BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immáron közhelynek tűnik, hogy zárszó keretében vagy expozé keretében valaki azt a minősítést adja a javaslatnak, hogy egy rendkívül fontos, vagy különös jelentőségű törvényjavaslatról vagy törvényről van szó.
Ebben az esetben azért én úgy érzem, hogy ezt a szokványt joggal lehet alkalmazni. Idegenrendészeti törvény röviden, egész Európában napirenden lévő nagyon súlyos kérdés. Viharok dúlnak körülötte, egyes országokban most olyan természetű szigorítás történik a bevándorlás ügyében, amelyre a korábbi években, talán még '91-ben, sőt '92 első felében sem került sor. Ez ad jelentőséget ennek a törvényjavaslatnak, és erre hivatkozással is kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a javaslatot fogadja el.
Tisztelt Ház! Európában ma a különböző törvényhozási erőfeszítések azt a célt szolgálják, hogy a bevándorlásnak — a beözönlésnek némely helyen — gátat szabjanak, útját állják. Ezek a törvényhozási erőfeszítések nem egyszer konszenzusos alkotmánymódosításhoz is vezetnek, lévén, hogy a közhangulat ezt rendkívüli mértékben igényli.
Az a tapasztalatunk azonban, hogy azok az országok, amelyek korábban nagy létszámú bevándorlást tettek lehetővé, különböző kísérleteket tesznek, nem sok eredménnyel. Egyik ilyen kísérlet, amikor anyagilag ösztönzik a visszatelepülést az eredeti anyaországba, ezt nagyon kevesen veszik igénybe.
A másik, amikor a kitoloncolás különböző módszereihez nyúlnak, amelyet a tömegkommunikáció figyelemmel kísér. Általában rendkívüli indulatokat, heves humanitárius természetű reakciókat vált ki, és többé-kevésbé ez is sikertelennek bizonyul.
Mi 1991-ben felismertük azt, hogy a kérdés rendkívüli súlyú, és meg kell akadályozni, hogy olyan létszámú bevándorlás történjen az országba, amely az előbb említett problémákat vetné fel, olyan belső reakciókat eredményezne, amelyek nem kívánatosak, mint Európa több országában, amint tudjuk, hisz erről híradásokban olvashatunk, televízióban láthatjuk.
Mi tudtuk már 1991-ben, hogy van az országnak egyfajta végvári jellege, ezért védekeznie kell, és ennek megfelelően szabtuk meg az erre hivatott szervezetek kötelezettségeit. Jelenthetem a tisztelt Háznak: kezdeti bizonytalankodás után mára a szervezetek és a helyes felfogás is kialakult.
Külön hangsúlyt kap az is, hogy ugyanakkor menekülteket befogadó ország lettünk, ami nem kis feladat elé állította az erre hivatott szervezeteket. Én úgy vélem, hogy eleget tudtunk tenni a menekültek befogadásával kapcsolatos humanitárius kötelezettségnek, ugyanakkor megakadályoztuk azt, hogy az ország többek között más országok határzárlatai miatt is olyan — erejét meghaladó — befogadásra kényszerüljön, amelynek, mint említettem, különböző negatív hatásai vannak.
(17.00)
Ez a törvényjavaslat szabályrendszerbe foglalja mindazt, amit szeretnénk elérni. Nem véletlenül szerepel a törvényjavaslatban itt is, miként az állampolgárságiban korábban a magyar nemzethez tartozók számára meghatározott kedvezmény és előny. Úgy vélem, e helyt nem kell aláhúznom, hogy miért. De azt alá kell húznom ismételten és ismételten: Magyarország nem csábíthatja a határon túl élő magyarokat, és kívánságunk, hogy saját szülőhazájukban és helyükön találják meg boldogulásukat. De ha egyszer elmozdult valaki, aki a magyar nemzethez tartozik, akkor a másik igény, amelynek eleget kell tennünk, hogy ne harmadik országban keresse a boldogulását, hanem itt, egy természetes befogadó közegben.
Én a törvényjavaslattal kapcsolatban szükségesnek tartom hangsúlyozni azokat a korrekt tárgyalási formákat, amelyek kialakultak a különböző bizottsági vitákban. Én köszönöm azokat a módosító javaslatokat, amelyek mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék képviselői részéről pontosították — magyarul: javították — a törvényjavaslatot, fő vonásaival egyetértvén.
Utalnom kell a jogsértő külföldiekkel kapcsolatban kialakult vitára, amely ugyan békésen zárult, de kell hangsúlyoznom. A bevándorlás nem alapvető emberi jog. Sehol nem az. Más országban sem az. Ezért kezelését is ennek megfelelően kell megoldanunk a törvényjavaslatban is és más konkrét ügyek elbírálásánál is. Ha nem ezt tesszük, hátrányba kerülünk más országok gyakorlatával szemben. Vonatkozik ez a szankciókra és vonatkozik természetesen az eltávolításra is, amely eltávolítás általánosan gyakorolt eszköz szerte Európában. Mi úgy véljük, hogy minden európai normának egyébként eleget teszünk a jogorvoslatok törvényjavaslatban biztosított módozatai esetében. Én azonban kérem a tisztelt Házat, azt vegye figyelembe, hogy a jogorvoslat lehetősége, és az a tény, hogy nem alapvető emberi jogról van szó, bizonyos disztinkciókat igényel a javaslatban, amit megfelelő formában beépítettünk.
Voltak javaslatok különböző szigorításokról, és az irányával magával természetes módon a Kormány egyetért, azonban a megoldási mód nehezítené például az ide érkező, magyar nemzethez tartozó polgárok beilleszkedését.
Tisztelt Ház! Ez az idegenrendészeti törvény szükségképpen kerettörvény. Mindenhol a világon az, nem is lehet más. Egyedi jelenségekről és azok sorozatáról van itt szó. Ezt tartalommal az az elbíráló szervezet tudja feltölteni, amely megfelelő felkészültség és mentalitás mellett bírálja el az ilyen természetű ügyeket. Én úgy vélem, hogy mára kialakult ennek a rendszere, és megfelelő felfogások is érvényesülnek itt, melyek arányosak más országokban gyakorolt módszerekhez, de ugyanakkor megfelelnek a humánum elveinek is.
Tájékoztatásul a tisztelt Házat szeretném informálni arról, hogy bevándorlási kérelem 1991-ben 18000 érkezett kereken, közel 800 elutasítása mellett a többinek eleget tettünk. '92-ben 10600 kereken, és itt 600 elutasítás mellett a többinek eleget tettünk. Ehhez a számhoz azonban tudni kell, hogy 1991-ben 7500 állampolgársági engedélyt adtunk ki, és 1992-ben 25000 állampolgársági engedélyt. Ezen kérelmek elbírálásánál annak figyelembevétele is szükséges, hogy a bevándorlást kérőknek közel 90%-a magyar nemzetiségű, az állampolgárságot megkapóknak pedig 97%-a magyar nemzetiségű.
Én kérem a tisztelt Házat, még egyszer köszönve azt az együttműködést, amely a törvényjavaslat vitája során érzékelhető volt, hogy fogadja el a Kormány előterjesztését, mert valamit mi '91-ben időben ismertünk fel, és jelenleg is megfelelően és az országra nézve kedvező módon működik. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
