HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyar közélet közeli és távolabbi jövőjére nézve is az egyik legidőszerűbb kérdés az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényünk módosítása. A pártok versengésére épülő parlamentáris rendszerben kevés olyan fontos szabályozási terület lelhető fel, mint a választási rendszer.
A választási rendszerek modelljei közül történő választás nagymértékben határozza meg a parlament politikai rendszerekben játszott szerepét, s ugyanúgy kihat a politikai pártok befolyására, valamint az egyes pártok és a társadalom közötti viszony alakulására.
A hatályos alaptörvény, az 1989. évi háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások máig ható történelmi eredménye volt, amely az akkori politikai átmenet időszakának sajátosságait is szem előtt tartva, teljes sikerrel biztosította a többpárti demokráciára való áttérést. Az ennek alapján lebonyolított választások legitimálják ma is az első szabadon választott országgyűlés működését.
Immár történelmi értékű tapasztalatként összegezhetjük, hogy a magyar választási rendszer jól működő, bevált rendszer; alapelemeihez hozzányúlni, s azt fenekestül felforgatni nem időszerű és nem is érdemes.
Tisztelt képviselőtársaim! A benyújtott törvénymódosítás, bár elég nagy terjedelműnek tűnik, mégsem érinti a jelenlegi rendszer sarokpontjait, azonban olyan változtatásokat irányoz elő, amelyek — néhány érdemi kérdés mellett — az eljárási szabályok garanciális kiterjesztését és pontosítását szolgálják.
A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja szerint a Parlament felelőssége az, hogy a minősített többségi támogatás és a kiérlelt politikai akarat elérése esetén minél előbb fogadja el az új szabályokat. Azért is szükséges erre felhívni az önök figyelmét, hogy a politikai szereplők felkészülésük során egy stabilabb törvényi háttérhez tudjanak igazodni, másrészről pedig a választások törvényi-technikai előkészítését is a törvényben megszabott határidők előtt kell megkezdeni.
A törvényjavaslatban beterjesztett fontosabb módosításokat a kereszténydemokrata frakció részéről nagyjából készek vagyunk támogatni.
Ezek közé tartozik az a célkitűzés is, hogy a határainkon kívül élő magyar állampolgárok is végre szabadon gyakorolhassák az őket megillető választójogukat. Az Alkotmánybíróság 3/1990. számú határozatában már egyszer állást foglalt abban a kérdésben, hogy a külföldön tartózkodás alapján a választójog gyakorlásában való akadályozottság kimondása sérti az alkotmányos alapjogokat.
(12.30)
Véleménye szerint az átmeneti külföldi tartózkodás a modern hírközlési és közlekedési viszonyok mellett nem képezheti akadályát az állampolgári jogok gyakorlásának külföldön élő magyar állampolgárok esetében sem.
Az Alkotmánybíróság már az 1990-ben tartott választásokra tekintettel semmisítette meg a választási törvény akkor kifogásolt, korlátozó rendelkezését.
A '90-es választások előtt egy hónappal az Országgyűlés úgy oldotta meg a keletkezett alkotmányjogi problémát, hogy a passzív és aktív választójog érvényesítésének feltételeként írta elő, hogy a választópolgár magyarországi lakóhellyel rendelkezzen, továbbá, hogy a választás napján az ország területén tartózkodjon.
A választások óta eltelt időszakban egyre fokozódó igény jelentkezett arra — külföldön élő honfitársaink körében —, hogy részt vehessenek az ország közéletében, mintegy hitet téve hazájuk és magyarságuk mellett.
A külföldön élő magyar állampolgárok választójogosultságának akadálytalan elismerése egy olyan nemzet esetében, amelynek több mint egyharmad része az anyaország határain kívül, szétszórtan él a nagyvilágban, súlyos nemzetpolitikai kérdést is érint, ami nem szabadna, hogy vita tárgyát képezze. Az emigrációban élők azzal is szavaztak, amikor elmentek, amikor elvből nem látogattak haza, és akkor is, amikor ellene szóltak sok mindennek, ami az elmúlt évtizedekben ebben az országban történt.
Nem hiszem, hogy volna ellenvetésük, ha a választójogukat formálisan is gyakorolhatnák, hiszen ez nagyon megerősítené a haza és az emigráció közötti összetartozás tudatát, és még inkább bevonhatnánk ezeket a honfitársainkat az ország újjáépítésébe.
