CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának a vezérszónoka:
CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának a vezérszónoka:
CSURKA ISTVÁN, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának a vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy új vagy nagymértékben módosított választójogi törvényt, illetve a választás lebonyolítása érdekében meghozandó törvényt elsősorban a mélyreható társadalmi változás igazol vagy igazolhat. Így kézenfekvő és természetes volt 1989-ben, hogy a rendszerváltozás előfeltétele egy új választási rendszerben való megállapodás és annak törvénybe iktatása volt. Ez meg is történt ismert eredménnyel és ismert hiányosságokkal.
A mostani módosítást a társadalomban azóta beállott változások tennék indokoltabbá, nem pedig, mint a jelen helyzetben, a Parlamentbe bejutott pártok érdekeinek törvénybe foglalása.
Mint újonnan alakult hetedik országgyűlési pártnak az a félelmünk, hogy ez a választási törvény elsősorban a régi, az 1989-ben elfogadott törvényt akarja ugyan tökéletesíteni, de egyben bizonyos kérdésekben rögzíteni is, és ezzel azt a célt akarja szolgálni, hogy a mostani parlamenti eloszlás, a mostani parlamenti erőviszonyok legalábbis alapjaikban változatlanok maradjanak. Ez nem helyes törekvés, nem szolgálja a magyar társadalom alapvető érdekeit és megmerevedésre vezethet.
A tárgyalás alatt álló törvénnyel kapcsolatban miből lehet levezetni ezeket a gondolatokat vagy kérdőjeleket?
Először is mindenekelőtt abból, hogy ez a törvény és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítás elsősorban a választási technikát, a pártok szavazathoz jutásának választáskori menetét akarja szabályozni, és nem veszi figyelembe azt a valós helyzetet, amely általában a választási eredményeket kialakítja, vagyis a tömegtájékoztatás és a választás viszonyát.
Ez a törvény semmilyen garanciát nem nyújt arra, hogy a választásokon minden politikai erő egyenlő esélyekkel vesz részt, mert a tömegtájékoztatás és elsősorban a televízió és a rádió először is nincs törvénnyel szabályozva, másodszor a választással kapcsolatos működése csak nagyon hiányosan és egyáltalán nem szakszerűen van szabályozva.
Ha tehát a törvény elrendeli azt, ami egyébként helyes, hogy a választások előtt minden politikai pártnak, amely jogot nyert az indulásra vagy benevezett, egyszeri alkalommal meg kell adni az ingyenes részvétel, igyenes hirdetés jogát, teljesen elégtelen, mert a pártok anyagi erőviszonyai, bel- és külföldi támogatottsága egyáltalán nem egyenlő, de ez még nem bizonyítja azt, hogy ezek a pártok valójában a magyar társadalomban ugyanennyi támogatást élveznének, hogyha legalább valamilyen gondoskodás történnék arról, hogy a tömegtájékoztatásban is megkapják a megfelelő részesedésüket. Így például nyilvánvalóan óriási előnye van a Kormánynak és ezen keresztül a legnagyobb kormányzó pártnak, hiszen politikai és választási eljárásnak tekintjük — kell tekintenünk, mert a gyakorlatban az — azt is, hogy ha a hétvégeken a miniszterek kirajzanak az országba, templomot és kopjafát avatnak nagy lelkesedés közepette, és ezzel a maguk számára olyan politikai előnyt szereznek, amelyet egyébként más pártnak nincs lehetősége megszerezni. De az ellenzék bizonyos pártjai is rendelkeznek ilyen fölös anyagi eszközökkel, külföldi támogatással, alapítványi támogatással, amelyek révén tetszés szerint rendezhetnek nem választási jellegű gyűléseket, megmozdulásokat, eseményeket, amelyekre más erőknek — amelyek ugyanezt szeretnék megtenni — anyagiak híján nincs módjuk.
(12.50)
Hogy hogyan kellene ennek minderre kitérnie — a választói törvénynek, ennek a törvénynek és a módosításnak —, azt elég nehéz meghatározni, mivel nem született meg a médiatörvény és nem születtek meg olyan kapcsolódó törvények, amelyek ezeket a rendellenességeket, illetve igazságtalanságokat szabályoznák.
Mert lehet és kell is vitatkozni azon, hogy mi legyen a küszöb. Ehhez én, a kereszténydemokratákhoz hasonlóan, inkább csak közömbösséget nyilvánítok, mert látom, hogy nem ez a lényeg. Lehet 4%, lehet 5%, lehetne akár több is. A dolog nem itt fog eldőlni. A dolog a kopogtatócéduláknál fog eldőlni. Ha ez a társadalmi légkör marad fenn a társadalomban a választások idején, hogy vannak bizonyos kirekesztett politikai erők, amelyek a félelem légkörében működnek, ki vannak rekesztve a tömegtájékoztatásból, és amelyeknek nehéz lesz munkatársakat is szerezni, nem tudnak fizetett alkalmazottakat szerezni, fizetett közvélemény-kutatásokat rendezni, akkor ezeknek az esélye sokkal kisebb. És tessék elgondolni: milyen állapotba kerül egy védtelen állampolgár, amikor a személyi számát és az adatait is közölnie kell a kopogtatócédulán. Vajon melyik pártnak fogja aláírni? Melyiknek meri aláírni?
Ezért tehát például a választási törvénynek ez a rendelkezése mélyen antidemokratikus. Ehhez a mostani hatalomnak meg kellene teremtenie előtte a valódi demokráciát ebben az országban a hátralévő néhány hónap alatt, de erre nem látunk semmilyen hajlandóságot.
