellegű lehet. És azoknak — ezt a legnagyobb udvariassággal kell mondanom —, akik legmagasabb bírói tisztséget vállalnak, tudniuk kell, hogy átmeneti időszakban, különleges körülmények között vállalták el ezt a tisztséget. Lehetetlen, tarthatatlan az az álláspont, hogy kristálytiszta jogállami érvekre hivatkozva megtagadjanak közreműködést az államélet megtisztításában, mivelhogy egy jogállamban általában az államéletet nem kell megtisztítani, mert egy jogállam úgy működik, hogy már tisztán választják meg a képviselőket.
Kérem, akkor erre csak az a válaszom — rendkívül udvariasan, különösen a Legfelsőbb Bíróság általam becsült elnökére hivatkozva —, hogy akkor nem kell elvállalni átmeneti időszakban kiemelkedő közjogi, illetőleg bírói tisztséget, ha az ember egy 100 éves jogállam magatartási szabályait tartja magára kötelezőnek. Hangsúlyozva, hogy semmiféle jogállamellenes vagy alkotmányellenes magatartásnak a gyanúja nem vethető fel.
Tehát végül is az a véleményünk, hogy ez a javaslat valóban számos, a helyzetből adódó fogyatékosságban szenved, amelyek nem az előkészítők szakmai gyengeségét, hanem ennek a történelmi helyzetnek a fonákságát és ellentmondásosságát tükrözik. "Bűne a koré, mely szülte" analógiájára mondhatjuk, hogy hibái azt a kort tükrözik, azt a történelmi helyzetet, amelyben született ez a tervezet.
Nyilvánvaló dolog, hogy az előttem szóló nemzetbiztonsági előadó úr által is idézett feltételek mindegyike nem tartható. Mi úgy tartjuk elképzelhetőnek, hogy ezt a törvényjavaslatot jelentős módosító indítványokkal hatékonnyá kell tenni, végrehajthatóvá kell tenni, és működésképessé kell tenni. Tehát nem látszatmegoldásokat, hanem tényleges megoldásokat kell, hogy nyújtson, lehetővé kell tennie, hogy korrekt módon, az emberi méltóság és személyiségi jogok lehetőség szerinti tiszteletben tartásával megnyíljon a viszszavonulás lehetősége mindazok számára, akik ebben az átmeneti időszakban esetleg önhibájukon kívüli nehéz helyzetüket nem ismerve be, vállaltak közéleti szerepet.
Felfogásunk szerint ebben a rendkívül jelentős ellenállásokkal és kételyekkel teli helyzetben pontosan a magyar Országgyűlésnek kell vállalnia azt a feladatot, hogy tiszta helyzetet teremtsen. A magyar Országgyűlés fölé tudniilik nincsen fellebbezési lehetőség, és a magyar Országgyűlés nem háríthatja át saját feladatát a döntés-előkészítőkre, mert akkor egy ördögi körbe kerülünk, amelyből nem lesz kiút, nem lesz megoldás. Mi nem dobhatjuk vissza ezt a törvénytervezetet, és ez a válaszom arra a kifogásra, hogy az egyeztetés elmaradt.
Nyilvánvalóan látható volt, hogy immáron további tárgyalásoknak nincsen eredményességre utaló kimenetele. Nincsen olyan kilátás, hogy mi előzetes konszenzusok útján jussunk építő eredményre. Tehát utalok csupán a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslatra, amely végtelen számú egyeztetésen ment keresztül, és végül is a Parlamentnek kellett ebben az esetben is vállalni az igen kellemetlen és hálátlan feladatot, hogy meghozza a törvényt és elvégezze azt az egyeztetést, amely nem minden kifogás nélkül kellett hogy megtörténjen, hiszen akiket érintett a törvény, azok nagyon szerettek volna az utolsó percig döntő szót kapni.
(10.20)
Nem lehetett megoldani. Ennek ellenére jelentős mértékben jó törvény született abban az esetben is. Ebből az a tanulság, hogy a népképviselet, a szuverén Országgyűlés nem dobhatja el magától a legsúlyosabb sorskérdéseket. Ez a törvénytervezet megfelel a törvényalkotási szabályoknak, megfelel a jogalkotási törvénynek. És ilyen körülmények között nekünk, akik szabadságra vagyunk ítélve — vagy ha úgy tetszik, arra vagyunk ítélve, hogy itt számtalan kritikának kitéve, mondhatni, hogy néha szitok-átok áradat közepette képviseljük ennek a szerencsétlen népnek az érdekeit —, nekünk kell módosító indítványainkkal megfelelően kiegészítve és megfelelő állapotba hozva egy olyan törvényt hozni, amely lehetőség szerint — hangsúlyozom, hogy nagyon komoly kívánságunk szerint is — mind a jelenlegi Parlament, mind az elkövetkező parlament megfelelő megtisztítására, és ezen túl az államélet különböző fontos posztjainak a megtisztítására alkalmas.
Még egy utolsó megjegyzés, tisztelt Országgyűlés, tisztelt elnök úr. Nagyon jól tudjuk, hogy léteznek olyan alapos feltételezések — nem akarok ironikus lenni, hogy olyan remények —, hogy majd elvérzik ez a tervezet az Alkotmánybíróság megméretésénél. Nem vagyok ebben olyan biztos, mint ahogy abban is bizonyos voltam, hogy más jellegű tervezetek, amelyek kanoszszát jártak ezen a fórumon, valamilyen formában átjutnak. Mert semmilyen magyarországi döntéshozó nem függetlenítheti magát attól a politikai közegtől, attól az erkölcsi, morális közegtől, amelyben létezik.
Tehát nem vagyok reménytelen az iránt, hogy az Alkotmánybíróság egy megfelelő tervezetet véglegesen és módosító javaslatok nélkül alkalmatlannak minősít.
Ha ez a tervezet vagy az elkészült törvény Alkotmánybíróság elé kerül, én csak azt a lehetőséget látom, hogy az Alkotmánybíróságnak meg kell mondania, hogy milyen kritériumok teljesítése esetén alkotmányos ez az eljárás.
Egyébiránt nagyon elképzelhetőnek tartottam volna, hogy egy megfelelően működő alkotmányos államban olyan konzultációknak — informális konzultációknak — a lehetősége adott, amelyekben a különböző tisztségek viselői és magasrangú bírák nem a testület nevében ugyan, de saját véleményüket megelőzőleg is elmondják, nem pedig üzeneteket eresztenek meg ebben az igen kis országban, ahol bármilyen hír 10 perc alatt az ország egyik végéből a másikba jut. Ez bizony a döntéshozók felelőssége. Itt nem arról kéne beszélni, hogy hogy nem lehet valamit megcsinálni, hanem arról, hogyan lehet.
Tehát mi azzal a bizakodással vagyunk, hogy mind az Országgyűlés, mind az Alkotmánybíróság felismeri és ismeri ennek a kérdésnek a fontosságát, egyben abban a meggyőződésben is vagyunk, hogyha ez a kérdés, ez a törvénytervezet nem oldódik meg, azaz nem válik végrehajtható törvénnyé, akkor ennek olyan politikai és erkölcsi következményei lesznek, amelyek esetleg egy másik megoldást, egy ugyancsak alkotmányos megoldást kényszerítenek ki, de sokkal kedvezőtlenebb körülmények között és kedvezőtlenebb feltételekkel, mint amilyen körülmények között és feltételek között jelenleg a magyar Parlament van.
Jelenleg még, tisztelt Országgyűlés, a kezünkben van a döntés lehetősége, és ezzel élnünk kell. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
