SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Először is köszönöm, hogy az interpelláció körülményeit korrekten ismertette a tisztelt Házzal. Tegnap érkezett az új szöveg, ennek ellenére azt gondolom, hogy egy február óta hurcolt interpelláció további halasztása nem volna ildomos. Csak mellesleg említem meg, hogy a múlt kedden mind a ketten itt voltunk a Házban — akkor a képviselő asszony, számomra meglepetésként, amikor idekerült a dolog, paszszolt. Én most úgy gondoltam, hogy nem passzolok — de ettől, persze, a problémák nem lesznek kisebbek.
A válaszom — az időre való tekintettel is — meglehetősen "lecsontozott", tehát különösebb sallangok nélkül, a konkrétan feltett konkrét kérdésekre válaszolok, tényszerűen.
Ebben az évben, az első félévben 130 millió forint került szétosztásra. Itt a pályázati és az egyéb feladatok durván 10:3 arányban — tehát 27 millió, ami nem nyílt pályázattal, és bő százmillió, ami nyílt pályázattal ment ki.
Az első kérdéscsoport második tagja, ami az érdemi előrelépést firtatja, majd rögtön a következő részben maga a képviselő asszony is részben magyarázatot ad. Nyilvánvaló, hogy az említett nagyon súlyos társadalmi kérdések nem egy százmilliós alap kezelésével kapcsolatosak. Ámde legyen szabad ebből részletesebben csak egy elemet kiemelnem, ami az ifjúság egyik legfontosabb problémájáról, a pályakezdőkről és a pályakezdők munkanélküliségéről szól. Ez mintegy 75000 embert érint jelen pillanatban, és a Munkaügyi Minisztériummal kapcsolatos területeken több mint 400 millió forint kerül ezen a téren fölhasználásra.
Az egyik prioritás a pályakezdők támogatására a központi pályázatokon, a másik a munkaerő-piaci bizottság jóváhagyása 200 millió forint értékben, ugyanerre a célra.
6500 fiatal részére sikerült átképzést biztosítani. Az Új álláskereső című lapban ingyenes álláshirdetések jelenhetnek meg — ez ezer állásajánlatot jelentett. Az állásbörzék 2000 új álláshelyet tártak föl… És még folytathatnám, de félek, hogy kifutok az időből.
Az előrejelzések szerint mintegy 20%-kal csökkenthetők a pályakezdők gondjai ezekkel a technikákkal. És ez nagyon rávilágít egy alapvető gondra. Én ajánlottam volna a képviselő asszonynak, ha összebeszélünk, egy olyan változatot, hogy nem az a kérdés, hogy Mi a KIA?, nem is az, hogy Mi lesz a KIA-val?, hanem a Mi volt a KIA? lett volna az én változatom. Mert ha a dolgok így maradnak, akkor a KIA valóban áldozatul eshet annak a más szempontból helyes pénzügyi politikának, amely az alapokat koncentráltan akarja kezelni, és a széttagolt államháztartást egységesebb kézbe fogja.
Tárgyalásban vagyok a Pénzügyminisztériummal, hogy ez KIA-ügyben ne így történjék. Ne így történjék, mert jelenleg — mutattam — a munkaügynél is van egy hatalmas mozgás és forrás, de van más, ugyanaz, amit a képviselő asszony is megfogott abban a bizonyos 3%-os javaslatában, amellyel a különpénzeket akarta beáramoltatni a KIA-ba. Én azt vetettem fel kormányzaton belül — de most kijön a nyilvánosság előtt is, ez nem indiszkréció —, hogy meg kell gondolni, méltányos és józan dolog-e az országos játékalapban külön mintegy 400 milliós prioritással kezelni az ifjúsági kérdéseket, s nem célszerűbb-e ugyanúgy az állami, kormányzati kontroll alatt működő pénzekkel egy célból, egy csatornán keresztül. Ez egyszerűbb a pályázóknak, igazságosabb az elosztás, jobb az áttekintés.
Hogy ezek a tárgyalások milyen eredményre jutnak, erre most nem tudok válaszolni, de titkos reményem az, hogy a költségvetés tárgyalása előtt, illetve alatt ezek a kérdések kölcsönös kompromisszumokkal rendezhetők lesznek.
(15.40)
Így tehát nem hiszem, hogy képviselő asszony kezében lenne egy olyan írás, melyben én, személy szerint, mint újdonsült ember ezen a területen — bár már ez is több hónapos — a KIA támogatásának megvonását, mint ilyet, elvben támogattam volna.
Egy kitörési pontot szeretnék, és azt gondolom, hogy az összes ifjúsági célú kormányzati pénzt célszerűbb egy helyre telepíteni, és ez véleményem szerint a KIA lenne.
A nem költségvetési források növekedése — természetszerűleg az elmondottakból — eddig nem következett be, és jelen pillanatban, ha nem találunk megoldást erre az erőkoncentrációra, akkor nem látom biztonságosnak azokat a kérdéseket, amelyeket a képviselő asszony firtatott. De eddigi tárgyalásaim alapján úgy látom, hogy ez megtörténik.
Arra nem kívánok válaszolni — bár képviselő asszony sem így kérdezett rá —, hogy mi az oka annak, hogy maradványok halmozódtak fel ezen a téren. Az alapoknak természete, hogy nem vész el a maradvány. Én a magam részéről a meglévő pénzek tisztességes és igazságos elosztását és az ifjúsági célú állami kiadások koncentrálását tartom feladatomnak, és ehhez kérem a Ház támogatását is. Köszönöm, és elnézést a késésért vagy a csúszásért. (Taps a jobb oldalon.)