Ugyanígy furcsának tartjuk, hogy a törvény ugyan megfogalmazza a külföldön élő magyarok választási lehetőségeit és jogait, de nyilvánvalóan, tekintettel arra, hogy ez kétharmados elfogadást igényel, nehezen várható el, hogy ebből valóban törvény legyen. Pedig itt nemcsak egyszerűen választási eljárásról van szó, hanem egy igazságtételről is. Ismét hivatkozom az előttem szólóra: ez az igazságtétel be kellene hogy következzék. Mert a magyar emigráció különböző hullámai mind-mind nagy társadalmi változások és erőszaktételek után sodródtak ki a világ minden tájára. Fenntartották kapcsolatukat különféle módon az anyaországgal, és ez azt is jelenti, hogy az igényüket is fenntartották arra, hogy beleszóljanak annak az államnak, annak a társadalomnak az életébe, amelyet nem jószántukból hagytak el. Vagy legalábbis nagyon nagy többségük nem jószántából hagyta el. Ezért szinte kötelessége volna a magyar Országgyűlésnek ezt a jogukat visszaadni és megtalálni a technikáját — és ez elég jól le van írva a törvényben —, hogy élhessenek ezekkel a jogokkal.
Ezt a törvényrészt tehát a Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja és küzd azért, hogy a külföldi magyarok szavazhassanak. Sőt nagyon nagy nyeresége lenne az Országgyűlésnek és a jövő társadalmi működésének, hogyha ezek közül a magyarok közül néhányan, akik vállalnák azt, hogy hazatelepülnek, akár be is jutnának a Parlamentbe, legalábbis részt vehetnének valamilyen formában a működésében. De nem tartjuk elvetendőnek, sőt gyümölcsözőnek látjuk, látnánk, hogyha képviselőként is egyik-másikuk, jeleseik helyet foglalhatnának az Országgyűlésben. Ebben nincs semmi különös. Hiszen közülük sokan itt vannak már anélkül, hogy valaki megválasztotta volna őket. Az állami tulajdont birtokoló részvénytársaságnak most már egymás után kétszer amerikai állampolgárságú, de nyilván honosított vezetői vannak, kiváló emberek. És tulajdonképpen senki nem ütközik meg rajta. Vajon mi kivetendő lenne abban, hogyha egyik-másik külföldön élő magyart, akinek nagyon erős a kötődése a hazai közélethez és politikához, jelölni lehetne és az emberek meg is választanák?
Ez összefügg egy másik kérdéssel, amit röviden óhajtok érinteni, a kisebbségek helyzetével ebben a választási folyamatban. Helyes, hogy a kisebbségek kapjanak helyet a Parlamentben: valamilyen képviseletet. Talán még ez a módszer is helyes, amit ez a törvény előír. Azonban ha belegondolunk, hogy mi lesz ennek az eredménye, akkor már erős kételyek kell hogy megfogalmazódjanak bennünk. Ugyanis ezeket a képviselőket a többi képviselőnek a tizedével is meg lehet választani. Helyes, mert ezek a kisebbségek ilyen kicsiny létszámúak. De kérdezzük: mikor fog ez látszani, amikor a Parlament elkezd működni? Ezeknek a képviselőknek a szavazatai pontosan annyit fognak érni, mint a tízszer annyi szavazattal megválasztott képviselőké. És egy Országgyűlésben, amelyik a kétharmados törvények terhét viseli, igen furcsa eredményre vezethet ezeknek a képviselőknek az ide- vagy odaállása, esetleges bizonytalansága, nem akarom kimondani a csúnya szót, kezelhetősége. Nem tartoznak ugyan párthoz, de erre semmi garancia nincs, hogy később sem fognak odatartozni. Akár a hatalom, akár más erők igen könnyen befolyásolni tudják őket. Nincs meg az a hátterük, mint a többi képviselőnek.
Meg kell fontolni tehát ezt a javaslatot. Igazságot kell tenni ebben a kérdésben is.
De igazságot kell tenni a külföldi magyarok kérdésében is. A Magyar Igazság és Élet Pártja tehát helyesnek tartja, hogy meghozzuk ezt a törvényt és alkotmánymódosítást, az említett kérdésekben a saját álláspontját módosításokkal fogja kifejezni és az egész törvény elfogadását ezekhez fogja kötni.
Még egy utolsó kérdést is fel kell vetnem. Foglalkoznia kellene ennek a törvénynek a választási technikával, a szó szoros értelmében a technikával és annak ellenőrzésével. Nem lehet, hogy bizalmatlanság övezze a választási számításokat, a technikai eszközök ilyen vagy olyan manipulálhatóságát.
(13.00)
Ezt is már a választások előtt az összes résztvevő ellenőrzése, szakszerű ellenőrzése mellett mindenki részére megnyugtatóan kell rendezni. Nem szabad, hogy a választás eredménye iránt kételyek merülhessenek fel. Ez közös érdek.
Tisztelettel ajánljuk a Parlament figyelmébe, hogy — ez a kérdés ugyan törvényben nem fogalmazható meg — ezen szíveskedjenek elgondolkozni.
Végezetül tehát azt a véleményünket fejezzük ki, hogy a majdan benyújtandó módosító javaslataink függvényében fogjuk a törvényt elfogadni vagy elutasítani. Köszönöm. (Taps.)
