GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Köszönöm. A második, amit szerettem volna mondani: Kónya Imre kifogásolta, hogy én a kárpótlási törvényt a kormánykoalíció művének tulajdonítom, és ezzel a magam és a frakcióm nevében semmifajta közösséget vállalni nem vagyok hajlandó. Lehet, hogy nem szép dolog ilyesmit mondani, és lehet, hogy erre nem is lenne erkölcsi jogom akkor, ha itt a Parlamentben akkor nem mondtuk volna el azokat a kifogásokat, amelyeket később az Alkotmánybíróság is megállapított e törvényjavaslattal kapcsolatban. Mondottam, készültem, és elhoztam akkori beszédemnek a szövegét is, és ebből egy részletet szeretnék felolvasni. Ez elhangzott 1991. június 24-én, hétfőn, és megtalálható az Országgyűlési Napló 8825. oldalának az alján. És ez a mondat arra a pontra hívja fel a figyelmet, ami a legsúlyosabb a mostani alkotmányjogi aggályok közül. Arra, hogy nem volt alkotmányos alapja annak, hogy egyes mezőgazdasági vállalkozók, akik kárpótlásra jogosultak, miért kapnak vállalkozási támogatást, miközben más vállalkozók nem kapnak ilyen támogatást. A mondat a következőképpen hangzott: "A javaslat nem tartalmaz utalást arra, hogy azok a licitálásra nem jogosultak, akik hasonló feltételek mellett kívánnak mezőgazdasági vállalkozói támogatást élvezni, miért nem jogosultak arra. Vajon mi az alapja a licitálásra jogosultak és a mezőgazdasági vállalkozók megkülönböztetésének?" Ha akkor meghallgattak volna, s ha akkor ezen a mondaton elgondolkoztak volna, akkor lehet, hogy ma nem tartanánk itt.
S még egy arról, amit egy Orbán Viktorral folytatott beszélgetéséről elmondott. Ez a harmadik megjegyzésem. Valóban, a kárpótlás egyszerre népszerű és népszerűtlen; elsősorban azért népszerűtlen, mert lassan halad a végrehajtása. Azonban ha jobban megnézzük, hogy hol áll ma a kárpótlás végrehajtása, akkor tulajdonképpen azt kell hogy mondjam, hogy önök kiették a húst a levesből, hiszen megcsinálták azt a részét, hogy hoztak egy törvényt, odaadták a kárpótlási jegyeket az embereknek, sőt még a földárverések jó részét is lebonyolítják. Ez jelent pár milliárd forintnyi kárpótlásijegy-felhasználást, ami még egyébként nem jött ki a forgalomból, mert a szövetkezetek még föl fogják használni a privatizációban; de nézzük meg, hogy vajon az a 220 milliárd forintnyi kárpótlási jegy, aminek a kibocsátására a jelenlegi törvények alapján is számolni lehet, vajon ma még hol van. És azt kell látnunk — én egy május 31-i dátumot tudok —, hogy május 31-éig ebből felhasználtak 2,5 milliárdot. S ha megnézzük az idei, '93-as vagyonpolitikai irányelvet, abban azt látjuk, hogy 1993-ban önök a tőzsdén öszszesen csupáncsak 20 milliárd forint értékű állami vagyont kívánnak ezzel a 200 milliárd forintnyi kárpótlási jeggyel szembeállítani. Ha ebben az ütemben folytatódna a kárpótlási törvény végrehajtása, akkor az bizony lehet, hogy több mint tíz évet venne igénybe. S önök most abban a tudatban hozhatnak újabb törvényeket, V. kárpótlási törvény címszóval, az idegen állam által sújtottak kárpótlására, illetve annak a tudatában nyithatják meg újra a kárpótlási törvényeket és annak a tudatában adhatnak újabb vállalkozási támogatásokat és mindenféle más egyéb jogcímen kárpótlási jegyeket, hogy ezeket a kárpótlási jegyeket minden valószínűség szerint nem önöknek kell majd beváltaniuk. Ezért viszont én az önök hozzáállását nem tudom morálisan elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon. — Dr. Józsa Fábián államtitkár jelentkezik.)
