KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek az úgynevezett kárpótlás I. törvénynek, amelyhez Horváth Béla a módosító törvényjavaslatát benyújtotta, már hosszú előtörténete van. Valamennyien emlékszünk rá, hogy az első változatot még a Kormány terjesztette be, és ezt az alkotmánybírósági kontroll nem fogadta el. Tehát új változatot kellett készíteni.
A második változatot érdekes módon már nem a Kormány terjesztette be, hanem az MDF-frakció; sőt, valamennyien emlékszünk rá, hogy a Kormány csak hosszas felkérés eredményeként volt hajlandó nyilatkozni.
(10.50)
A nyilatkozat után kapott kormánypárti tapsok aztán Balsai igazságügy-miniszter urat annyira fellelkesítették, hogy bár nem ő volt a törvény beterjesztője, de a szavazást már ő vezényelte jó karmesterként. Egyetlen szépséghibája volt a dolognak, hogy az új megoldást, amit akkor a Parlament kormánypárti többsége elfogadott, az Alkotmánybíróság újból alkotmányellenesnek ítélte.
Most vagyunk a harmadik változatnál. Itt már sem a Kormány, sem az MDF-frakció, hanem Horváth Béla nagyrabecsült képviselőtársam terjesztette be ezt az új módosító javaslatot. Emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy tavaly decemberben karácsonyi ajándékként kaptuk meg Horváth Béla képviselőtársunktól ezt a javaslatot.
Érdekes módon ez kilenc hónapig Csipkerózsika-álmot aludt, kilenc hónapig senki nem sürgette ezt a javaslatot. És most az őszi ülésszak kezdetén a színfalak mögött a Kormány lázas tevékenységbe kezdett. Noha Füzessy miniszter úr a házbizottság ülésén kérte, hogy sürgősen tűzze napirendjére a Parlament, a bizottsági üléseken az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium szakértői az érvek hiányát halált megvető bátorsággal ellensúlyozták és beszélték rá a kormánypárti képviselőket, hogy szavazzák vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Sőt, fontos időszakban a nagyágyút, a rádióból jól ismert kárpótlási szakértőt, Sepsey Tamást is bevetették az ügy érdekében.
Így aztán sikerült is elérni, hogy két nappal a miniszterelnök nyilatkozata után rendkívüli sürgősséggel a Parlament ma tárgyalni kezdte ezt az ügyet. Természetesen, miniszterelnök úrnak arra a nyilatkozatára gondolok, amikor azt mondta, hogy a Kormány választási érdekektől vezérelve nem tesz népszerű, ám az ország érdekével ellentétes hatású gazdaságpolitikai lépéseket.
Természetesen a Kormány nem, azonban Horváth Béla nem a Kormány, tehát ő beterjeszthet javaslatokat, és ha akad ebben a Parlamentben mondjuk 120 olyan képviselő, aki ezt megszavazza, akkor a Kormány moshatja kezeit, hogy neki az ügyhöz semmi köze nincs. Ennek a helyzetnek az elkerülése érdekében, és azért, hogy itt a Parlamentben a képviselők és azok a választópolgárok, akik figyelnek a Parlament munkájára, tiszta képet kapjanak, ezennel felszólítom a Kormányt, hogy határozottan foglaljon állást, támogatja ezt a javaslatot vagy nem támogatja?
Egyébként, ha támogatja, szerintem nagy hibát követ el, mert ez a törvényjavaslat legalább három alapvető szempontból tarthatatlan. Egyrészt nyilvánvalóan alkotmányellenes, másrészt alapvetően igazságtalan, harmadrészt további károkat okoz az amúgy is mélyponton lévő gazdaságnak.
Vegyük először az alkotmányellenességet. Érdekes módon Horváth Béla, mint előterjesztő ugyanarra az alkotmánybírósági határozatra, a 15/93-asra hivatkozott, amely megsemmisítette az 1991. évi XXV. törvénynek, a kárpótlási törvénynek a 24. §-át. Felfüggesztette viszont ennek a határidejét. Biztos vagyok benne, hogy akkor valamennyi képviselőtársam alaposan áttanulmányozta az Alkotmánybíróság határozatát és az ahhoz tartozó indoklást is. Ezért elnézést kérek a képviselőktől, de ahhoz, hogy érthető legyen a mondanivalóm, néhány nagyon rövid idézetet ebből az alkotmánybírósági határozatból kénytelen vagyok szó szerint felolvasni.
Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy alkotmányellenes az a mód, ahogy a kárpótlási törvény a mezőgazdasági vállalkozások állami támogatását és a kárpótlást egymással összekapcsolja. Az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, hogy támogatás címén teljes kárpótláshoz lehet jutni a kárpótlási törvény 4. §-ában meghatározott értékhatárokra tekintet nélkül. Más helyen azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmánybíróság úgy kívánta levonni a kárpótlási törvény 24. §-ának alkotmányellenessége következményeit, hogy az eddig kiosztott támogatások élvezői ne kerüljenek indokolatlan előnybe. Felhívta a Parlament, a törvényhozók figyelmét, hogy 1993. szeptember 1-jéig szüntessék meg ezt az alkotmányellenes állapotot. És azt mondta, ha ez nem történne meg, akkor az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. §-ának (4) bekezdése szerinti lehetőségeket mérlegeli, kimondhatja a kárpótlási törvény 24. §-ának viszszaható hatályú megsemmisítését, elrendelheti az alkotmányellenes rendelkezés alkalmazhatatlanságát mindazokban a konkrét esetekben, amelyekben a támogatás kiosztásra került.
Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a jelen javaslat pontosan erre az ominózus 24. §-ra vonatkozik. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy nem szünteti meg ezt a diszkriminációt, ezzel ellentétben kiterjeszti a diszkriminációt. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a felhasználás különböző formái szerint a kárpótlási értékhatár tekintetében ötszörös különbséget enged meg továbbra is, amit az Alkotmánybíróság kifogásolt. Ez pedig az Alkotmány 70/A. §-ának egyértelmű kijátszása.
Ez a tudatos alkotmánysértés számomra azt mutatja, hogy amennyiben az MDF politikai érdeke a joggal és az alkotmányossággal ütközik, akkor az MDF gondolkodás nélkül a politikai érdekek megvalósítását választja.
Egy bonyolult ügyben persze felmerülhetne a tévedés lehetősége is. Ez az ügy azonban az alkotmánybírósági határozat fényében olyan kristálytiszta, hogy itt kizárólag tudatos alkotmánysértési szándékról lehet beszélni. Sajnos, felfedezni vélem ebben a dologban az özönvíz effektust is, hiszen mindenki előre láthatja és elképzelheti, hogy ha ezen további kibővítés után az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisíti a 24. §-t, ez körülbelül a következő kormánynak fog már rendkívül nagy gondokat okozni. Azzal a többszázezer emberrel, akik jóhiszeműen igénybe vettek bizonyos, számukra akkor törvényesen járó kedvezményeket, mit fog csinálni a következő kormány úgy, hogy lehetőség szerint az alkotmányosságot is betartsa.
Természetesen bízhatnék abban, hogy a Kormányban és az MDF-ben nagyon jó alkotmányjogászok ülnek. De hadd idézzek két nagyon rövid mondatot. Az egyik úgy szól, hogy "Mindezeknek a céloknak pedig úgy tudunk eleget tenni, hogy eközben egy olyan jogi konstrukciót alkalmazunk, amely legjobb meggyőződésünk szerint mindenben megfelel az Alkotmánybíróság több döntésében megnyilvánuló alkotmányértelmezésnek". A másik idézet így szól: "Megegyezik az álláspontunk Kónya Imre képviselő úr álláspontjával, mert úgy véljük, hogy az Alkotmánybíróság mind a négy pontban összefoglalható, kifogás tárgyát képező véleményének megfelelő a javaslat." Az első idézet Kónya Imrétől, a második idézet Balsai István igazságügy-minisztertől származik, és a múltkori kárpótlási törvény elfogadásakor mondták.
Nem hiszem, hogy egy olyan nemzetközi hírű, elismert alkotmányjogász, mint Balsai István ilyen tévedésbe esne. Azt hiszem, neki is tudnia kellett, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban az Alkotmánybíróságnak egyetlenegy döntése lehet: az, hogy ezt a paragrafust megsemmisíti.
A második állításom az, hogy ez a törvényjavaslat igazságtalan. Méghozzá pontosan azokkal igazságtalan, akik érdekében látszólag született: a kárpótoltak széles rétegeivel szemben.
Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a kárpótlási I-es törvénynél az igények benyújtási határideje 1991. december 16. volt, hosszabbítás után. A kárpótlási II-es törvénynél az igénybenyújtási határidő 1992. október 8. volt. A kárpótlási hivatalnak a jegyek kiadására mind a két esetben 180 nap állt rendelkezésére, amelyet egy esetben, fontos államérdekből 90 nappal meg lehetett hosszabbítani. Ez azt jelenti, hogy a második kárpótlási törvénynél az október 8-ai határidőt és a három hónapos hosszabbítási lehetőséget is figyelembe véve, lejárt júliusban az utolsó határidő, hogy a kárpótlási jegyeket a kárpótoltak számára ki kell adni. Természetesen elképzelhető némi csúszás a kárpótlási hivatal túlterheltségéből adódóan, de azért alapvetően a kárpótoltak döntő többsége a kárpótlási jegyeket ezen ütemterv szerint már réges-régen megkapta.
