KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője:
KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője:
KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, hogy nehezen tartottam vissza magam a hozzászólástól Katona Béla nagyívű felszólalását követően. Pusztán azért vártam reagálásra, mert meg kívántam várni a többi ellenzéki párt reakcióját is. Megmondom őszintén, utólag azt kell mondanom, hogy jól tettem, mert Juhász Pál valóban úgy állt ehhez a kérdéshez, ahogy szerintem egy törvényhozásban, egy parlamentben egy fölmerülő probléma megoldásakor egy ellenzéki pártnak állnia is kell egy adott kérdéshez.
Katona Béla figyelmesen követte Juhász Pál szavait, és bólogatott is, ebből biztató a számomra, hogy a továbbiakban a törvényjavaslat tárgyalásakor a Szocialista Párt talán eltérő magatartást fog tanúsítani, és ez a hozzászólás valóban csak a Parlament előtt gyülekező tömegnek szólt, akik a kihangosítás folytán élvezhették Katona Béla szavait.
Juhász Pál hozzászólását követően azonban Glattfelder Béla megint kicsit elszomorított, mert az a fajta hozzáállás, amiben egy parlamenti képviselő egy meghozott törvénnyel kapcsolatban úgy nyilatkozik, hogy önök, uraim, ezt csinálták, meg önök, uraim, amazt csinálták, nem egy demokratikus felfogás. Nem illik egy demokratikus párthoz ez a felfogás, mert tudni illik, hogy az a törvény, amit a Parlament meghozott többségi szavazással, és amely rendezett egy adott kérdéskört, legyen bár egy-egy pontjában később felülvizsgálásra szoruló, az ellen úgy fellépni, hogy ez az önök törvénye, ez az önök rendelkezése, és majd, a majdani kormány ezt kénytelen lesz felülvizsgálni, vagy a következményeit nem hajlandó vállalni, ez maximum arra mutat rá, hogy óvatosan kell a közvéleménynek azokra a pártokra tekintenie, akik ennek a négy évnek a törvényhozási eredményeit ilyen vagy olyan formában meg kívánják kérdőjelezni esetleges többségre kerülésük esetén.
A mi gondolkodásunk nem ilyen, de meg kell, hogy mondjam, Glattfelder Béla kitételeit követően nekem az jutott eszembe, hogy van azért ebben némi következetesség, már ami a kárpótlás kérdését illeti, mert — többször elmondtam már, de a Parlamentben még nem, ne haragudjanak azok, akik már hallották — Orbán Viktor, a FIDESZ pártelnöke mondta nekem még a kérdéskör rendezésének a legelején, hogy nem jól csináljátok, hogy ezt a kárpótlási kérdést fölvetitek, mert egyszerűen tudomásul kell venni, hogy nem lehet kárpótolni, és itt mindenki rátok fog haragudni. Aki nem kapott, azért, aki meg kapott, azért, mert keveset kapott, meg bonyolultan kapta meg, nem olyan egyszerű ez az egész folyamat. Ezért el kellene az egészet felejteni.
Valóban ez volt a FIDESZ álláspontja, amit itt a Parlamentben is kifejtettek. Nem kívánták a kárpótlás kérdését rendezni. De ez volt tulajdonképpen a szabad demokraták álláspontja is. Emlékezzünk arra, amikor az akkori frakcióvezető fölállt és érvelt a 20000 forint mindenkinek megoldás mellett, ami gyakorlatilag valóban azt jelenti, hogy senki nem kap semmilyen kárpótlást.
Ez volt a kiindulópont, ami később változott, és valóban, a mostani SZDSZ-felszólalás egy konstruktív hozzáállást valószínűsít ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során.
De a mi hozzáállásunk első pillanattól kezdve az volt, hogy tudjuk, hogy rendkívül nehéz feladatra vállalkozunk akkor, amikor 40 év törvénytelenségeit próbáljuk orvosolni, méghozzá törvényhozási úton. Annak idején nagyon könnyű volt a földeket elvenni egyik napról a másikra, nagyon könnyű volt a tsz-be behajtani erőszakkal a parasztokat… (Közbeszólás: Úgy van!) …, mert erőszakkal tudták tenni azok, akiknek ez volt a politikai céljuk.
Én némileg több mértéktartást vártam volna el Katona Béla képviselő úrtól akkor, amikor a mi rendezési kísérletünk alkotmányellenességét bírálta. Mi alkotmányosan és törvényesen próbáljuk helyrehozni azt, amit egyáltalán helyre lehet hozni abból, amit az MSZP jogelődei 40 év erőszaka útján létrehoztak. Ha ilyen a helyzet… (Közbeszólások: Úgy van! — Taps a kormánypártok soraiban.) …, akkor úgy gondolom, hogy nem jogtalan az az igény, amely legalább az ellenzéki pártok közül a Magyar Szocialista Párttól több mértéktartást kívánt volna e kérdéskör tárgyalásánál.