A kormányzat a külföldön élő és tartózkodó állampolgárok kezdeményezésére és elismerve azt, hogy az Alkotmányba 1990-ben bekerült jogi megoldás nem a legelegánsabb, javasolta az előttünk fekvő alkotmány- és törvénymódosítást. Az alkotmánymódosítás minden magyar állampolgár részére biztosítja az aktív választójogot. A választhatósággal kapcsolatban azonban fenntartja azt a rendelkezést, hogy az csak akkor gyakorolható, ha az állampolgár Magyarországon lakóhelyet létesít.
A választási rendszer vegyes volta miatt a javaslat a külföldön élők és tartózkodó részére az országos listát indító pártokra való szavazás lehetőségét biztosítja.
A múltkori parlamenti vitában sok ellenérv felmerült, ezek mindegyikére nem kívánok reagálni, hiszen a reagálások megtörténtek már az akkori vezérszónoki körben. Itt felmerült egy olyan ellenérv, amely a választási rendszer túlságos megdrágulását és a kiadások aránytalan növekedését állította ezzel szembe. Azt hiszem, Tölgyessy Péter részéről hangzott el egy szám, egy 700 millió forintos költségtöbblet. Nos, időközben sikerült tájékozódnom, és a beszerzett információk minden tekintetben cáfolják ezt az aggályt, hiszen a 100 millió forint költséget sem éri el a külföldön élő választópolgárok szavazási eljárása, és az egész választási rendszer költségét ez érzékenyen és számottevően nem drágítja meg.
Ezen túlmenően azt hiszem, hogy Parlamentünk egyik megkerülhetetlen feladata a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének biztosítása. Ez már egy '89 óta húzódó és megoldatlan probléma, ez alkotmányos kötelezettsége is az Országgyűlésnek, annál is inkább, mivel a '93 júliusában elfogadott nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, jogállásáról szóló törvény 20. § (1) bekezdésében is deklaráltuk azt, hogy a kisebbségeknek — külön törvényben meghatározott módon — joguk van az országgyűlési képviseletre. Nos, ez a külön törvény, az előttünk fekvő választójogi törvény módosítása az, amelyik az erre szóló megoldást tartalmazza.
Azt hiszem, hogy itt a pozitív diszkriminációt, a pozitív megkülönböztetést és a kisebbség esélyeinek biztosítását messzemenően megtaláljuk a beterjesztett törvényjavaslatban. Sokféle szempontot és sokféle sajátosságot kellett itt figyelembe venni. Csak hadd mondjak kettőt ezek közül: el kellett kerülni azt, hogy az állampolgárok a nemzeti, etnikai kisebbségekhez való tartozásuk alapján kötelezően regisztráltathassák magukat, vagy figyelembe kellett venni azt a szempontot is, hogy a Magyarország területén élő kisebbségek java része nem egy tömbben, hanem szétszórtan él, és a választási technikák kidolgozása során ezekre mindenképpen figyelemmel kellett lenni.
A pozitív preferenciák közé tartozik, hogy a nemzetiségek országoslista-indítási szándék esetén mentesülnek a törvényben meghatározott feltételek teljesítésétől, nem kell ajánlószelvényt gyűjteniük, területi listás szavazólapon fog szerepelni az országos nemzetiségi lista, és az első mandátum elnyerésére is kedvezőbb szabályok vonatkoznak, mint az általános esetekben.
A kisebbségi esélyegyenlőséget biztosító pozitív megkülönböztetés előnyei mellé igen helyesen szigorú garanciális rendelkezéseket is kapcsol a javaslat; ilyeneket, hogy a nemzetiség vagy a kisebbség csak egy országos listát állíthat, kisebbség párttal közös listát nem állíthat és párttal azt nem kapcsolhatja össze.
Mégis egyetlen aggályt azért szeretnék megfogalmazni ezzel kapcsolatban: mégpedig azt, hogy a maximálisan elérhető 13 mandátum elnyerése esetén az a gondom, hogy a parlamentáris rendszerben, amelyik tudvalévőleg pártalapon működik, a Parlament ellenzéki és kormánypárti oldalra tagozódik. Nos, ebben a felosztásban a 13 kisebbségi képviselői mandátum hovatartozását igazából nem érzem megnyugtatónak, hiszen a mai Házszabály szerint tudjuk azt, hogy 10 képviselő akár frakciót is alakíthat.
