HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idő előrehaladtára tekintettel elkerülöm azokat az udvariassági formákat, amiket őszintén tudnék megtenni, tehát nem üres udvariasság annak ecsetelésében, hogy mennyire nagyra becsülöm vitatkozó partnereimet, és élvezet számomra is Bethlen Istvánnal vitatkozni, és különösen élvezet figyelni, ahogy nagy rutinnal helyez egymás mellé olyan kérdéseket, amik valójában nem egymás mellé illő kérdések. (Derültség a bal oldalon.) Ilyen volt, aki csak ezt a vitát nézte, vagy bekapcsolódott a beszédének a hallgatásába, joggal hihette azt, hogy a képviselői tiszteletdíjról vitatkozunk. Valójában egy egészen más kérdéskör a vitának a tárgya.
Én nagyon röviden szeretnék csak az összeférhetetlenségi szabályok vonatkozásában Bethlen István képviselő úr által elmondott dolgokra reagálni.
Az egyik kérdés, amire szeretnék kitérni, az az eltérő logika a két megközelítésben. Én tényleg tiszteletben tartom az ő logikáját, ez egy követhető logika, amely azt mondja, hogy kérem, a nyilvánosság szereplőin keresztül ellenőrizzük a gazdaságot. Én azt állítom, és a szabad demokratáknak az a véleménye, hogy a magyarországi körülmények között sem az elmúlt évtizedek tapasztalata, sem az elmúlt három év tapasztalata nem igazolja ezt a verziót. Nem igazolja azt, hogy kívánatos lenne, hogy a képviselők belépjenek az igazgatótanácsokba és felügyelőbizottságokba, hanem éppen azt támasztja alá, hogy helyesebb a szigorúbb összeférhetetlenségi szabályoknak a megállapítása.
Ezért indítványoztuk azt ennél a törvénynél és a módosító indítványban, hogy országgyűlési képviselők állami cégeknél ne lehessenek felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi tagok, mert ez a jelenlegi helyzetben visszaélésekre ad okot. Csak arra a kérdésre kérem a választ, hogy egy olyan képviselő, akinek az egzisztenciája alapvetően az ilyen megbízatásoktól függ, és nem a képviselői állásától, az kinek a véleményére fog figyelni szavazatánál? Az őt küldő választópolgárok véleményére, akik őt ide delegálták, vagy a jövedelmének döntő többségét biztosító ÁVÜ-re vagy ÁV Rt.-re, amelyek az igazgatótanácsi megbízatását adták vagy sem?
Szerintem ezért a szigorú szabályok indokoltak.
Hozzáteszem: én teljesen egyetértek Bethlen Istvánnal abban, hogy milyen visszatetsző volt az a hatalomátmentés, az a politikai pozíciónak a gazdasági pozícióba való átmentése, ami 1990-ben történt, de ki kell egészítenem, hogy ugyanilyen visszatetsző az, ami '93-ban történik, és ami '90 óta történik. Mert ha valóban az történt volna, amiről Bethlen István beszélt, hogy az igazgatótanácsokban, a felügyelőbizottságokban vállalati vezető pozícióba a pártkáderek helyett jó szakemberek ültek be, akik az adott érának a kiváló szakértői, akkor mi nem tudnánk érvelni Bethlen Istvánnal szemben, és senki nem tudna érvelni. De nem az történt, hogy a pártkádereket szakemberek váltották le, hanem a pártkádereket pártkáderek váltották le, olyan képviselők, kormánypárti képviselők ültek be vállalatok igazgatótanácsába, akiknek sem a gazdasághoz, sem ahhoz az adott témához semmi közük nem volt. Ugye, Vas megyében a kormánypárti képviselő a sárvári cukorgyárnak az igazgatótanácsába került be: fogorvos. Most megvan az áttételes kapcsolat a fogorvos és a cukorgyár között (Derültség a bal oldalon.) de hogy ez lenne az a szakértelem, amivel fel kell váltani a régit, abban én erősen kételkedem.
Egy másik megjegyzés, amit engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, az az, hogy Bethlen István azt említette, hogy nyilvánossági probléma már ma sincsen, tehát ezért Katona Béláék javaslata tulajdonképpen már a gyakorlatban megvalósult. Erre én is hivatkoztam, hogy ugyan hozzá lehet férni, de azért nem állítom, hogy nyilvánossági probléma nincsen, és különösen nem állíthatom akkor, amikor Bethlen István éppen néhány nyilvánossági probléma után említette, hogy nincs nyilvánossági probléma.
Bethlen István is hivatkozott arra, hogy a megjelent listák hiányosak, részlegesek, nem tüntetnek fel mindent. Ez szerintem nyilvánossági probléma, mint ahogy nyilvánossági problémaként említhetem azt is, hogy Gaál Gyula képviselőtársamat nagyon dicsérő szavakkal illette, és megemlített néhány igazgatótanácsi tagságot. Most az én tudomásom szerint ez egy névazonosság folytán áll fenn, Gaál Gyula azokban az igazgatótanácsokban, amiket említett, nem vett részt. Ez egy másik Gaál Gyula, aki a gazdasági életben szerepelt, és ez már többször szóba került, Gaál Gyula többször tiltakozott ez ellen. De ez egy nyilvánossági probléma, és ezeket jó lenne tisztázni.
Ezért én indokoltnak tartom a Katona Béla-féle javaslat megvalósulását is, tehát azt, hogy a lehető legszélesebb körben az átláthatóságot teremtsük meg. (Halász István: Kétperces.) Halász képviselő úr kétpercesre hivatkozik. De én benyomtam rendesen a gombomat, és nem jeleztem, hogy két percre szeretnék hozzászólni. Az elnök úr… (Halász István: Két percre kaptál szót.) Ha két percre kaptam szót, ez egy súlyos jogsértés (Derültség.) , mert én több időre kértem szót. De egy percen belül befejezem.
