JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Bennünk is munkálnak azok az aggályok, amelyeket az eddigi előadók — különösen Fekete Gyula úr és Katona Béla úr — kifejeztek. Természetesen tiszteljük Horváth képviselőtársunknak azt az igyekezetét, hogy a Kormányt a maga javaslatával ösztönözze arra, hogy megoldást találjon az alkotmányjogi problémákra — de hát, úgy látszik, ez nem sikerült.
Nem akarom a problémákat tovább mondani, mert hisz elég világos volt, amit az eddigi felszólalók elmondtak. Egy megjegyzést tennék csupán.
Fekete úr azt mondta, az a kifogás, hogy a költségvetésnek további terheket jelent a kárpótlási utalvány intézménye, egyes szakértők — kormányszakértők — szerint nem alapos, hiszen itt nem folyó pénzről van szó. Egyáltalán ne áltassuk magunkat: ha nagyon-nagyon mélyre süllyed a kárpótlási jegyek árfolyama, akkor is legalább fele annak végül is költségvetési kiadás — azon az áron, ha a kárpótoltakkal olyan tömeges kiszúrás történik, hogy lezuhan a kárpótlási jegyek árfolyama. Egyébként ez végül is költségvetési pénz.
Persze, ne áltassuk magunkat: egy rosszul megcsinált törvény — és itt most az eredeti kárpótlási törvényre gondolok — mindig magában hordja a további, újabb kiadások kényszerét, hiszen az általa generált jogi vagy politikai problémák megoldása csak további pénzkiadásokkal lehetséges — ahogy ezt mutatja Horváth úr törvényjavaslata is, amelyik úgy akarja megoldani a kialakult problémákat, hogy újabb kiadásokra ösztönzi az államot és a költségvetést.
Na most, hogy ez miért egyoldalú, és miért nem annyira igazságos és nagylelkű, mint amennyire annak tűnik, az többféleképpen tagolható — de ezt hagyjuk. Maradjunk csak a pénzügyi veszélyénél: ha kinyitjuk a csomagot, nem tudjuk, meddig gerjed. Lehet, hogy 3 milliárd, lehet, hogy 30 milliárd újabb utalványig megy el. Hogy ez költségvetési pénz, azt mondtam.
Mi ehelyett egy másik fajta megközelítést ajánlunk, amelyik inkább összhangban van az Alkotmánybíróság álláspontjával, mint a Horváth képviselő úr megközelítése.
Az Alkotmánybíróság azt kifogásolta, ugye, hogy a mezőgazdáknak adandó pozitív diszkriminációt és a kárpótlást miért rakták egy törvénybe — teljes joggal, mert végül is arról van szó, hogy pozitív diszkriminációt adok egyes mezőgazdáknak, más mezőgazdák kárára. Jelenleg ez van a törvényben, akárhogy nézzük: tehát egyeseket támogatunk — más kárpótoltak és a szövetkezeti tagok kárára. Ez van most így.
Azt hiszem, hogy jobban meg lehet oldani a problémákat akkor, ha visszafelé lépünk, és a törvényben a mezőgazdáknak adott kárpótlási utalványt szüntetjük meg. Félreértés ne essék: nem azt jelenti, hogy akik ezt fölvették, és akik bejelentkeztek vállalkozónak, ezt a támogatást ne kapják meg az államtól. Ezt a békát le kell nyelni: a törvény megvolt, a pénzt ki kell adni — csak nem kárpótlási utalvány formájában, hanem a mezőgazdasági fejlesztési alapot kell kiegészíteni azzal a körülbelül másfél milliárd forinttal, ami erre a célra szükséges, és a mezőgazdasági fejlesztési alapból kell megtámogatni azokat, akik tényleg bejelentkeztek vállalkozónak, tényleg megvették azt a földet, és ki kell fizetni a földjük árát. Egyébként azért is, hogy egyéb alkotmányos problémákat is el tudjunk kerülni, amelyek a törvénybe bele vannak rendezve.
Mondható erre, hogy másfél milliárd forint sok pénz. Még ha csak 3 milliárd forint lenne a pótlólagos utalvány, amit a Horváth képviselő úr javaslata kíván, csak annyi lenne, az is másfél milliárd forint cash-t jelent a költségvetésnek, anélkül, hogy ezt a költségvetés tudná — tehát igaziból nem több pénzt; és nem nyit ki egy újabb bizonytalan folyamatot, amely, mondom, csak nagyon optimista esetben ér véget másfél milliárdnál, elfuthat 30-ig is.
A másik probléma, ami arra késztet bennünket, hogy ne azt az utat keressük az alkotmányos probléma megoldására, amit Horváth képviselő úr terjesztett elő. Ő, teljes indokkal, nemcsak azért követi ezt a javaslati utat, mert ez a minta már volt mezőgazdasági vállalkozás esetében, hanem azért, mert — igaza van neki — úgy érzi, hogy azok, akik magánvállalkozásba — ipari vagy egyéb magánvállalkozásba — kezdenek, azok is több támogatásra szorulnak, mint amit csupán a kárpótlási jegy révén el tudnak érni.
(11.20)
Ebben is igaza van neki. De itt arról van szó, hogy ne szaporítsuk a mindenféle pénzeket ilyen végtelenségig. A különböző vállalkozást támogató formáknak — és ezen belül a vállalkozói privatizációs támogató formáknak — most egész csomagot készít elő az illetékes miniszter úr. Mi az ördögnek szaporítsuk az eszközöket újabb és újabb véletlenül elővett eszközökkel? Egy összefüggő eszközcsomag többet ér, mint egy eklektikus.
Köszönöm szépen. Nem óhajtottam nagyon elvenni az idejüket, és köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