Úgy érzem, ez mindenképpen konfliktushelyzetet idéz elő, akár a Parlamentben, akár a Parlamenten kívül. Most talán egy kísérlet történik arra, hogy a jogos igényt, a nemzetiségek képviseletét megoldjuk, de azt hiszem, hogy választójogi rendszerünk és demokratikus intézményrendszerünk hosszabb távú továbbfejlesztésénél ezt a megoldást mindenképpen tovább kell gondolni, és nem vagyok arról meggyőződve, hogy hoszszú távon a többpárti parlament jelenlegi egykamarás rendszerén belül képzelhető el a legjobb megoldás.
A választási rendszer arányosságát befolyásoló tényező a választási küszöb kérdése. A választási küszöb azt a kompromisszumos határértéket jelöli, amely a kormányozhatóság követelménye mögé szorítja a választói akarat parttalan érvényesülését, biztosítva ezzel a kormányzási stabilitást.
Van egy idevágó alkotmánybírósági határozat is, amely szerint nem diszkriminatív egy ilyen választási küszöb alkalmazása, és az alkotmányos elvekkel ez összeegyeztethető.
Valóban, az európai gyakorlat 3—6% között állapítja meg ezt a küszöbértéket. Ez nyilvánvalóan a választók választási hajlandóságát vagy választási aktivitását számottevően nem fogja befolyásolni, csakúgy, mint például a politikai pártok különböző megállapodásai, választási szövetségei sem automatikusan képződnek le a választói magatartásban.
A választópolgár szabad választásán és ennek a választásnak a természetes kockázatán múlik tehát az, hogy az általa támogatott párt parlamenti erővé válik-e vagy sem.
A javasolt 5%-os küszöb tovább finomítja ezt a jelenleg érvényes és politikai értelmezésre szoruló szabályt. A KDNP szerint elvileg mindenképpen helye van egy ilyen másodlagos szelekciós mechanizmusnak, hiszen a politikai pártokat ez is egyfajta többletteljesítményre ösztönzi, és az ország kormányozhatóságának szempontja, a kelet-európai térségben végbemenő folyamatok és az ország belső társadalmi és politikai állapotából kiindulva úgy vélem, még a korábbiakhoz képest is felértékelődött ennek a jelentősége.
(12.40)
A magyar pártrendszer polarizálódása vagy a pártok számának a csökkenése sem nyugvópontra jutott kérdés.
Konkrétan az 5%-os küszöbhatár megvonása úgy gondoljuk, hogy politikai természetű elhatározás, amit nem tartunk sorsdöntő kérdésnek, de alapvetően nem is ellenezzük.
A hatályos választási rendszerünk elég bonyolult. A törvényjavaslat néhány egyszerűsítő megoldást tartalmaz, ez a területi lista esetén az egyfordulóssá való tétel. Itt az aggályaimat kell kifejeznem abban a vonatkozásban, hogy az első fordulónál a 25%-os érvényességi feltételt én elég alacsony követelménynek tartom, hiszen gondoljunk az önkormányzati választási törvényre, ott 40%-os ez a küszöb.
A másik az, hogy a választás tulajdonképpen az első és a második forduló között is tart, hiszen az egyéni körzetek többségében nagy valószínűséggel első és második fordulóra kerül sor. Itt még a második fordulónál érvényesülhetnek a választók részéről másodlagos preferenciák, ezért előfordulhat az, hogy túlságosan megmerevítjük a választói akarat érvényesülését már azzal, hogy az első fordulóban eldöntöttnek lehet tekinteni a választást.
A fontosabb módosításokon kívül támogatjuk az egyszerűsítő és technikai jellegű módosításokat. Én úgy gondolom, hogy a módosítások elfogadásával egy kiegyensúlyozottabb, letisztultabb törvény alapján bonyolíthatjuk le a '94-es választásokat, és reményeink szerint a magyar parlamenti demokrácia és a politikai intézményrendszer megszilárdulását és továbbfejlesztését fogják ezek szolgálni.Tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