Szeretném elmondani, hogy ezek a kárpótoltak, miután a kárpótlási jegyek árfolyama meredeken zuhant az elmúlt időszakban és ma a névérték 50%-a körüli értéket érnek, szemben azzal, hogy ma már a kamatokkal ennél többet is kellene kapniuk érte, ezért a kárpótoltak jelentős része megpróbálta a kárpótlási jegyeit a számára legmegfelelőbb módon befektetni.
(11.00)
A törvény adta lehetőségen belül megpróbált lakást vásárolni rajta, megpróbálta életjáradékra váltani, a Pillér Befektetési Részvénytársaságnál sokszor reklámozott befektetési jegyekre váltani, sőt — mivel élelmes vállalkozók ebben az ügyben felfedezték az üzletet — a kárpótoltak televíziót, hűtőszekrényt, lábast is vehettek rajta, sőt bizonyos üzletekben cukorra, lisztre, kenyérre is beválthatták.
Azokat az embereket, akik a megkapott kárpótlási jegyeiket jóhiszeműen felhasználták, most ez a törvényjavaslat rútul be fogja csapni. Rútul be fogja csapni, mert tulajdonképpen kizárja őket ennek a lehetőségnek a felhasználásából. Ugyanis az az összeg, amit korábban kaptak, az önmagában kevés volt ahhoz, hogy érdemi vállalkozásba kezdjenek vele, és amit esetleg most pótlólag még megkaphatnak, az megint csak kevés lesz ahhoz, hogy érdemi vállalkozást kezdeményezzenek. Együtt az 1 millió forint esetleg valóban lehetőséget adott volna a számukra.
Ezért én — ellentétben az előterjesztőkkel — azt állítom, hogy ez a törvényjavaslat nem a kárpótoltak érdekeit szolgálja. Ez a törvényjavaslat legfeljebb annak a néhány ezer beavatottnak az érdekét szolgálhatja, akiknek esetleg előre megsúgták, hogy lesz majd egy ilyen javaslat és akkor 1 millióra ki lehet egészíteni, és megkockáztatom: akiknek az érdekében kilenc hónapig fektette a Kormány ezt a törvényjavaslatot, azon kilenc hónap alatt, amikor több tízezer ember esett el attól a lehetőségtől, hogy valaha élni tudjon ezzel a többletlehetőséggel.
A harmadik, amiről csak röviden szeretnék beszélni, mert Pál László képviselőtársam később részletesen fog szólni a gazdasági hatásokról, az az, hogy milyen zavarokat okozhat a gazdaságban ezeknek a kárpótlási jegyeknek vagy kárpótlási utalványoknak a megjelenése.
Talán még emlékeznek rá képviselőtársaim, nemrég tárgyaltuk a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséhez beterjesztett pótköltségvetést, és a pótköltségvetés beterjesztésének az egyik legfőbb indoka az volt, hogy a privatizációs bevételek a tervezetthez képest tragikusan csökkentek.
A tavaszi bizottsági tárgyalásokon a Pénzügyminisztérium képviselője 20 milliárdra, most az alkotmányügyi bizottsági ülésen az Igazságügyi Minisztérium képviselője 46 milliárdra becsülte azt az összeget, amely a most benyújtott törvényjavaslat eredményeképpen új kárpótlási jegyek vagy kárpótlási utalványok kiadása formájában meg fog jelenni.
Ennek a pénznek lényegében készpénz nélküli vásárlóerőként való megjelenése az amúgy is tőkehiánynyal rendelkező magyar privatizációs piacon tragikus következményekkel járhat az egész privatizáció további menetére nézve.
Az ugyan nem derült ki világosan ebből a javaslatból, de ha úgy van, ami egyik következménye lehet, hogy ez a javaslat vonatkozik a lakástörvény egyik paragrafusaként az önkormányzatok által kényszereladásra kijelölt önkormányzati épületekben lévő üzletekre és műhelyekre — oda is fel lehet majd használni ezeket az utalványokat — ez pedig azt fogja jelenteni, hogy az önkormányzatok jelentős része gyakorlatilag az utolsó tartalékát is ingyen kénytelen elkótyavetyélni.
Tisztelt képviselőtársaim! Az alkotmányellenesség, az igazságtalanság és a gazdasági károkozás külön-külön elegendő ok lenne ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot elutasítsuk, de a három együttes megléte úgy érzem, hogy minden tisztességesen gondolkozó képviselő számára ezt szinte kötelezővé teszi, ezért szeretném bejelenteni, hogy ezt a különösen kártékony javaslatot a szocialista frakció a leghatározottabban elutasítja. (Taps a bal oldalon.)
Boros Lászlót Trombitás Zoltán váltja fel a jegyzői székben.)