Mi tudjuk azt, hogy rendkívül nehéz törvényhozás útján a törvénytelenségeket orvosolni, amikor évtizedek múlnak el, de mi mégis elvállaltuk ezt a feladatot, és legjobb törekvéseink szerint alkotmányosan és törvényesen igyekeztünk eljárni.
Emlékeztetek arra, hogy amikor az első kárpótlási törvényt követően az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapított meg, akkor valóban ez volt a törekvésünk, amit volt szíves idézni Glattfelder Béla, hogy megpróbáljuk a korábbi politikai célt, ami nem pártpolitikai cél, hanem meggyőződésünk szerint az ország érdekében álló cél, a kárpótlás kérdése, tehát azoktól, akiktől jogtalanul elvették a vagyonukat, legalább ne tagadjuk meg azt a lehetőséget, hogy amit tudunk, nekik megpróbáljuk kárpótlásként nyújtani, ez volt az alapvető cél, és közben megpróbáljuk a tulajdonviszonyokat normálisan átalakítani. Nem reprivatizációt akartunk, mert az lehetetlen 40 év után, de igenis privatizációt akartunk, de a privatizáció közben az igazságtétel elemeit, a kárpótlás elemeit bele akartuk vinni. Ez volt az alapvető, és változatlanul helyesnek tartott politikai célja a koalíciónak. És ezt a politikai célt, miután az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az első törvény fontos passzusait, úgy próbáltuk továbbra is érvényre juttatni ezzel az MDF-módosítócsomaggal, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezésével is összhangban álljon a javaslatunk.
És erre azért szeretnék utalni, Katona Béla figyelmét fölhívni — én tudom, hogy ő nem is tartja magát alkotmányjogásznak, az igazságügy-minisztert minősítette így, én nem hiszem, hogy az igazságügy-miniszter alkotmányjogásznak tartaná magát, de nem is kellene, hogy az legyen —, Katona Béla azonban megkérdezhette volna a jogi szakértőit, hogy a jog nem fekete-fehér dolog. Az alkotmányértelmezés kérdésében is lehetnek különböző jogi álláspontok.
Itt a döntő az, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezése a kötelező álláspont. Azt lehet jogilag vitatni, de betartani feltétlenül be kell. És ezért volt a mi törekvésünk, hogy ezzel az alkotmányértelmezéssel összhangban álló másik javaslatot terjesszünk elő. És ez a javaslat — 99%-ában — kiállta az alkotmánybírósági próbát. Egyetlenegy passzusában minősítette az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek. Ez az egyetlenegy passzus, ami most a jelenlegi vita tárgya, amit Horváth Béla képviselő úr kezdeményezése alapján a tisztelt Háznak ki kell küszöbölnie.
Én azt hiszem, hogyha egy ilyen kérdés fölmerül, az egész kárpótlási folyamat törvényhozási rendezésének végefelé, akkor az egy teljesen természetes kérdés, és egy közös feladata a tisztelt Háznak, amihez nem lehet úgy hozzászólni, hogy most utólag kérdésessé tesszük az egész kárpótlási folyamatot. Ez legfeljebb csak arra mutat rá a kárpótoltak szemében, hogy változatlanul nem támogatják az ellenzéki pártok, illetőleg azok, akik ilyen határozottan föllépnek ellene, a kárpótlás kérdését.
Én azt hiszem, hogy ehhez csak úgy lehet hozzájárulni, hogy mindenki Horváth Béla kérésének megfelelően konstruktív módon vesz ebben a vitában részt. Mint ahogy — hangsúlyozom — Juhász Pál hozzászólását én mindenképpen így értékeltem, mert ő fölvetett egy másik megközelítési irányt, amit a vita során meg kell vitatni és gondolkozni kell rajta, mert valóban az a másik megközelítési iránya a dolognak.
(11.50)
De hát erre való a parlamenti vita, és úgy gondolom, hogy nem elsősorban arra, hogy a térnek beszéljünk, a kihangosítás következtében előállott lehetőséggel élve.
Én arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a továbbiakban erre próbáljunk koncentrálni, mert akkor mód lesz arra, hogy ezt az egyetlen passzusában megjelenő alkotmányellenességet a kárpótlási megoldás során együtt, közös erővel kiküszöböljük és egy olyan törvényt hozzunk, amely minden vonatkozásban kielégíti az alkotmányosság igényeit, a kárpótoltak érdekeit és a mezőgazdaság működőképességét is, valamint a költségvetés egyensúlyban tartását is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
